• 2013. 02. 05.

    TANULÁS, TUDÁS, BOLDOGULÁS - nyertes pályamunkák

    «« vissza
  •     Azért éreztem szükségesnek a pályázati kiírás apró módósítását, mert így közelebb hoztam magamhoz (nyelvtanárként) e kérdésfeltevést: az idegen nyelv (a német nyelv) tanulására, tanítására reflektálok a továbbiakban.

        Saját iskolai, tanulási előmenetelemet erősen meghatározta az adott tantárgyat tanító pedagógus: lehetett az illető jó szakember, ha nem tudta a tantárgyat megszerettetni, és a tanórák is szárazak és unalmasak voltak...és tudok olyanról is, aki a tanuló bőre alá befészkelte magát, és örök életre szóló emlékeket, értékeket közvetített...

        A(z eredményes) tanulás ma már nemcsak mások által már feldolgozott ismeretek elsajátítását jelenti, hanem akár egy puzzle, számos apró darabból strukturálódik. Iskolás koromban sokkal inkább értékeltem azt a tanárt (és tantárgyat), aki a tanulásomra is és a viselkedésemre is figyelt, mint azt, aki ugyan jó szakember volt, de állandóan rágózott.

        Amikor tanulásról beszélünk, ez szorosan összefonódik a tanítás folyamatával, amely azt kívánja, hogy a pedagógus optimális módon adja át a tárgyi tudását, ahogyan az adott osztály (tanulócsoport) számára a legmegfelelőbb az eredményes elsajátításhoz és alkalmazásához. Vagyis a tanári mondanivalót (az információk tömkelegét) szembesíteni kell a diákok gondolkodásának fejlettségével, előismereteik szintjével és érdeklődési körükkel. Ha ez az én esetemben azt jelenti, hogy a focibajnokságokon kizárólag Bayer-München csapatának szurkolhatok...felőlem legyen. Diákjaim hajlamosak az általam tanított tantárgyat azonosítani lényemmel: ha német nyelvet tanítok, akkor német adókat nézek a tévében (RTL), kedvenc országom biztosan német nyelvterületen fekszik (Ausztria), és nagy valószínűséggel kedvenc együttesem is német (A Rammstein együttes nem a kedvencem).

                Hogyan tanulnék ma idegen nyelvet? Fogas kérdés... Kihasználva minden lehetőséget, ami a rendszerváltás előtt nem volt adott. Kitágult a világ mindenki számára azáltal, hogy nyitottunk nyugat felé...beszivárgott mindennnapjainkba  a világháló, és a televízió sem csak egy az államhatolom által ellenőrzött adást (csatornát) sugároz. Ezáltal azonban minden uniformizálódni látszik, a sok impulzus hatására mintha valami arcnélküliség települne ránk. Ebből mindenképp ki kell lépni, ki kell törni.

                A kérdésre válaszolva...azt hiszem, hogy úgy tanulnék (idegen nyelvet is), ahogy tanítják...jól-rosszul...és az önmagamnak felállított értékrendszer szerint (törekedjem arra, hogy a legkisebb jegyem nyolcas legyen, ha becsúszik egy rosszabb, azt minél hamarabb javítsam ki).

                Tanáraim egyben példaképeim is voltak. A különféle tanítási stratégiák mögül ők köszönnek vissza rám. Pályakezdő tanár koromban gyakran átgondoltam, előhívtam magamban az iskolai tanórákat, leporoltam és tanultam belőlük.Útmutatásnak szolgáltak akkor, amikor egy-egy fogalmat kellett tisztáznom, vagy egy nyelvtani szabályosságot megfigyeltetnem, esetleg valamivel fel kellett dobnom a tanóra hangulatát.

    Új módszerekkel, stratégiákkal állandóan kísérletezve építettem és építem a mai napig is ki a saját tanítási rendszeremet: kihasználva a párhuzamos osztályok által nyújtott lehetőségeket. Ami bevált az egyik osztályban, nagy valószínűséggel, hogy sikert arat a másik helyen is, ha jól tálalom és figyelem a diákok minden apró rezdüléseit.

                Tanulásom így szorosan összefüggne a tanítással, ezért most inkább annak boncolására vállalkozom.

                Hogyan tanítanék (idegen, német nyelvet)? Idealisztikus, utopisztikus elveimet sutba vetve azt felelném, hogy úgy, ahogy most is...de csak azért, mert a közeljövőben nem látok változást e téren. Azonban, ha volna rá módom, hogy átalakítsak, akkor az alábbi nézőpontokat venném figyelembe:

    1. Kevesebb létszámú osztályokkal dolgoznék, esetleg a nagylétszámú osztályokban a tanulókat csoportokra osztanám, hogy differenciáltan is tudjak a tanulókra figyelni.
    2. Minőségi tankönyvcsaládból tanítanék egy cikluson (4 éven ) keresztül, amelyet a tanintézmény bíztosítana (a tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet is, nem beszélve a tanári kézikönyvről és cédékról). Az iskola állományát képezné cédélejátszó is, amin nem kell más szakosokkal osztozni és amit nem otthonról cipelek szélben-esőben-hóban...az autóbuszon.
    3. A szókincsfejlesztés és az olvasási készség fejlesztése közben sort kerítenék a játékosságra. A hétköznapok szürkeségét, monotoníáját játékossággal színezném ki, hiszen a mai diákoknak számtalan és változatos impulzusra van szükségük...ezért az oktatás „monotoniájához” hozzátartozna a csoportjáték (mint a Memory és az Activity...vagy a keresztrejtvényfejtés)
    4. Minden tanulói asztalon lenne szótár (a könyvtári állományból), amelynek használatát tanítási-tanulási folyamat közben sajátítják el a diákok.
    5. A felmérőlapok/feladatlapok/tesztek sokszorosítása sem lenne gond...ez a lehetőség adott és biztosított volnaa tanév során a pedagógusoknak. A helyesen megoldott feladatokra különféle üzenetekkel ellátott matricákat (és nem lehúzósokat) ragasztanék, pecséltelnék.
    6. Az iskola idegen nyelvű könyvtárállományát bővíteném, hogy diákjaim a népszerű Thomas Brezina könyveket eredetiben is olvassák a Grimm testvérek meséi mellett és ne a világhálóról töltsék le...
    7. Valamilyen módon tehermentesíteném a pedagógusokat (pl. Az adminisztrációra kevesebb időt szánnék stb.)
    8. A kezdő pedagógus rutintalan szervezéséből fakadó nehézségeit nemcsak jó szóval enyhíteném, hanem valamiféle mentor-programot is létrehoznék.
    9. A kiemelkedő teljesítményű diákokkal foglalkozó, azokat támogató/felkaroló pedagógusokat anyagilag is támogatnám egy erre a célra létrehozott alapból (tanárokat, diákokat egyaránt).
    10. Az osztálymunka szervezésén is változtatnék,a  frontális munka helyett előtérben helyezném a csoportmunkát, pármunkát és egyéni tevékenységet.
    11. A tanulókat nemcsak szummatív formában minősíteném, hanem félévente írásban is beszámolnék tanulmányi előmenetelükről.

        Végszó helyett egy Popper Pétertől vett idézettel zárnám soraimat, hisz mindennapjaim e sorok jegyében telnek: „Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges, sőt! – belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a változás és a változtatás igényéből fakadnak.” (A belső utak könyve, Saxum Kiadó, 2009)  
        A sok küzdelem és szélmalomharc ellenére, úgy érzem, hogy a pedagógusi pályán jól boldogulok, hisz osztályfőnök, színész, pszichológus, rendezvényszervező, nyomozó, takarítónő, játékszervező, önkéntes, szponzor, kultúrattasé és szakember vagyok egy személyben. Ki mondhatja el magáról ugyanezt?! 

  •