-
2009-es archív
«« vissza
2009. december 29., kedd: Közélet
Másfél évig szólt a doromb
Tavaly
szeptember elsején indult a Dorombszó című, népzenei értékeinket
népszerűsítő előadás-sorozat. Háromszéki és Hargita megyei településeken
léptek fel a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad színjátszói
Piroska Klára és László Károly sepsiszentgyörgyi színművésszel együtt.
A mesejátékban kilenc népi hangszert személyesített meg egy-egy
szereplő, meg is szólalt valamennyi — mégpedig hivatásos népzenészek, a
Folker együttes által —, s elmesélte történetét. Mint a legtöbb magyar
népmesében, a gonosz is megjelent: Dézsi manó a mai gépzenével
elnémította a népi hangszereket, melyek aztán mindenféle kalandok után,
Violin mester segítségével lelkükben találták meg hangjukat, és újra
szólásra bírták egymást. A műsor végén a zenészek a valóságban is
bemutatták a hangszereket, és a közönség ki is próbálhatta őket. Az
előadás célja: közelebb vinni a gyermekeket a magyar népzene világához,
hagyományainkhoz, szokásainkhoz. A költségeket a Kovászna Megyei
Művelődési Központ saját költségvetésből, valamint a Regös Ifjúsági és
Közművelődési Egyesület az Ifjúság Lendületben 2007—2013 elnevezésű
európai uniós programból jóváhagyott támogatásból fedezte. (f. e.)
Forrás: Háromszék Napilap2009. november 21., szombat: Közélet
Készül Gelence értéktérképe — Szekeres Attila
A
háromszéki turisztikai napok záróakkordjaként az Óriáspince-tetőn
szervezett kézműves-bemutató és szekértábor valójában megmérettetést is
jelentett.
Két község vitte el a pálmát. Maksa, mely kivívta magának a jogot, hogy
egy éven át ingyenesen bemutatkozhat azokon a turisztikai kiállításokon,
amelyeken a megyei tanács részt vesz. Így állíthatott ki Gábor Má¬ria
és Vilmos bőrdíszműves az őszi bukaresti turisztikai expón a
Székelyföld-standon. Gelencének kulturális és turisztikai értéktérképet
készít a Megyei Művelődési Központ, melynek munkatársaival a
nagyközségben futottunk össze.
Szőts Papp Zsuzsa, a program irányítója érdeklődésünkre elmondta, helyi
kulcsemberek bevonásával folyik a gyűjtőmunka, s falugyűlést szerveznek,
hogy a helybelieknek is legyen beleszólásuk, magukénak érezzék a
kiadványt, melynek megjelenését december közepére tervezik. A leporelló,
melyből ötszáz példányt adnak a községnek, tartalmazza a falutérképet,
rajta a fontosabb kulturális intézmények, turisztikai látványosságok,
kilátók, azoknak a kézműveseknek a címét, akik vállalják, hogy
látogatókat fogadnak, a panziókat, valamint egy faluismertetőt. Az
anyagot digitálisan is átadják, így sokszorosítható. Az önkormányzat
vállalta, hogy a térképet a település bejáratánál, a műemlék templom
mellett, valamint a központban is kifüggesztik.
Forrás: Háromszék Napilap2009. december 19., szombat: Kultúra
Tündérország napszámosa (Benedek Elek ölelő karjában) - Farkas Árpád
Nagy
szellemeinket, különösen az 1867-es kiegyezés után, a hálás utókor
szobrászművészei előbb-utóbb leültették. Elsők között talán Deák
Ferencet, a haza bölcsét, egyenesen karosszékbe.
Mégsem illett volna szárnyas kabátban, lobogó hajjal forradalmakba
rohanvást ábrázolni. De ücsörög már II. Rákóczi Ferenc, és Ady Melocco
Miklós padjáról csaknem kísértetként lengi be a huszadik századot, s
tűnődik József Attila a pesti Duna-parton, nézvén, miként úszik
jövőnkkel is tova a dinnyehéj.
Csupán azért villan elő néhány jeles szobrászművészünk Nagy
Ember-ábrázoló helyzetképe, mert Há¬romszéken a Benedek Elek-emlékév
műalkotásbéli revelációja mégiscsak a kisbaconi Elek apó-szobor, Vargha
Mihály munkája volt. Sokan vélték eredeti szobrászművészeti ötletnek a
padra ültetett Nagyapó mását, holott vonzereje csupán klasszicizáló
élethűségében rejlik, mellyel ölébe, karjá¬ba csalogatja az arra lófráló
zsibongó gyermek- és felnőttsereget. Ez a pad hétköznapi méretű ugyan,
de a szobor élő, karjában elfér a fél magyar világ s annak égi mása. A
másik fele csak nézi: ily csekélyke székely gyermekáldás mellett mennyi
lurkó terem a mesemondó térdeken.
S kuporodik ide diplomatától kackiás bajszú politikusig mindenki, s
vonzza a vendégforgalom látogatócsoportjait letapadni percre az
öröklétben.
Lehet, e pad hiányzott nékem negyvenhárom esztendőkkel ezelőtt, amikor
friss diplomás tanárként, nagy deákromantikával Kisbacon felé
fordítottam szekerem rúdját, hogy majd Benedek Elek hátramaradt
istállójában új Pegazusokat abrakoltatnék. Túl a mesék tején, akkorra
ismerhettem azt az egykori közéleti kardforgatót, szelíd maszkja mögött
igazunkért, demokratikus magyarságunkért radikális hadra kelő, olykor
menekülő, de világok fordultán mindig szembejövő embert, kinek eldugott
falujában felhagyott szellemi szálláshelyét szándékoztam ifjonti
romantikával meglakni. Üres volt. Lányával, Flóra nénivel s Bardócz
tanító úrral csalódottan kóstolgattuk a fekete levest a Mari-lak
tornácán, hiszen kiderült: tanári diplomámat itt eresz alá akaszthatom,
hiszen Kisbaconban az általános iskola gyermekhiány miatt jó esztendeje
megszűnt.
S bár Kisbaconban azóta sem termett egész iskolára való gyermek, mégis
lombosodott Benedek Elek szelleme teljes nyelvterületen, s hol magyarok
élnek e földkerekén.
Írónemzedékek nőttek fel fiai, Tamási Áron, Szentimrei Jenőék nyomában,
akikért „Fő, hogy dolgozzanak..." utolsó szavaival billent ki a toll
kezéből, s ma is maga mellé ülteti padjára e kis antológiában*
megszólaló ifjú öregeket.
Hogy a mesélő kedv el ne múljék, e lapokon felszikráznak Ferenczes
István, Vári Attila, László Noémi, Bogdán László, Szabó Róbert Csaba,
Fekete Vince, Szántai János parázson tartott szavai, s a Benedek
Elek-kutatók, -örökséggondozók — Lengyel László, Szabó Zsolt, Bardócz
Orsolya, Perjámosi Sándor, Hegedűs Imre János, Végh Balázs Béla, Mészely
József, Merényi Hajnalka, Kónya Ádám, Benedek Szabolcs — hozzák vissza
közénk az időből.
Megszólalnak mai kiscimborák is, kik közé magam is odakuporodnék,
miközben eszembe jut réges-régi, kamaszkori güggyentésem, melyet már fel
sem mernék ajánlani a Cimbora mai, okos és igényes, Benedek Elek
ölelésében nyüzsgő olvasótáborának. A hajdani almáskertben térden írt,
reményt kereső versike utolsó sorait azért idemásolom:
Sussan a zöld s előrúgat
fehér lován a legkisebb fiú —,
horkan az állat, s meg nem
zabolázza
hét árok, hét kantárszíjú.
És dombra föl! Amerre vágtat,
a mesék tején fölragyog
dérverte szép ezüst szakálla
s a térdén ülő csillagok.
(Elek Apó)
* Tündérország napszámosa (Benedek Elek-olvasókönyv), a Regös Ifjú¬sági
és Közművelődési Egyesület, Bod Péter Megyei Könyvtár, Kovászna Megyei
Művelődési Központ kiadása. Szerkesztette: Farkas Kinga és munkatársa,
Szonda Szabolcs, készült a Cova-print Nyomdában.
Forrás: Háromszék Napilap2009. október 10., szombat: Közélet
Kicsi pénz, kicsi muzsika (Őszi Közművelődési Napok) - Váry O. Péter
Egyre
zsugorodik az alig néhány éve útjára indított Őszi Közművelődési Napok
nevű rendezvény, idén a tavalyihoz képest feleakkora összeg sem áll a
szervező intézmény rendelkezésére, s ennek megfelelően a meghirdetett
programok is felére fogyatkoztak, miként a részt vevő települések száma
is ugyanvalóst megcsappant.
Ennek ellenére a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai
kitartanak az ügy mellett — mert hiszen ügy immáron az Őszi
Közművelődési Napok, a művelődési rendezvényekkel oly szegényen ellátott
vidék szellemi fellendítésének ügye. Az elvek tehát nem változtak,
ingyen kultúrát a legeldugottabb helyre is — hirdetik, s hogy idén
melyek azok a települések, ahová egy bábelőadás, egy népi zenekar, egy
színjátszó csoport eljut? Azok, amelyek igényt tartottak rá, amelyek az
elmúlt években is tárt karokkal fogadták és várták a fellépőket. Akik
idén is jórészt háromszékiek: mint mindig, a Tamási Áron Színház
Cimborák bábtagozata hűséges partnere a rendezvénynek, ezúttal olyan
falvakban lépnek fel, hol bábszínház még sosem járt, avagy csak nagyon
régen; szintúgy Kelekótyáék, a gyerekeket sajátos módon szórakoztató
együttes, és társult a Visky Árpád Színjátszó Kör is — mert a legnagyobb
igény faluhelyen a színdarabokra lenne. ,,Idegenlégiósként" a
Ködszurkáló Kisszínház csatlakozott a rendezvényhez, szintúgy
visszajárók ők is, egy pályázat révén a vajdasági, zentai zEtna kortárs
irodalmi folyóirat mutatkozhat be, s a Budafoki Musical Stúdió fellépése
csereelőadásként valósul meg — ez az egyetlen egyébként, mely belépti
díjas. Vasárnaptól vasárnapig tehát megpezsdül egy kicsit Háromszék
áporodott kultúrlégje.
Forrás: Háromszék Napilap2009. október 17., szombat: Közélet
Telep
Ez
a magát kistelepként hirdető pillanatnyi csoportosulás a
sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár előcsarnokában mutatkozott be a
hét végén.
Málnásfürdői nyári táborozásuk terméséből válogatott egy kiállításra
valót a székelyföldi művészeti líceumok legjobbjaiból összeverődött húsz
diák. A Péter Alpár képzőművész szervezésében zajló alkotótáborban
jelen volt a grafika, festészet, szobrászat, performance, installáció,
fotó... A szakmai irányítók, Faluvégi Tünde, Ütő Gusztáv, Éltes Barna,
Vargyasi Levente, Beteg Zsuzsa, Péter Alpár nem titkolt szándéka
valósult meg, hogy az iskolai oktatáson túli kísérletekbe szabadítsák be
tanítványaikat. Fő támogatójuk a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a
sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum volt. (A. L.)2009. szeptember 29., kedd: Kultúra
A Kárpát-medence legjobb mesemondói Kézdivásárhelyen - Iochom István
Szombat
délután a kézdivásárhelyi Vigadó színházterme adott otthont a Benedek
Elek emlékére szervezett Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny
gálaestjének.
Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte az
erdélyi, magyarországi, felvidéki és vajdasági mesemondókat, majd a
jelenlevőkhöz fordulva arra kérte őket, dőljenek hátra, nyissák ki a
lelküket, szívüket, és hallgassák a csodálatos meséket. Elsőként az
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett országos döntő
III—IV. osztályos kategóriájának legjobbja, a kézdivásárhelyi Mike
Bernadett, a Petőfi Sándor Iskola tanulója mondott mesét. Deák Gellért
Gedeon, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója az
országos verseny különdíjasaként jutott tovább a gálaestre. Francia
Dominika Mirr-Murr kandúrról mesélt Győr-Moson-Sopron megyét képviselve.
A vajdasági Szombati Dorottya Lázár Ervin Csodapatika című meséjét
elevenítette meg. Balogh Zoltán, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola
diákja Benedek Elek A bujdosó macska című meséjét mondta el. Ambrus
Szabolcs, Gyergyószárhegy mesemondója III. díjasként érkezett a
gálaestre, és a Cigány haláláról mesélt. A Csongrád megyei Szalmai
Imréné már nagymama, és minden korosztály előtt szívesen mond mesét,
ezúttal tőle Benedek Elek Ravasz Jancsiját hallhattuk. A Szilágy megyei
Albert Lénárt az alsó tagozatosok között nyert második helyezést Elek
apó Kolontos Palkó meséjével. A Rugonfalváról érkező Jeddy Árpád, az
V—VIII. osztályos kategóriában második helyezést ért el A szegény ember
és a farkas című székely népmesével. Otika Ildikó felvidéki
háromgyermekes édesanya Fösvénylegény házasodik című meséjével aratott
közönségsikert. Kertész Hunor, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor
Iskolaközpont tanulója, a legifjabb kategória dobogósa következett.
Bagoly Orsolya, szintén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont
tanulója a Krónika napilap különdíjasaként lehetett jelen. Szabó Áron
Ábrahám a budapesti döntőből jutott tovább a gálaestre.
Másfél óra mesehallgatás után a szervezők a Kárpát-medence legjobb
mesemondóit emléklappal ajándékozták meg. A gálaestet követően a
magyarországi Makám együttes lépett színpadra, mely világzenéjével és
mesei dallamvilágával tette emlékezetessé a szombat estét.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 28., hétfő: Közélet
Közönség nélkül (Benedek Elek-emlékünnepség)
Inkább
szakmai eszmecsere maradt a Kárpát-medencei magyar gyermekfolyóiratok
széles közönségnek szánt bemutatása: meglehetősen kevesen hallgatták
végig a Pozsonyból, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Magyarországról és
Kolozsvárról érkezett lapszerkesztőket.
A gyér érdeklődés egyik magyarázatát — a napsütés, a (kényszerűen)
szombat délire időzített rendezvény, a városban ugyanakkor zajló,
mozgalmasabb szabadtéri programok mellett — egy, a kóstolónak hozott
példányokért utólag betérő kiskamasz adta meg: frissen úgysem jut hozzá a
távoli kiadványokhoz, az arhívumot pedig megtalálja a világhálón. A
folyóiratok gondjai egyébként hasonlóak mindenütt: kevés a pénz, és
egyre csökken az olvasótábor is — érdekes azonban, hogy ebből igencsak
különböző jellegű folyóiratok születnek a különböző vidékeken, ámbár az
irodalom népszerűsítése mindegyiknek vállalt feladata. Derűlátóbb
jövőképet a Szivárvány és a Napsugár (óvodásaink, kisiskolásaink színes
füzeteinek) főszerkesztője, Zsigmond Emese fogalmazott meg, szerinte
tíz-tizenöt évi hullámvölgy után ismét emelkedik a gyermekirodalom
ázsiója, élvonalbeli írók, költők fordulnak újra a kisebbek felé.
A laptalálkozó egyféle folytatásaként a megyei könyvtár és a FER
Alapítvány munkatársai várták a szülőket az olvasással kapcsolatos
kötetlen beszélgetésekre, több szórólapot is nyomtattak a szaktanácsadás
lehetőségeiről, no meg a különféle korosztályoknak ajánlott
könyvcímekkel, ám ez is belterjes összejövetel maradt, mindössze két
tanítónő keresett valami fogódzót a munkájához.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 28., hétfő: Közélet
Székely tündérország (Benedek Elek-emlékünnepség) — Farcádi Botond
Talán
a halkan felcsendülő dallam, a napsütéses, a meleg őszi nap, a pompás
színekben tündöklő fák, a gyerekzsivaj vagy Benedek Elek világának
kézzelfogható közelsége miatt, de — miként az Bardócz Orsolya egyik
meselemezének címében is áll — igazi ,,székely tündérországra"
hasonlított tegnap délután a kisbaconi emlékház. És népesnek is
bizonyult e tündérország: az emlékünnepségre ugyanis sokan voltak
kíváncsiak, busszal érkező gyerekhad szállta meg az emlékház kertjét, de
eljöttek a helybeliek is, idősebbek, fiatalok egyaránt, kíváncsian
nézegetve a kertben található óriási festményeken, vajon melyik
mesejelenetet ábrázolja.
A kisbaconi emlékünnepségen színes, tartalmas program várta az
érdeklődőket. A környezetbe illő, szőttesekkel körbevett színpadon előbb
Perjá¬mosi Sándor, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár képviselője
beszélt Benedek Elek publicisztikai tevékenységéről, hiszen Ady
Endré¬hez hasonló, kemény szavú közíró volt, újságírói munkája pedig
máig sem teljesen ismert (ennek egyik oka, hogy gyakran használt
álnevet). Az elmúlt évek kutatásai egyre több eddig ismeretlen írását
tárták fel, folyamatban ezek kiadása. Sylvester Lajos közíró, lapunk
főmunkatársa az emlékház létrejöttének körülményeit idézte fel. Bardócz
Orsolya, Elek Apó ükunokája és Dévai Nagy Kamilla előadóművész
verses-mesés-zenés produkcióját hatalmas tapssal fogadta a közönség, így
aztán műsor után valósággal megrohamozták Elek Apó ükunokáját
dedikálásra váró könyvekkel, lemezekkel.
Az emlékünnepség könyvbemutatóra is alkalmat adott, a Bardócz Orsolya
által szerkesztett emlékkönyvet Tatár Zsuzsa irodalomtanár méltatta, de
megismerhették a résztvevők Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla
Testamentum hangoskönyvét, a Művelődés által kiadott, diákok rajzaival
illusztrált Kisbaconi verseket is. Akinek pedig ez sem volt elég,
ellátogathatott az iskola udvarába, ahol házi termékek vására várta
minden jóval, mi szem-szájnak ingere.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 26., szombat: Közélet
Elkezdődött a Benedek Elek-emlékünnepség — Sylvester Lajos
Tegnap
délelőtt Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron
Termében Tamás Sándor megyeitanács-elnök megnyitóbeszédével startolt az
ötnapos háromszéki Benedek Elek-emlékünnepség-folyam.
A gyermekirodalomnak és az ifjúsági nevelésnek a Kárpát-medence
egészéből Háromszékre sereglett szakemberei délelőtt a Gyermek a
képzelet és valóság határán — a mese, az olvasás és a tanulás
kapcsolódási pontjai napjainkban konferenciával indítottak. A téma
kibontásában részt vevő nagyszámú előadót Borbáth Erika, a Magyar
Művelődési Központ főigazgatója köszöntötte, majd a mese
közművelődésünkben betöltött szerepéről értekezett, hangsúlyozva, hogy
az évfordulós rendezvény Benedek Elek életművéből a mese társadalmi
funkcióját helyezi előtérbe. Dr. Bálint Péter tanszékvezető főiskolai
tanár meseértelmezése a Halál a mesében témát járta körbe Nagy Olga
kolozsvári mesekutató értelmezésére alapozva.
A Benedek Elek-emlékünnepség pénteki programjában számos, külön
kiadványba kérezkedő szakelőadás hangzott el, könyvbemutatókra,
könyvvásárra került sor.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 26., szombat: Emlékezet
Az erdélyi gyermekirodalom születése (Hármas évforduló) - Farkas Kinga
Hogy
a Cimborát te is, kedves Öcsém, jóval melegebbnek látod, mint volt a Jó
Pajtás, annak igen egyszerű a magyarázata. Az erdélyi gyermekek három
évig nem láttak gyermekújságot, kárpótolnom kell őket, s szívem egész
melegségét, még meglevő munkaerőm teljességét ennek az újságnak, s
általa az erdélyi magyarságnak szentelem, ami természetes, hisz minden
írói sikeremnek az édes anyaföldben van a gyökere (Cimbora, 1923/16.) —
írta Benedek Elek a népszerű Elek nagyapó üzeni rovatban egy évvel
azután, hogy Kisbaconba való hazaköltözését követően átvette —
Szentimrei Jenő kérésére — a Cimbora szerkesztését.
Abban a rovatban, mely a hajdani Cimbora szíve-lelke volt, melyben
utánozhatatlan, nagyapós hangon válaszolt — a lap fénykorában akár
hetente száz-százhúsz — fogadott unokája levelére. Írásra, olvasásra
buzdította őket, együtt érzett, ha bajról, betegségről, halálról kapott
hírt, dicsért, ha fejlődést tapasztalt szépírásban vagy fogalmazásban,
és éles szemmel kiszúrta a tehetséget is. A trianoni döntés után
elszigetelődött Erdély lelkiállapotának, az ország feldarabolásának
mindennapi életre mért hatását, a talpon maradás esélyeinek körüljárását
olvashatjuk ki, ha végiglapozzuk a Cimbora első évfolyamainak
levelezőrovatát. És persze azt is, hogy ebben a ködös, lelki és
kulturális szomjúsággal átitatott közegben hogyan ért célba a lap, és
mekkora jelentősége volt a sötétség eloszlatásában... (A Kovászna Megyei
Művelődési Központ által kiadott, pénteken bemutatott Cimbora-lapozóból
is ízelítőt kaphatunk a 20-as évek Cimborájának világából.)
Benedek Elek a Cimbora utolsó oldalain élő kapcsolatot tartott fenn
olvasóival, és közben a lap törzsét képező irodalmi anyag is lapszámról
lapszámra bővülő írógárdát mutat. A szépirodalmi részben a kor
legjelentősebb szerzői szólaltak meg. Ekkor a nagy munka éppen az volt,
hogy folyamatos levelezgetéssel kicsalogassa tőlük a gyermekeknek szóló
alkotásokat. Többek között Szentimrei Jenő, Tompa László, Berde Mária,
Szemlér Ferenc, Molter Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Tamási
Áron, Sipos Domokos, Szondy György írásait olvashatjuk itt, és olyan
szerzők jelentkezhettek — már gyermekkorukban — írásaikkal hasábjain,
mint Dsida Jenő, Szemlér Ferenc vagy Ignácz Rózsa. A Cimboráról szólva,
amelyben a szépirodalmi anyagon kívül igazán naprakész és izgalmas
ismeretterjesztő rovatok is szerepeltek, nem kerülhetjük meg azt a
tényt, hogy bármennyire nagy jelentősége is volt a kor
gyermekkultúrájában (és nem csak, a feljegyzések szerint fénykorában,
amikor ötezer példányban nyomták a lapot, ötvenezer olvasója is volt,
szülők, nagyszülők, az egész porta végigolvasta), bármennyire
határozottan állíthatjuk is azt, hogy magyar nyelvterületen azelőtt és
azóta sem szerkesztettek ennyire arányos, érdekes, a korszak pulzusát
kitapintó folyóiratot gyermekeknek, mégsem tudott folyamatosan magas
példányszámot tartani, kiadók adták kézről kézre, érdektelenség és
hanyagság övezte a terjesztést, adminisztrációt. Egészen addig, míg
1929-re odáig fajult a dolog, hogy minden egyes lapszám megjelenését
idegőrlő várakozás előzte meg a kisbaconi Mari-lakban.
Testreszabott feladat volt Benedek Elek számára a Cimbora szerkesztése,
mégis vagyona, idegrendszere sínylette meg élete egyik legnagyobb
alkotását. Lengyel László gyakran emlegeti Elek Apóról szóló írásaiban a
Benedek-mélabút, mely egész életét meghatározta (s melyet önéletrajzi
írása szerint az anyatejjel szívott magába, hisz csecsemőkorában, Ignác
öccse tragikus halála után édesanyja mély depresszióba esett), nos, a
Cimbora kiadásának gyakorlati oldala, mely igencsak tükrözte a korszak
(a maival oly nagyon rokonítható) visszásságait sem sok okot adhatott
vidámságra.
A lap első tulajdonosa, Halász Sándor ügyvéd, a Szatmári Szabadsajtó
könyvnyomda leveszi kezét a Cimboráról, amely már csak hébe-hóba jelenik
meg, és Benedek Elek adósságai (mert nemcsak hogy ingyenmunkát végzett,
de még saját vagyona rovására szerzőinek honoráriumot is fizetett)
egyre nőttek. Arról, hogy ez az emberpróbáló munka és annak az egész
erdélyi gyermekirodalmat meghatározó eredménye, a Cimbora szerkesztése
mennyire tragikusan végződött, Benedek Marcell ír részletesen a Naplómat
olvasom című önéletrajzi könyvében Benedek Elek utolsó napjairól
szólva:
,,Közben a fanyarul fogadott halvány reménység: a Helikon foglalkozik
azzal a gondolattal, hogy átvegye a Cimborát. A Helikon első gesztusa
apámmal szemben megkeseríti az ízét ennek a vé¬konyka reménységnek. De
ha legalább sietnének! A gondolat felmerülése óta semmi hír róluk. (…)
Másnap megírja (aug. 15-én) végleges szakítólevelét a III. tulajdonossal
Tudomásul veszem, hogy a lap megszűnt. Nagyobb nyomaték kedvéért
aláíratja mint tanúkkal, Miklóssal és velem. Nem utólag mondom, akkor is
úgy éreztem, hogy halálos ítéletét írjuk alá."
A Cimbora előzményei
A gyermeklapszerkesztést már huszonhárom évvel a Cimbora átvétele előtt
elkezdte Benedek Elek. 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az
első irodalmi értékű gyermeklapot, Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal
együtt szerkesztője volt a Jó Pajtásnak. Mindezek előzményeként 1888-ban
a képviselőházban is felszólalt, kikérve a magyar gyermekek nevében azt
az érdektelenséget, mely a magyar gyermekkönyv és -újságkiadást övezi:
Nem az iskolai tankönyvekről szólok, mert azokért, jók vagy rosszak, nem
a könyvkiadók felelősek, de értem azokat a képes könyveket, melyek a
házi nevelés és oktatás kiegészítő részeiként minden évben, különösen
karácsony táján, elözönlik a könyvpiaczot; azokat a nagy részben
külföldről importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb
részben hazai termékeket, a melyek ugyszólván minden kritika nélkül
kerülnek a gyermekek kezébe s mig együgyü tartalmukkal megtompítják az
ébredező elmét, idegen szellemükkel csirájában fojtják el a hazafias
szellemet, évekre vetik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt való
egészséges érzék kifejlődését. (Tetszés.) (60. országos ülés, 1888.
február 9-én)
Forrás:http://www.mpgy.ogyk.hu/
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 25., péntek: Nyílttér
Az utca hangja
VERES
IBOLYA, Uzon. A Kulturális Örökség Napok alkalmából részt vettem a
megyei művelődési központ által meghirdetett honismereti kiránduláson.
Erdővidéki műemlék templomokat, kastélyokat, udvarházakat láthattunk, no
meg a csodálatos kisbaconi vízimalmot. Az időjárás is kedvezett,
gyönyörű őszi napsütésnek örülhettünk. Két óra tájban értünk Vargyasra,
ahol székely ruhás fiatalok nyüzsögtek, szüreti bálra készülve. Kedvesen
marasztaltak, de tovább kellett mennünk. Szerencsére Bibarcfalván is
hasonló ünnepségbe cseppentünk, a díszes felvonuláson még a lovak
sörényébe is nemzetiszín szalagokat fűztek. Egy legényen egész
felsőtestét ferdén eltakaró piros-fehér-zöld masnit láttunk, és
elgondolkodtam azon, hogy az SZNT ezzel is bővíthetné a kínálatát —
hiszen a zászló, autós matrica, póló nem akasztható vállra vagy a lovak
sörényére, de a masni igen. A statútum mi magunk vagyunk, ha
megmutatkozunk Európának!
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 24., csütörtök: Máról holnapra
A Benedek Elek-emlékév csúcsrendezvényei — Sylvester Lajos
A
nagy székely mesemondó születésének 150., halálának 80., a Kisbaconi
Emlékház avatásának 40. évfordulója tiszteletére a 2009. évet az erre
illetékes háromszékiek kezdeményezésére Benedek Elek-emlékévvé
nyilvánították.
Közben az évet átszövő megemlékező rendezvénysorozat a Kárpát-medence
egészét átfogóvá terebélyesedett, amelynek csúcsrendezvényeire 2009.
szeptember 25—30. között az író ,,édes anyaföldjén", a háromszéki
településeken, Sepsiszentgyörgyön, Erdővidéken és, természetesen, a
szülőfaluban, Kisbaconban kerül sor.
A megemlékező rendezvényfolyamba és a különféle tematikus versenyekbe
gyermekek és felnőttek annyian neveztek be, hogy Háromszéken Benedek
Elek gyermekirodalmat és irodalmat teremtő, emberi és erkölcsi
teljesítményéhez méltó valóságos programkavalkád született.
A rendezvények Benedek Elek életművének ívéhez igazodnak, átfogják a
zsenge gyermekkortól az érett felnőttkorig és az öregkorig terjedő
generációs skálát, a különböző műveltségi szintek sávjait a
gyermekmeséktől és gyermekrajz-pályázatoktól a gyermek- és felnőtt
irodalmi alkotásoktól a legigényesebb szaktudományi közlésekig.
Imponáló a meghívottak és az ünnepségsorozatban önkéntesen szerepet
vállalók névsora is. Irodalomtudósok, művészek, gyermek- és ifjúsági
lapszerkesztők, könyvkiadók, könyvterjesztők, pedagógusok, egyházi
személyiségek, közéleti tisztségviselők és a ,,mezei hadak" — a
közemberek — seregei vonulnak fel, és vizsgáznak is ugyanakkor abból a
,,matériából", amelyet összefoglaló néven emberség- és magyarságépítés
címszó alá lehet foglalni. Kérdés az, ami az édes anyaföld mai lakóinak
részvételét illeti, hogy megismétlődik-e, ami ezelőtt negyven évvel
Kisbaconban, 1969. május 25-én történt: amikor, főleg Háromszékről, de
Erdély minden tájáról — magyarországiakat nem lehetett meghívni — százak
zarándokoltak az emlékünnepség színhelyére, Kisbaconba.
A mostani résztvevők Kisbacontól a svédországi Värmlandig rekrutálódnak,
ahonnan a kormányzó asszony érkezik Háromszékre, a gyermekfolyóiratok
Kárpát-medencei találkozójára a ,,nyolcágú síp" minden térségéből
jönnek, vannak, akik már a szeptemberi—októberi ünnepségeken könyvekkel,
elektronikusan rögzített művekkel jelentkeznek — Váradi Péter Pál és
Lőwey Lilla Benedek Elek, a nagy székely mesemondó irodalmi fotóalbuma,
Bardócz Orsolya, Benedek Elek ükunokájának lemezei. A Bod Péter Megyei
Könyvtár és a Megyei Művelődési Központ gondozásában újabb kötetek
kiadása várható. Kisbaconban szoboravatás — Vargha Mihály alkotása — és
Mesefalu-program meg bő felhozatalú gyermekkönyvvásár lesz.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 23., szerda: Magazin
A Benedek Elek-emlékünnepség programja
A
kisbaconi emlékház
Szeptember 25., péntek
Sepsiszentgyörgy
Bod Péter Megyei Könyvtár
9.30 Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke megnyitja az
ünnepségsorozatot
9.45 Gyermek a képzelet és valóság határán. A mese, az olvasás és a
tanulás kapcsolódási pontjai napjainkban — konferencia
16.00 Könyvvásár és könyvbemutatók:
Cimbora-lapozó — válogatás Benedek Elek Cimborájából (részben reprint
antológia)
Gyermekszemmel, Benedek Elek 36 meséje — illusztrált meséskönyv
Kiadók bemutatkozása: Csimota, Fordulópont, Koinónia, Harmat, Naphegy,
Vivandra, Pagony, Kreatív, Kriterion, Mentor, Móra, Pallas-Akadémia,
Timp
18.00 Mint a mesékben — Kárpát-medencei fotókiállítás, megnyitja Győri
Lajos, a MAFOSZ és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének elnöke
19.00 Író-olvasó találkozó, részt vesz: Fekete Vince, László Noémi,
Mezey Katalin, dr. Nagy Katalin, Rigó Béla, moderátor: dr. Vasy Géza, a
Magyar Írószövetség elnöke
Tanulók Klubja
10.00 A Kárpát-medencében élő, tanulásban és értelmükben akadályozott
magyar gyermekek és fiatalok XIV. Mesemondó Versenye és Találkozója
Speciális Iskola
17.45 Meseillusztráció-kiállítás megnyitója
Szeptember 26., szombat
Sepsiszentgyörgy
Bod Péter Megyei Könyvtár
10.00 Gyermekfolyóiratok Kárpát-medencei szakmai találkozója, moderátor
Zs. Ambrus Ágnes, Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő és Kiss
László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
10.00 Mese-munka műhelymunka, moderátor Tóth Zsuzsanna
Mesefeldolgozások drámapedagógiai módszerekkel, foglalkozásvázlatok
pedagógusoknak Ledő Attila és Dolmány Mária drámapedagógus vezetésével
A Csimota Kiadó interaktív könyvbemutatója főként óvodapedagógusoknak,
közreműködik Tóth Zsóka
Bábos játékok az óvodában — gyakorlati útmutató bábkészítéssel, főként
óvodapedagógusoknak, közreműködik Szluka Judit és Fekete Anetta
12.00 Kárpát-medencei gyermekfolyóiratok bemutatkozása a
nagyközönségnek: Napsugár, Szivárvány — Zsigmond Emese főszerkesztő,
Csodaceruza — Sándor Csilla főszerkesztő, Jó Pajtás (Vajdaság) — Lennert
Géza, Tripolszki Csilla, Cimbora — Farkas Kinga főszerkesztő,
Kincskereső — Rigó Béla, Tücsök (Pozsony) — Kocsis Aranka főszerkesztő,
Barkóca (Eszék) — Kovacsevity Anna, Irka (Kárpátalja) — Berki Károly,
Fodor Éva, Punykó Mária, Horzsa Gábor (Pécs) a korábbi gyermekirodalmi
folyóiratok találkozójá¬nak szervezője
14.00 Kötetlen beszélgetések és szaktanácsadás olvasási készségek
fejlesztéséről, az olvasás megszerettetéséről, könyvajánlók szülőknek — a
FER Alapítvány és a Bod Péter Megyei Könyvtár munkatársai
A Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára
12.30 A Kárpát-medencében élő, tanulásban és értelmükben akadályozott
magyar gyermekek és fiatalok XIV. Mesemondó versenyének gálaműsora
Kézdivásárhely
A Vigadó nagyterme
17.00 A Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaműsora
19.00 Makám-koncert
Szeptember 27., vasárnap
Kisbacon
15.00 Emlékünnepség a Benedek Elek Emlékházban (esős idő esetén a
kultúrházban)
15.00 Perjámosi Sándor (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest): Az
ismeretlen Benedek Elek, avagy egy készülő Benedek Elek-bibliográfia
vonatkozásai
15.30 Benedek Katalin művészettörténész (Budapest): A kor és a műalkotás
16.00 Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokájának előadása, közreműködik
Dévai Nagy Kamilla, beköszöntőt mond Sylvester Lajos közíró, újságíró
Bardócz Orsolya: Székely Tündérország — meselemez-bemutató
Kisbaconi versek (szerkesztette Bardócz Orsolya) — könyvbemutató
Benedek Elek: Testamentum (Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla) —
hangoskönyv
Bardócz Orsolya és Nagy Nándor: Benedek Elek-emlékkönyv — könyvbemutató
Bardócz Orsolya: Benedek Elek-fotóalbum — könyvbemutató
Sepsiszentgyörgy
Krisztus Király-templom
12.00 Makám-koncert gyermekeknek
19.00 Makám-koncert felnőtteknek
Vártemplom
10.45 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó —
Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi
Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója
Szeptember 28., hétfő
Kisbacon
Kultúrotthon
11.00 Magyar népmesék — rajzfilmvetítés
16.00 és 18.00 Szegény ember királysága — a Tamási Áron Színház
bábtagozatának előadása
Barót
Erdővidék Múzeuma
19.00 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó —
Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi
Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója
Szeptember 29., kedd
Kisbacon
Kultúrotthon
11.00 Magyar népmesék — rajzfilmvetítés
12.00 Mesebarangolás: kézműves-bemutatókkal tarkított interaktív
gyermek- és ifjúsági program
16.00 Benedek Elek régi fotói — kiállításmegnyitó (dr. Nagy Nándor)
18.00 Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: A nagy székely mesemondó —
Benedek Elek. A kötetet méltatja dr. Praznovszky Mihály, a veszprémi
Eötvös Károly Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója
Szeptember 30., szerda
Kisbacon
10.00 Emlékünnepség, szoboravatás — az iskolával szemközti téren
11.00 Berecz András előadása — a régi paplak udvarán
11.40 Benedek Elek meseillusztrációs állandó kiállításának megnyitója (a
budafok-tétényi Klauzál Gábor Művelődési Központ és a Kovászna Megyei
Művelődési Központ által meghirdetett pályázati alkotások) — régi paplak
12.00 A Cimbora folyóirat erdővidéki közönségtalálkozója — régi paplak
Vendégcsoportok előadásai — a régi paplak udvarán
18.00 Táncház a kultúrotthonban
A folyamatosan bővülő program miatt a szervezők fenntartják a
programváltoztatás jogát. További információk a
http://www.benedekelek.ro/ honlapon.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 22., kedd: Közélet
Műemlékeink — közkincseink — Magyarósi Imola
A
vargyasi Daniel-kastélynál
Nagy népszerűségnek örvendett a Kulturális Örökség Napjai alkalmából
második alkalommal két útvonalon megszervezett ingyenes kirándulás a
megye műemlékeihez. Az elmúlt hét végén a Kovászna Megyei Kulturális
Központ, a Művelődési Igazgatóság és a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi
Hivatal közösen tette lehetővé a két kirándulást.
Szombaton Erdővidék sajátos épített örökségének megismerése volt a cél.
Olyan templomokat kerestek fel, mint a bölöni és a nagyajtai unitárius
vártemplom, a nemrég felújított bölöni református templom, az
olaszteleki református templom, a vargyasi, Makovecz Imre által
tervezett református templom, de láthatta a közönség a hétköznapok során
kevésbé elérhető miklósvári Kálnoky-kastélyt, a vargyasi és
olaszeteleki Daniel-kastélyt is. Mindezekhez Fehér János
művészettörténész nyújtott információkban gazdag útmutatót. A népi
kultúra is helyet kapott a programban: az út a kisbaconi vízimalom és
tájház megtekintésével végződött.
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 22., kedd: Közélet
Gyerekeket csalogató
Sepsiszentgyörgyön
a Lábas Házban még a héten lesz látható az a magyarországi
képzőművészek által készített meseillusztrációs babakiállítás, melyet
tegnap délután nyitott meg Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési
Központ igazgatója.
A Benedek Elek-év alkalmával meghirdetett pályázatra beérkezett legjobb
pályaművekből állították ki a jelenlegi anyagot, amely szeptember
30-tól a kisbaconi régi paplakban talál végleges otthonra. A szemet
kápráztató kiállításon a fület is megcsiklandoztatta a baróti Kelekótya
együttes, megzenésített versekkel szórakoztatva a hallgatóságot. (józsa)
Forrás: Háromszék Napilap2009. szeptember 17., csütörtök: Közélet
A Kulturális Örökség Napjai
Az
Európa Tanács 1991-ben hirdette meg minden év szeptember harmadik
hétvégéjére (idén szeptember 19―20.) a Kulturális Örökség Napjait. A
rendezvénysorozat ötlete — ingyenesen megtekinthetővé tenni a
nyilvánosság számára emlékhelyeket, műemlékeket ― eredetileg francia
földön született, a következő évben a Benelux államokban, Skóciá¬ban és
Svédországban is nagy sikert aratott, végül 1991-ben az Európa Tanács
karolta fel az Európai Unió támogatásával.
A kapuk megnyitása ma már szélesebb körű célokat is kitűz: amellett,
hogy a polgárok megismerhetik kulturális örökségüket, közelebb kerülnek
más közösségek kulturális értékeihez is, megismerkednek a kulturális
intézmények tevékenységével, szorosabban kötődhetnek a lakóhelyükhöz,
erősödhet azonosságtudatuk, de ugyanakkor toleranciájuk is a másság
iránt.
Az utóbbi években vidékünkön is nagy sikernek örvendenek az alkalomra
szervezett rendezvények. Idén Háromszéken 48 helyszín várja az
érdeklődőket. Legnagyobb részük a kiemelt témának köszönhetően —
Hozzáférés a történelmi emlékekhez — templom, emellett kastélyok,
udvarházak, helyi gyűjtemények, múzeumok is kitárják kapuikat. A Székely
Nemzeti Múzeum a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait
összehasonlító néprajzi kiállítással és egész napos családi programmal
készül, Gelence a Jancsó és Bodor család köré szervezett programokat, a
megyében egyedülállóan Bikfalván elindult faluképvédelmi program
bemutatására és a település megismertetésére Bikfalvi Kincses Vásár
címmel kézművesvásárt szerveznek udvarházsétákkal, kincskereső
barangolással, kiállítással, gyerekprogrammal és esti táncházzal, a
Kovászna Megyei Művelődési Központ pedig két honismereti kirándulást
szervez: az Erdővidéki templomok, kastélyok, kúriák és a Varázslatos
Háromszék II. elnevezésűt.
Forrás: Háromszék Napilap2009. július 4., szombat: Közélet
Gábor Áron — történelmi emléktúra - Kisgyörgy Zoltán
Egynapos
emlékidéző túrára hívta az érdeklődőket a Kovászna Megyei Művelődési
Központ Gábor Áron halálának 160. évfordulója alkalmából. Bereck és
Kökös közötti emlékhelyeken idézte a közel negyvenfős zarándokcsapat az
1849. július 2-án elesett tüzérőrnagy személyével és életével
kapcsolatos eseményeket.
A sósmezői látogatás (az egykori ezeréves határ és az ojtozi hősi
temető) olyan előzetesnek számított, mely eszébe juttatta mindenkinek,
hogy e tájat sokszor látogatta Gábor Áron, élettársát is csángóföldről
hozta. Az egykori országhatárt jelölő Csernika-patak hídjánál
csatlakozott egy szegedi és háromszéki hagyományőrzőkből verbuvált
csapat. Dr. Vass László szegedi hagyományőrző alezredes, az ottani 3.
honvédzászlóalj egyesületének parancsnoka Kelemen Botonddal, a gelencei
17-es székely határőr gyalogezred ütegének képviseletében hatfős
csapattal vállalkozott erre a túrára, és az összes Gábor
Áron-emlékhelyen, akárcsak a zarándokcsapat, elhelyezte a késői kegyelet
koszorúit.
A szülőfaluban, Bereckben Khell Ödön nyugalmazott tanár, a Gábor Áron
Alapítvány elnöke bemutatta a Gábor Áron-emlékházat, beszélt az őrnagy
életéről, az alapítvány jelenlegi tevékenységéről, kiadványairól. Az
őrnagy hazaérkezett című kiadványban a szobor viszontagságos
Kézdivásárhelyre szállításának története ugyancsak mosolyra derítette az
arcokat.
A csernátoni pihenőhöz szerencsésen kapcsolódott a tájmúzeum
negyvennyolcas emlékeket idéző állandó kiállítása. Az eresztevényi
temetés körülményeit általában ismerték a zarándoklat résztvevői, arról
viszont kevesen tudtak, hogy a holttestet két napig a szomszédos
Benke-kúria jégvermében kellett tartani, mert a környéken portyázott az
ellenség a temetési szertartást megakadályozandó, no meg arról sem, hogy
a falu kálvinista templomában őrzik azt a XV. századi kis harangot,
amelyet Gábor Áron harangjaként ismer a helytörténet.
Értékes adalékai az őrnagy életének és tragédiájának azok a többnyire
hihető szájhagyományra alapozó történetek, amelyek szerint Gábor Áront
egy napig vagy egy éjszakára Uzonban hantolták el. Ezekről Antal Béla
uzoni autodidakta falutudós beszélt a jelenlevőknek. Az eredeti helyéről
kissé odébb költöztetett kökösi emlékműnél Ürmösi Gyöngyike háziasszony
a helyi önkormányzat nevében fogadta a végpontra érkező
zarándokcsoportot. Dr. Vass László ismertetői, e sorok írójának
tájbemutatója tette kerekké az emléknapot. Amint azt a szervező Szőts
Papp Zsuzsa elmondta: a tartalmas zarándoklat olyan rendhagyó
történelemórával végződött, melyen Cserey Zoltán muzeológus a forradalmi
eseményekről, Demeter Lajos helytörténész pedig korabeli fotók alapján
az őrnagy életútjáról beszélt a hallgatóságnak.
Forrás: Háromszék Napilap2009. július 2., csütörtök: In Memoriam
Gábor Áron üzenete - Bedő Zoltán
1849.
július 2-án bekövetkezett halálának 160. évfordulóján Gábor Áronra
emlékezünk. Bölcsőjét Felső-Háromszéken, a Kárpátok délkeleti lábánál
meghúzódó Bereckben ringatták. Abban a helységben, mely fekvése kapcsán
fontos kereskedelmi szerepet töltött be az Ojtozi-hágó előterében.
A községen keresztül haladó, Erdélyt Moldvával összekötő utat a rómaiak
is használták. Rohamos fejlődésének köszönhetően már 1332-ben
plébániatemplommal rendelkezik, 1526-ban pedig Zsigmond király
mezővárosi ranggal ruházza fel. Előnyös fekvése nem mindig vált javára.
Olykor veszélyforrást jelentett, ugyanis több alkalommal felégették, és
lakóit menekülésre kényszerítették az Erdélybe be-betörő tatár, török,
moldvai és orosz hadak. De a veszély elmúltával maradék gyermekei mindig
visszatértek, és újjáépítették az ősi fészket. Ezért sikerült 1888-ig
városi rangját megőriznie. Postát és futárszolgálatot működtettek, s az
Erdély és Moldva között zajló kereskedelem tetemes részét ugyancsak a
berecki szekeresek bonyolították le. Jelentős kézműiparral rendelkezett,
asztalos-, csizmadia-, kerekes- és fazekascégei messzi földön híresek
voltak. Városi rangja elvesztése után az itt élők fő megélhetési
forrását az erdőkitermelés, a fafeldolgozás, a mezőgazdaság és a
pásztorkodás jelentette. A kommunizmus és az átmenetnek nevezett
szabadrablás időszaka kissé megtépázta, de megtörni nem tudta ezt a 2717
lelket számláló közösséget. Élni akarását többek között a Gábor Áron
Kulturális Alapítvány és a művelődési központ szerteágazó és áldásos
tevékenysége is bizonyítja.
Valahányszor ellenséges támadás érte, a székelység egy emberként
védelmezte szülőföldjét és a Magyar Hazát, vérét és életét áldozva érte,
ha kellett. Az idők során, bár több alkalommal próbálták szolgasorba
taszítani, ez történelmi léptékkel mérve csak ideig-óráig sikerült mind a
belső, mind a külső ellenségnek. Akkor is csak félrevezetéssel,
csellel, csalafintasággal és hitegetéssel. Mert e mélyen vallásos,
hagyományait őrző és származására büszke nép természete nem tűri az igát
és az idegen elnyomást. Hiszen szabadságszeretete környezetéből,
életviteléből és lelki beállítottságából fakad. Nem véletlen tehát, hogy
soraiból sokan szolgálták a magyarság ügyét önzetlenül és
önfeláldozóan. Fegyverrel, tollal vagy mindkettővel — mikor hogy
követelte a helyzet. Tették ezt még akkor is, ha az ügy vesztésre állt.
Közéjük tartozik Gábor Áron, aki 1814 novemberében székely határőr
családban látta meg a napvilágot Gábor István főjegyző és Hosszú Judit
első gyermekeként.
A berecki általános iskola és a csíksomlyói ferences gimnázium elvégzése
után, 17 évesen kénytelen volt bevonulni katonának. Tüzérségi
ismereteket Gyulafehérváron szerzett, Budapesten és Bécsben pedig
katonai műszaki előadásokat hallgatott. Bécsben az ágyúgyárban is
szolgált, de mivel továbbképzési kérelmét nem fogadták el, ideje
leteltével leszerelték. Később öccse helyett ismét bevonul, de
továbbképzési kérelme ismételt elutasítása miatt káplári rendfokozattal
végleg leszerel összesen tizenöt évi katonáskodás után.
A civil életben amolyan ezermesterként tartotta számon környezete.
Hiszen bár tanult szakmája szerint asztalos volt, a díszlövésre alkalmas
rézágyútól a tizenkét ember munkáját helyettesítő aratógépig sok
mindent készített. Emlékezetes a sepsiszentgyörgyi megyeházán 1848
novemberében elhangzott Lészen ágyú! kijelentése, mellyel megfordította a
tüzérség hiányában már-már a megadás felé hajló népgyűlés kimenetelét.
És ez nem volt üres ígéret. Alig tizenkét nap múlva Hidvégnél már az
általa gyártott ágyúkkal futamították meg az elbizakodott osztrákokat. S
nem csak ágyú lett, hanem a működtetéshez szükséges puskaport,
salétromot, ként és gyutacsot is legyártották a székely ezermester
irányításával.
Érdemei elismeréséül Bem tábornok őrnaggyá léptette elő, kis idő múlva
pedig Debrecenben Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának
nevezte ki. Áldozatos életének az Erdélybe benyomuló orosz csapatok
ellen folytatott kökösi csatában bekövetkezett halála vetett véget.
Emlékét szülőfaluja és leszármazottjai hűségesen őrzik. Közöttük
található Kovácsné Fábián Erzsébet nyugalmazott pedagógus, közismert
nevén Bözsi óvó néni. Büszkén vallja magát a néhai őrnagy oldalági
leszármazottjának, ugyanis anyai ükapja a szabadságharcos nagybátyja
volt. Gyakori beszélgetéseink alkalmával Gábor Áron neve
megkerülhetetlen. És ez így volt a kommunizmus legsötétebb évei alatt
is. Pedig akkor csak hátrányt jelentett e rokonság emlegetése. Ő mégis
megtette, mert dacos székely asszonynak született, aki mindig vállalta
származását. Minket, a keze alól kikerülő kisembereket is őseink
emlékének ápolására és anyanyelvünk szeretetére nevelt a berecki
óvodában. Szinte észrevétlenül és játékosan, népdalok és mesék
tanításával oltotta belénk a magyar öntudatot. Ahogy egy hivatástudattal
rendelkező székely óvónőtől elvárható. Áldja meg az Isten érte. A hozzá
hasonló nevelőknek és édesanyáknak köszönhető, hogy válságos időkben
közösségünk mindig képes volt kitermelni az irányításra termett
személyiségeket. Azokat a vezetőket, akik tevékenységükkel és személyes
példaadásukkal meg tudták tartani nemzettársaikban a hitet.
Ez a hit adott értelmet küzdelmeiknek, s erőt verejtékes munkájukhoz. A
hit, hogy nem csak volt, hanem Isten segítségével lesz magyar jövő a
Kárpát-medencében, ha mi is úgy akarjuk.
Gábor Áron a székely furfang, konokság, kitartás és bátorság
megtestesítője, akit tettei az 1848-as forradalom és szabadságharc
legendás alakjává emeltek. Hiszen előzmények, hagyomány és kellő
tapasztalat hiányában is hadiipart teremtett Székelyföldön, mert ezt
követelte hazája s nemzete érdeke. Az irányításával gyártott ágyúkat
felhasználva, vezénylete alatt az újdonsült háromszéki tüzérek
eredményeseknek bizonyultak. Segítségükkel e piciny vármegye védői nem
csak felvették a harcot a szülőföldjükre betörő osztrák haderővel, hanem
többször is vereséget mértek rá. Olyannyira, hogy végül az önvédelmi
harcnak csak az orosz csapatok beözönlése és az őrnagy eleste vetett
véget. Leverték, de nem győzték le. Hiszen az akkori s a jelenlegi
megszállók sem tudták kioltani a szabadság lángját. Mert az ott
lobogott, és ott lobog ma is a székely emberek szívében. És lobogni fog,
mert lobognia kell mindaddig, míg a vágy, mely táplálja, be nem
teljesül. Míg a székelység saját kezébe nem veheti önnön sorsa
irányítását. Ez Gábor Áron üzenete nekünk s a mindenkori elnyomóknak
egyaránt.
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 30., szombat: Kovakő - diákmelléklet
Amikor nincs idő pihenésre (V. Háromszéki Diáknapok)
Lezajlott,
megint vége, és újra várhat szinte egy teljes évet a háromszéki
középiskolás diákság. Fel is tehetnénk azt a kérdést, hogy miért nem
történik meg egy évben legalább kétszer ez az esemény? Hogy miért, azt
nem tudja senki, de lehet találgatni! Sok sikert minden kedves
olvasónak! Na de egy biztos, ha visszagondolunk az elmúlt néhány évre,
akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jövőre is megrendezik, mert
hogy nézne ki, ha mégsem. Olyan hagyománnyá alakult, hogy ezt már nem
lehet kitörölni a háromszéki diákok emlékeiből.
Na, de visszatérve a tejútrendszerbe, a Föld nevű bolygóra, és még
lehetne sorolni szépen lassan a koordinátákat, de inkább egyet ugorjunk,
mert a végén még elalszik valaki olvasás közben, és ezt senki sem
szeretné. Tehát Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Diáknapok. Valószínű,
minden sepsiszentgyörgyi lakosnak ismerős ez a fogalom, de ha mégsem,
akkor hamar eszébe fog jutni. Szóval, az az esemény, amikor
megközelítőleg háromszázhúsz diák rohangál egyszerre három napon
keresztül a város minden zugában. Hol apró papírdarabokat gyűjtögetve
Mári néni kardvirágbokrából vagy esetleg Pista bácsi csatornájából, de
még az is előfordult idén, hogy ez a szorgos kezű fiatalság
összegyűjtötte a városban felhalmozódott cigarettacsikk-állományt.
Természetesen, ez mindenkinek jó érzés volt, hogy végre két napig nem
volt annyi csikk a földön, mint általában. De ez még mindig csak kis
ízelítő volt a diáknapokból, hiszen ez az esemény izgalmasabb és sokkal
összetettebb, mint egy Csapd le csacsi vagy Pityipalkó a
kártyajátékokban.
Csütörtök délelőtt van. Egyre nagyobb a hőség. Az elmúlt néhány évhez
hasonlóan idén is a csillagnál (Erzsébet park) volt a gyülekezés. Sokan
értetlenkedve nézték ezt a sok őrjöngő fiatalt, de egyszer s mindenkorra
a déli harangszó előtt elkezdődött a nagy, várva várt felvonulás. Volt
itt zászlólengetés, ordítozás, himnuszharsogás, dob, kereplő még egy
zenélő, tuningolt Trabant is, és nem utolsósorban háromszázhúsz
középiskolás, valamint ne feledkezzünk meg a versenyszervező
bizottságról sem, mely több mint fél évig dolgozott azon, hogy mindez
létrejöhessen. Egy kis gyalogtúra után e nagy csapat kiérkezett a 4-es
kilométerkőhöz, a kőszínpadhoz, a majális helyszínére.
A majálist teljes mértékben denotatív értelemben kell felfogni, mert
lényegében pont olyan, mint egy klasszikus majális, csak méretekben egy
kicsit nagyobb, és sok érdekes programmal kitöltve, hogy ne unatkozzanak
a versenyzők. Miután minden csapat megtalálta a megfelelő helyet a
letelepedéshez, rövid megnyitóbeszéd után megkezdődtek a csapatok
bemutatkozó előadásai. Volt itt bőven mindenféle kategóriából, de fogjuk
rá, hogy mindenki kreatív és érdekes bemutatkozóval állt elő. Ezt
követte néhány érdekes versenyszám: Piff-paff-puff, Labda a karikában,
Kincsvadászat, Élő bowling, Piramisépítés a csapattagokból és még sok
más játék. Talán a legfontosabb a gasztronómiai vetélkedő.
Nem töltöttkáposzta-maratont vagy pityókatokány-főző versenyt kell
ezalatt érteni, mert ez a versenyszám inkább keleti vonásokat hordozott,
mintsem az erdélyi konyha jellemzőit, hiszen rizsből, fagyasztott
zöldségből és virsliből kellett valami csodálatosat előteremteni.
Nagyjából mindenki időre készítette el kisebb nagyobb sikerrel a
remekművet, hogy a zsűri kiértékelje, de ezt követően, mint az éhező
etiópiaiak, úgy ugrottak, hogy felfalják a maradék mennyei mannát.
Sajnos, ez az eseménysor hamar eltelt, mindenki hazavonult, de nem sok
idő maradt pihenésre, mert este kilenc óra tájt megkezdődött a Lepkézés.
Ez abból áll, hogy apró papírdarabokat kell gyűjteni a város minden
szegletéből egészen éjfélig. Az a lényege, hogy minél több papírkát
gyűjtsön össze a csapat, mert minden darab papír kisebb-nagyobb pontot
ér. Van, aki szereti ezt a versenyszámot, és van, aki nem, de immáron
minden évben megrendezik, tehát kihagyni nem lehet, mert hagyomány.
Másnap. A pénteki nap a kultúráé, legalábbis diáknapok alatt. Reggel
kilenctől körülbelül este hétig mindenféle érdekes versenyszám a Tanulók
Háza udvarán: szövőszékkészítés, a Tanulók Háza domborművének
megalkotása, űrhajóépítés, nagyapó zenefájának megépítése, fűszerből
űrlényt kellett kirakni, és ezzel párhuzamosan zajlott a fejvadászat.
Este megint csak nem volt lehetőség pihenésre, mert kilenctől
megkezdődött a szarkaest. Idén cigarettacsikket kellett gyűjteniük a
csapatoknak. Nem mindenki örült ennek, de azért jó volt, és hasznos.
Harmadik a sportnap. Ez a nap nem feltétlenül a fizikai
megpróbáltatásról szólt, de azért nem hagyták ki a szervezők. Mindenféle
kreatív játék mellett helyet kapott a futball, ami nem hasonlított
teljesen az eredetire, na meg hogy is maradhatott volna el a kosárlabda,
hiszen napjainkban egyre népszerűbb Sepsiszentgyörgyön. Este hétkor
megkezdődött a várva várt gála a Tamási Áron Színházban. Ennek
moderátora a jól ismert Tóth Szabolcs (TSZ) kolozsvári humorista volt.
Nem is kell mesélni, hiszen hozta a formáját, éppen ezért volt alkalom a
nevetésre. A gála arról szól, hogy a három nap alatt az első öt legtöbb
pontot elért csapat újra megmérkőzik egymással a háromszéki diáknapok
legügyesebb csapata címért. A bejutott csapatok: Ördögfiókák, Bubis
Banzáj, Fekete Lakkcipő, Gyilkos Hangyák, valamint a Csodaszarw.
Különböző megpróbáltatások árán, persze, nagy izgalom volt, de végül a
Gyilkos hangyák csapata vitte el a legügyesebb csapat címet.
Reméljük, jövőre is megrendezik. Köszönet a Háromszéki Diáknapok
szervezőcsapatának, hogy néhány éve mindig újabb és újabb
meglepetésekkel állnak elő, és felejthetetlen élményt nyújtanak a
háromszéki diákoknak.
Pakot Áron
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 22., péntek: Közélet
Szekértábor és kézműves-bemutató az Óriáspince-tetőn
Színes
programmal várják a háromszékieket a Maksa fölötti Óriáspince-tetőre
vasárnap, ugyanis ott tartják a megyei turisztikai napok
zárórendezvényét.
Elsősorban a kézművesmesterségek bemutatója, valamint a települések
által saját értékeikkel, különlegességeikkel, kiadványaikkal díszített
szekerekből álló szekértábor keltheti fel az érdeklődők kíváncsiságát,
de a szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ más műsorokat is kínál.
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 21., csütörtök: Közélet
Fókuszban a kalandturizmus — Mózes László
Turisztikai
téren váltást próbálunk eszközölni, amelyhez nagy reményeket fűzünk a
megye fejlesztését illetően — közölte a kilencedik Háromszéki
Turisztikai Napok beharangozójaként tegnap Demeter János, a megyei
tanács alelnöke.
A háromnapos rendezvénnyel nem csak a megszokott programokat ismétlik,
hanem a szervezők Háromszék természeti értékeire, a kalandturizmusban
rejlő lehetőségekre próbálnak erőteljesebben rávilágítani, bízva benne,
hogy az további idegenforgalmi tőkét, vonzerőt jelent. Ezért a pénteki, a
Rétyi Nyírben szervezendő szakmai tanácskozásra igen rangos előadókat
várnak, köztük a turisztikai minisztert, a National Geographic romániai
főszerkesztőjét, nemzeti parkok vezetőit. Új programjukkal kitörési
pontokat keresnek, a természeti adottságok erre jó lehetőséget
biztosítanak, ám az is szükséges, hogy a helybeli közösségek,
önkormányzatok is támogassák ezt — vélekedett Albert Zoltán turisztikai
szakember. Szombaton a hagyományos kolbászparádét tartják
Sepsiszentgyörgyön, míg vasárnap az Óriáspince-tetőn a HáromszÉKünk
egész napos kulturális, szekértáboros rendezvényre kerül sor. Erről
Imreh István, a Megyei Művelődési Központ vezetője elmondta: eddig
huszonnyolc önkormányzat jelezte részvételét, több vetélkedőt
szerveztek, családbarát programjaikkal mintegy tízezer érdeklődőre
számítanak. Mindennek pedig az a célja, hogy Há¬romszék erőteljesebben
bekerüljön az idegenforgalmi vérkeringésbe.
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 19., kedd: Közélet
Véget értek a Háromszéki Diáknapok - Farcádi Botond
Igen
elcsodálkozhattak a Sepsiszentgyörgy utcáin sétálók, akik nem tudták,
hogy éppen az ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok
versenyszámai zajlottak az elmúlt hét végén.
Kamerával kezükben viccmondókat kereső fiatalok, piros égőkkel a fejükön
rohangáló versenyzők, a zöldövezeteket, az üzletek bejáratai előtti
tereket tűvé tevő, este cigarettacsikkek után kutató diákok ―
elszántságukat, de leginkább városunk ,,tisztaságát" jelzi, hogy
két-három óra alatt két nagy zsák, azaz 32 kilogramm szivarvéget
gyűjtöttek össze ―, a zászlókkal, kürtökkel, dobokkal, széles jókedvvel
vonuló lányok és fiúk lepték el a várost. Valamiképpen még azokat is
sikerült bevonni a diákság igazi ünnepévé vált rendezvénybe, akik nem
vettek részt a versenyben: a stadion mögötti sportvetélkedőknek például
idősebb nézői is akadtak, a város különböző pontjain zajló próbák ―
fejvadászat, lepkézés, szarkaest ― során pedig a kávézók teraszán
ücsörgőkre vagy éppen a taxisokra is szükség volt. Az ügyességi és
sportvetélkedőn kívül kulturális jellegű próbák is voltak: például
műkörömből kellett Kós Károly-épületet építeniük a fiataloknak, a
krónikásoknak pedig különféle témákról kellett írniuk.
Három nap és közel negyven versenyszám után a diáknapok szombat esti
gálájának döntőjébe öt csapat jutott be: a Fekete Lakkcipő, a
Csodaszarw, a Gyilkos Hangyák, a Bubis Banzáj és az Ördögfiókák. Itt is
kreativitást, ügyességet igénylő próbákat kellett kiállniuk, drótokból
krokodilt készítettek, rajzfilmet szinkronizálhattak, de volt árnyjáték
is. Végül a Gyilkos Hangyák csapat végzett az első helyen, második a
Csodaszarw, harmadik pedig az Ördögfiókák. A fair-play díjat ― a
csapatok szavazatai alapján ― ezúttal is a baróti Fantom csapat nyerte
el. Nagy Tünde programfelelős a Háromszék érdeklődésére elmondta: ha
néha szükség is volt kisebb lelki fröccsre, összességében sportszerűen
versenyeztek a csapatok, viták nem voltak, a visszajelzésekből ítélve
pedig sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött.
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 16., szombat: Közélet
Szekértábor Erdővidék nélkül - Váry O. Péter
Úgy
tűnik, felfogták a háromszékiek az Óriáspince-tetőre hívott szekértábor
értelmét-lényegét, s egyelőre csak sziklaszilárd ígéretek szintjén
ugyan, de legtöbb város, falu jelezte részvételét. Ilyen-olyan okok
miatt az erdővidékiek bemutatkozása lesz csupán hiányos, onnan több
helység nem képviselteti magát a rendezvényen.
Szeretnők azt hinni, minapi írásunk vette rá a településeink jövőjében
gondolkodó elöljárókat, hogy máris készítsék a szekereket, bár azt
reméljük, mégis a rendezvényen való önreklámozás lehetőségét ismerték
fel, hiszen május 24-én ott lesz az Óriáspince-tetőn a megelőzően zajló
Kovászna Megyei Turisztikai Napok minden díszvendége Elena Udrea
turisztikai minisztertől a National Geographic folyóirat
főszerkesztőjéig. És ugyancsak reméljük, a felajánlott díjak is nyomtak
valamelyest a latban, merthogy egy éven át minden olyan nemzetközi
turisztikai kiállításon részt venni, melyen a megyei tanács is, illetve a
helység értéktérképét szakavatottan összeállítani — szintúgy hatalmas
lehetőség. Ennyit a várhatóan a tavalyinál sokkal sikeresebb
HáromszÉKünk nevű rendezvény résztvevőiről, illetve érdemes még
megemlíteni a hiányzókat: Baróton a polgármester egymaga szervezi az
óriáspince-tetői szekértábor utáni hétre időzített városnapokat, nincs
lehetősége ezzel is foglalkozni; Bölönben épp azon a hétvégén tartják a
falunapokat; Nagyajta, bár eleinte jelezte részvételét, az akkor
esedékes konfirmálás miatt mégis visszamondta; a bardociaknak nincs
anyagi lehetőségük, hasonlóképp a málnásiaknak, Nagyborosnyón pedig
megállt az élet, merthogy a polgármester beteg. A román vezetésű
települések közül mindössze Hidvég jelezte részvételét, a többiek még
csak válaszra sem méltatták a szervező Kovászna Megyei Művelődési
Központ felhívását.
S ha némileg foghíjas lesz a szekértábor, más egyébben nem szenvednek
hiányt az oda látogatók — ígérik a szervezők. Tavaly többen felrótták,
hogy csupán egyetlen lacikonyhát engedtek fel a tetőre — idén három
vendéglős lesz, de csomagolt árut nem, csupán helyben készített
ételféleségeket árusíthatnak, s abból is lehetőleg háromszéki vagy
legalább székely termékeket. Mesterségüket bemutató, illetve árujukat
kínáló kézművesekből is több lesz a tavalyinál. Kicsik szórakoztatásáról
a játszóházasok gondoskodnak, bár valószínűleg sokukat érdekli majd a
Csillagőrző Egyesület honfoglalás kori, illetve a Szabad Lovagok Rendje
középkori bemutatója is — még ha íjat a sokféleképp értelmezett
fegyvertartási törvény miatt nem is használhatnak. Ugyancsak értékeink
felmutatását-népszerűsítését szolgálja a néptánctalálkozó, valamint a
képVidékes fotográfusok fotópiknikje, esti koncertet ezúttal a
Transylmania együttes tart, újdonságot ígérve ők is, hiszen
lemezbemutatóra használják ki az alkalmat. A napot végül tábortűz s még
azután is tartó táncház zárja.
Forrás: Háromszék Napilap2009. május 15., péntek: Közélet
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (V. Háromszéki Diáknapok) — Farcádi Botond
Több
száz, tülkökkel, sípokkal, füttyökkel és dobokkal felszerelt fiatal
éneklésétől volt hangos tegnap délben Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet
park — az immár ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok
résztvevői a megszokott helyen, a csillagnál gyűltek össze, hogy a
központot megkerülve a könyvtár előtt hatalmas csinnadrattával elvonulva
a rendezvény első napjának helyszínére, a négyes kilométerkőnél
található kőszínpadhoz érkezzenek, ahol estig tartottak a majális
versenyszámai, a szervezők által leleményes fedőnevekkel — gasztronómiai
zsonglőrködés, körmenet, taposd, rejtsd vagy ejtsd — elkeresztelt
próbái.
A csapatok mezébe — ki feketébe, ki pirosba, ki tarkába — öltözött,
hátizsákkal felszerelt fiatalok oly jókedvűen énekelték himnuszukat, oly
lelkesen hangzottak a csatakiáltások, hogy szép számú közönsége akadt a
diáksereg felvonulásának: a járókelők kíváncsian, mosolyogva nézték,
amint a diákokból álló sor határozott léptekkel halad, afelől pedig,
akinek csak volt füle, nem kételkedhetett, hogy igaz az egyik
csapathimnusz sora, miszerint ,,nincs lakat a szánkon". A menet végén
egy lerobbant, de felszarvazott, kidíszített Trabantot is taszított a
Csodaszarw csapata, felváltva irányítva a járművet.
A tegnapi program egyébként a gyorsaságot, kreativitást és általános
műveltséget próbára tevő lepkézéssel ért véget, ma a kulturális
vetélkedőké lesz a főszerep, szombaton a Törpe-játszma során a
sporttudásukat próbálhatják ki a fiatalok, este pedig a Tamási Áron
Színház termében a gálán dől el a játék végeredménye — az egyik
legnagyobb tét a legsportszerűbb csapatnak járó díj elnyerése —, majd
buli zárja a rendezvényt.
A Há¬romszéki Diáknapok idei rendezvényén tizenhat csapatba tömörülve
háromszázhúsz középiskolás és egyetemista vesz részt — négy csapat
érkezik Kézdivásárhelyről, Barótról és Kovásznáról —, a hatalmas
érdeklődést jelzi, hogy mintegy száz jelentkezőt a szervezők nem tudtak
fogadni.
A vetélkedő szervezői — a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a
Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesü¬let — szerint a cél a háromszéki
diákélet fellendítése, az ismerkedés elősegítése, a szabadidő hasznos
eltöltése, a kreativitás és a csapatmunka fejlesztése. A kreativitásra
egyébként már a csapatnevek kitalálásánál szükségük volt: a versenyen
részt vesznek többek között az Aranyászok, a Bubis Banzáj, a Csodaszarw,
a Fekete lakkcipők, a Gyilkos hangyák, az Ördögfiókák, a SzéKölyök.
Forrás: Háromszék Napilap2009. április 25., szombat: Kultúra
Erdővidék táncélete (Monográfia) - Fekete Réka
A
vargyasi csőszlegények és csőszleányok tánca
Hiánypótló szakmunkát jelentetett meg Sepsiszentgyörgyön Jánosi József,
akit negyvenéves kultúrtisztviselői munkássága alatt a háromszékiek
táncosként és koreográfusként ismertek meg leginkább, az utóbbi években
ellenben egyre több kiadványban teszi közzé gyűjtőmunkája eredményeit.
Tanulmányokat közöl, daloskönyvet szerkeszt, és a 2004-ben megjelent
Háromszéki táncok után a mai könyvbemutatón veheti kézbe az olvasó a
szerző második szakkönyvét, melynek címe Erdővidéki táncélet.
Kriza János székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák 1863-as
megjelenése óta — amelyben először jelenik meg Erdővidék külön néprajzi
tájegységként, de itt sem esik szó e vidék táncéletéről — nem született
az elmúlt közel másfél évszázadban olyan szakmunka, amelyben az
erdővidéki táncos alkalmakat és szokásokat, valamint az egyes táncokat,
illetve táncrendeket ismertetnék. Ezért is rendkívüli az Erdővidéki
táncélet megjelenése, de Jánosi József munkája nem csupán tánctörténeti
szempontból hiánypótló, hanem első alkalommal készül erdővidéki
táncnaptár, ami évszakok, ünnep- és vasárnapok, valamint hétköznapok
táncos alkalmait és azok gyakoriságát összegzi.
A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a budapesti Hagyományok Háza
közös kiadványában a szerző többségében négy falu — Felsőrákos, Ürmös,
Bölön és Vargyas — adatközlőitől gyűjtött táncanyagot ír le, amelyet
kiegészít a Szalay Zoltán által összeállított kottás dallamtár, és mert
az 1965-től végzett terepmunka során Jánosi József nem csak a táncokat
és azok zenei anyagát figyelte meg és rögzítette kezdetleges
hangfelvevővel, rugós (később elektromos meghajtású) filmezőgéppel,
hanem kapcsolatba került a környezettel is, bő ismeretanyagot közöl a
ruha- és hajviseletről, a szokásokról, a legismertebb zenekarokról.
A Cova-print Nyomdában készült táncos monográfiát térképek, táblázatok
és színes fotók teszik a nem szakember számára is olvasmányossá, a
Hagyományok Háza által digitalizált archív zene- és táncfelvételeket
tartalmazó DVD-melléklet pedig nem csak a négy évtizedes gyűjtőmunka
hitelességét erősíti, hanem rendkívül értékes örökséget ment át a jövő
számára.
Forrás: Háromszék Napilap
