„Az
iskolába kötelező járni, azt mondják a szüleim. (…) Reggel elindulok az
iskolába, és kicsit kedvetlen vagyok. Visszahúz az ágy. De mit csináljak, ha
muszáj? Az jó, hogy kedvesek az osztálytársaim és a tanító néni. (…) Az
iskolában néhány jó dolog van: a szünetek, a rajz és a kézimunkaóra, az, hogy
kicsit viccesek az osztálytársaim, hogy az osztályunk ablaka az útra néz, így
látjuk az utcát és az udvart. Az rossz dolog, ha elkések, ha megszidnak, ha
otthon marad valamim, és az is rossz, hogy túl rövidek a szünetek.  (…) A
tanító néni azt mondja, ha nem tanulunk sokat, mikor felnövünk, budipucolók
leszünk. Én nem akarok az lenni, ezért szorgalmasan fogok tanulni.”

17
V–VIII. osztályos diák válaszolt a Hogyan tanulnál az iskolában/mitől jó egy
tanár? kérdésre. A második helyezett, szintén lemhényi Albu Erika rímekbe
szedte gondolatait A tanulás címmel.
A tanulás
Tanulok
számokat, jeleket,
Matekot,
vallást, éneket.
Tanulok
drámát, epikát
S
mindenütt helytálló fizikát

Tudom,
hogy mi az erő,
Értem,
hogy miért van a felhő,
Tudom,
hogy mivel vonz a Föld,
Azt
is, hogy miből van a zöld.

Tanulnék
a fehérlő rétről,
Csodákról,
szomorú regékről.
Tanulnék
bolondos számokat,
Megnézném
a Földön kívüli dolgokat.
Megnézném
a tenger fenekét,
Hallgatnám
a madarak énekét.
Leülnék
a tudásfa árnyékába,
Hogy
öntse termését diákja nyakába.

Taníts
engem, taníts jóra:
Játékra
és igaz szóra!
Fogadd
el minden kérdésem,
Taníts
engem, szeress engem!

Jó
vagy, mert féltesz
Jó
vagy, mert megértesz.
Jó
vagy, mert nevetsz,
Jó
vagy, mert szeretsz.