Kovászna Megyei Művelődési Központ

2010-es archív
«« vissza

2010. december 1., szerda

Megbeszélés
A Kovászna Megyei Művelődési Központ a kovásznai városi mű¬velődési ház dísztermében csütörtökön 10 órára találkozót hívott össze az orbaiszéki kultúrotthonok/művelődési házak felelőseinek. A találkozó célja: szakmai egyeztetés, a régió kultúrotthonainak/művelődési házainak felmérése, az ott dolgozók tevékeny¬ségének elősegítése, a Kovászna Megyei Művelődési Központ szol¬gáltatásainak népszerűsítése és együttműködések ösztönzése.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. november 24

Kultúrfelelősök találkoznak
A Kovászna Megyei Művelődési Központ december 2-án 10 órai kezdettel találkozót szervez az orbaiszéki kultúrotthonok/művelődési házak felelőseinek a kovásznai Művelődési Ház dísztermében. A találkozó célja: szakmai egyeztetés, a régió kultúrotthonainak / művelődési házainak számbavétele, az ott dolgozók tevékenységének elősegítése, a Kovászna Megyei Művelődési Központ szolgáltatásainak ismertetése és együttműködések generálása. Forrás: Székely Hírmondo
2010. október 21., csütörtök

Háromszéken a Tiberius vonósnégyes!
Két rendkívüli hangversennyel érkezik megyénkbe a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes. Október 23- án 20 órától Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Ház kistermében, október 24-én 19 órától Sepsiszentgyörgyön, az unitárius templomban hallható a hangverseny. A Tiberius vonósnégyest 1994- ben fedezte fel Devich Sándor a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. Tagjai: Molnár Tibor (elsőhegedű), Lokodi Károly (másodhegedű), Molnár József (brácsa), Zágoni Előd (cselló). Repertoárjuk Mozart, Haydn, Beethoven, Schubert és Brahms műveiből áll. Mind Kézdivásárhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön fellépnek a kvartett meghívott vendégelőadói is, Adrian Stanciu (brácsa) és Alexandru Spătărelu (gordonka), a jászvásári George Enescu Egyetem diákjai és a jászvásári Voces kvartett tanítványai, több romániai és külföldi díj részesei. Az esemény szervezői a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsa.
Forrás: Székely Hírmondo
2010. október 21., csütörtök

Megbeszélés
Szombaton 20 órától a kézdivásárhelyi Viga¬dó¬ban, vasárnap 19 órától a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban tart rendkívüli hangversenyt a Tiberius vonósnégyes.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 15., péntek

Cseperedő: Közművelődési Napok gyerekszemmel A Kelekótya az utcáról is színpad elé csalogatta az emberkéket
Az idei Őszi Közművelődési Napok alatt színes, változatos programot állítottak össze a szervezők a kisebbeknek is. A sepsiszentgyörgyi Cimborák bábtársulat minden településen teltház előtt lépett fel. A maksai, oltszemi, felsőrákosi és feldobolyi gyerekek vastapssal jutalmazták A fülemile című előadást. A márkosfalvi, sepsikőröspataki és árkosi óvodásokat és kisiskolásokat Benedek Elek A szegény ember királysága című mesejáték varázsolta el. A legnépszerűbb gyerekdalok csendültek fel Kommandón és Kovásznán is, a Muzsikácska által mesekeretbe szerkesztett gyerekdalok akkora sikernek örvendtek, hogy már az első akkordtól a közönség bekapcsolódott az előadásba, együtt énekelve az előadókkal. Sepsiszentgyörgyön, Székelyszáldoboson és Sepsibükszádon lépett fel a baróti Kelekótya együttes. A megyeszékhelyen, a Házasodik a lapát című gyerekdal felcsendülésénél, a szokatlan helyszín miatt (a Kovászna Megyei Művelődési Központ mögötti udvar) alig néhány gyerek állt a színpad előtt, de az ismerős dalok mágnesként hatottak az utcán sétálókra, és a közönség egyre gyarapodott. A 2001-ben alakult, közismert és közkedvelt, gyermekeknek szóló versfeldolgozásokat játszó zenekar a megye majd minden településén bemutatkozott, és hamar a kicsik kedvencévé vált. Az együttes tagjai elmondásuk szerint koncertjeikkel olyan élményt kívánnak nyújtani hallgatóságuknak, amilyet csupán élő előadás alkalmával lehet megélni, bevonva a gyerekeket az éneklésbe, sőt a zenélésbe is, kezükbe adván egyszerűbb ritmushangszereiket. Némethi Katalin
Forrás: Székely Hírmondó
2010. október 14., csütörtök: Közélet

Tévé helyett Százlábacskák (Kármentő)– Fekete Réka
,,Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni" — írja József Attila, s ha nem is akkorát, hogy ,,fölengednének az emberek", legalább a gyermekeket melengessük a jó ügyek tüzénél. Óvjuk meg őket attól, hogy életük csupa rajzfilm legyen, tele agresszió¬val, millió képkockányi álvalósággal, a show-műsorok hazugságával, ripacs politikai vitákkal és rengeteg reklámmal, ami mind arról szól, hogy nem teljes az életed, ha nem veszed meg ezt a mosóport, azt az arckrémet, joghurtot, táplálékkiegészítőt, fájdalomcsillapítót, wellness-hétvégét, az éppen legmenőbb autót és így tovább. Ugyanez a számítógépen is megtalálható, sőt, ott még a gyermek is beleszólhat a dolgok menetébe, erre valók a piff-puff játékok, valamint akkor és olyan filmet nézhet, és annyit, amíg a szeme kiesik. A tiltás fabatkát sem ér, ha nem kínálunk helyette egyebet, értelmes, tartalmas és vonzó szórakozást, kikapcsolódást. Vigyük őket a természetbe, a magányos képernyőbámulás helyett ajánljunk csapatsportot, kórusban éneklést, zenélést, különböző közösségi tevékenységeket, ahol miközben jól érzi magát, barátokat is szerezhet. Ilyen szabadidős csoportfoglalkozásra nyílik lehetőség egy tánccsoportban is, és ha ez néptáncaink és népzenei anyanyelvünk világába vezeti be a gyermeket, nem csak egy lesz a programjai közül, hanem annál sokkal több, itt megérezheti, megtanulhatja, miből gyökerezik a magyar nép lelke. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, a Százlábú Gyermek Néptáncegyüttes kistestvérét, a Százlábacskákat kívánja létrehozni, erre hirdetett toborzót, s várja ma délutánra az érdeklődő, tíz-tizenkét éves gyermekeket és szülőket. Éljünk a lehetőséggel, mert amit ezáltal adhatunk gyermekünknek, nem hasonlítható össze a képernyő villanásainak mulandóságával, ez belülről érint, és maradandó.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 8., péntek

Az utca hangja
VERES IBOLYA, Uzon. Szeptember harmadik szombatján részt vettünk a Kulturális Örökség Napjára szervezett kiránduláson. A nehéz idők ellenére jutott rá pénz, mindannyiunk örömére. A programban az oklándi és homoródkarácsonyfalvi unitárius templomok mellett a vargyasi református istenháza is szerepelt, ahova már másodszor jutottam el. Nem bírok betelni szépségével, székely szimbólumaink elhelyezésével — meg is kérdeztem a tiszteletes urat, hogy készült-e róla képeslap, amit a világ minden tájára büszkén lehetne postázni. Nem készült, de jövőre tervezik a tető megjavítását, és akkor majd fényképeznek is — ígérte. Nagy hatást tett rám az a faragott kő ereklye is, amely feltételezések szerint keresztelőmedence lehetett. Le is írtam magamnak az oldaláról a rovásírást, és mert ennek sincs egyértelmű megfejtése, otthon én is elővettem a könyveimet, és próbáltam rájönni, hogy mit akarhattak eleink odavésni. Szerintem semmiképp sem a halottkísérő Szent Mihály arkangyal nevét — de akárhogy is van, ez egy ősi székely ereklye, és nagyon jó hehály arkangyal nevét — de akárhogy is van, ez egy ősi székely ereklye, és nagyon jó helyen van ott, ahol megegtalálták, és ahol ma is ugyanez a nép imádkozik.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 8., péntek

Őszi Közművelődési Napok
A mai program: Sepsikőröspatakon 12 órától a Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata az iskolában bemutatja Benedek Elek: A szegény ember királysága bábjátékát, Rétyen 14.30 órától a nagyajtai citerazenekar előadása az Antos János Általános Iskola tornatermében, Ozsdolán 18 órától a KépVidék alkotócsoport Háromszéki népszokások című kiállítása a templomtoronyban, Sepsiszentgyörgyön 17 órától Kegyetlenül szabad vagyok — Százéves lenne Faludy György (1910. szeptember 22.—2006. szeptember 1.) címmel emlékest a Bod Péter Me¬gyei Könyvtár Gábor Áron Termében, 18 órától a bodzafordulói Yuvenis koncertje a Mihai Viteazul Főgimnáziumban, Bardocon 19 órától a kultúrotthonban operettrészletek Sebestyén Lázár Enikő szoprán, Szélyes Margit szoprán, Mocanu Erika mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár tenor előadásában, zongorán kísér Lőfi Gellér, Uzonban 20 órától a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Visky Árpád Színjátszó Körének előadása a művelődési házban — Robert Thomas: Szegény Dániel, Bereckben 20 órától az illyefalvi IKE színjátszó csoportjának előadása a művelődési házban, Kézdiszentléleken 20 órától a kultúrotthonban táncház — zenél Ábri Béla és zenekara, táncot tanít Ürmösi-Incze Hunor és Ladó Szabolcs.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 7., csütörtök

Új székhely, új honlap, új lendület
Kedden nyílt nap keretében mutatta be tevékenységét és munkatársait, a háromszéki kultúraszervezőket a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint megnyitották Kolumbán Hanna plakátkiállítását. A Szabadság tér 2. szám alá költözött központ szakemberei bárkinek rendelkezésére állnak, pályázatírással, rendezvényszervezéssel, néptánc-koreográfiával, fotózással, designnal kapcsolatosan lehet kérni a lelkes csapat segítségét, hívta fel a figyelmet az intézmény vezetője, Imreh-Marton István. Ez alkalommal indították be a www.kultkov.ro címen elérhető új honlapot is, ahol minden információ megtalálható az intézmény tevékenységeiről.
Forrás: Székely Hírmondo
2010. október 7., csütörtök

Őszi Közművelődési Napok
A mai program: Márkosfalván a kultúrotthonban 12 órától a Tamási Áron Színház Cimborák Bábtagozata bemutatja Benedek Elek A szegény ember királysága című bábjátékát, Sepsibükszádon 16 órától a Kelekótya Együttes megzenésített gyermekverseket ad elő a kultúrotthonban, Kisbaconban 17 órától a nagyajtai citerazenekar lép fel a kultúrotthonban.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 6., szerda: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok
A mai program: Feldobolyban a kultúrotthonban12 órától a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Cimborák Bábtagozata előadja A fülemile bábjátékát, Sepsiszentgyörgyön 13 órától Miért nincs székely irodalom, mikor van? címmel író-olvasó találkozó Fekete Vincével és Sántha Attilával a Mikes Kelemen Főgimnáziumban, Székelyszáldoboson 16 órától a Kelekótya Együttes megzenésített gyermekverseket ad elő az iskolában, Kézdiszárazpatakon 16 órától a KépVidék alkotócsoport kiállítása az iskolában, Nagyajtán az Áldás Házában 19 órától operettrészletek hangzanak el Sebestyén Lázár Enikő szoprán, Szélyes Margit szoprán, Mocanu Erika mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár tenor előadásában, zongorán kísér Lőfi Gellért.
2010. október 6., szerda: Közélet

Köz és közművelődés–Váry O. Péter
A Százlábú néptáncegyüttes tegnapi előadása Sepsiszentgyörgyön Az Őszi Közművelődési Napok, illetve a szervező intézmény, a Kovászna Megyei Művelődési Központ mostanra időzített székházavatója adta az alkalmat, hogy a háromszéki művelődésszervezők — a falusi kultúrfelelőstől a különféle egyesületek képviselőin át a kulturális intézmények veztőiig — összeülhessenek, gondjaikat-bajaikat-terveiket megoszthassák egymással, egymástól, a művelődési központtól segítséget kérjenek. A Kovászna Megyei Művelődési Köz¬pont rendeltetésének, szolgáltatásainak be¬mutatásával kezdődött tegnap a szak¬mai értekezlet az intézménynek a Bazár Kos¬suth Lajos utca felőli szárnya emeleti részében berendezett új székhá¬zában, melyet az alkalomra ünnepi köntösbe is bújtattak, a folyosók, a kicsinyke padlástéri konferenciaterem falait az évek során az általuk szervezett rendezvények Kolumbán Hanna által készített plakátjai díszítik. A megbeszélésre mintegy más¬fél tucatnyian jelentek meg Háromszék különböző részeiből, mint a bemutatkozások során kiderült, a művelődési életet szervezők-irányítók — különösképp vidéken — vagy másodállásban végzik e tevékenységet könyvtárosi vagy a helyi taná¬csok másféle munkaköri beosztása mellett, vagy éppenséggel önkéntesen, azaz pénz és taps nélkül. Kevés falusi önkormányzat engedheti meg magának, avagy fogta fel, hogy érdemes és kell külön embert a helység közművelődési életének fenntartására foglalkoztatnia. Hol sem pénz, sem akarat nincs rá, ott bukkannak fel az önkéntesek — ez is jelzi a háromszéki magyar ember kulturális igényét. Mert olykor nem elég a fizetés: művelődési ház alkalmazott vezetője jelentette ki: "első¬sorban hobbiból, ma¬gyarságunk fennmaradásáért kell vál¬lalnunk" a munkát. A helyi lehetőségek sorolásakor vegyes kép alakult ki a kultúrotthonok állapotáról: akadnak — és ezek számosabbak —, melyeket az elmúlt évek során példamutatóan felújítottak, többnyire helyi erőforrásokból; és kerül nem egy, hová vendéget elhívni is szégyellnek. Érdekes módon nincs szoros összefüggés a helyi vezetők kultúráról alkotott elképzelései és a kulturális létesítmények állapota között, van olyan nagyközség, hol minden település kultúrháza nagyszerűen felújított-karbantartott, a művelődésszervezést mégis civil szervezeteknek kell felvállalniuk, mert "a szellemi értékekre nem figyel a polgármester". Másutt meg egyenesen "kultúraellenes a hangulat" — az ilyen helyeken alakul ki aztán a politikummal szembehelyezkedő, eltökélt és elszánt kultúraműködtetők csoportja, akik a "nem hagyjuk magunkat" miatt élénkebb, pezsgőbb rendezvényszervezésbe fognak, mintha noszogatnák, netán meg is fizetnék őket. Ami a kulturális életet illeti: számos helyütt valamely tevékenység felújításáért küzde¬nek, színjátszó körök, néptánc¬együttesek alakultak és szűntek meg az évek során, nem annyira pénzügyi gondok miatt, mint inkább az emberanyag hiányá¬ból. Majdnem minden vidéki kultúrfelelős szakavatott tánc¬oktató iránti igényét jelezte, jó érzékkel felfogják, néptánc- és népzenekultúránk megismertetését már óvodáskorban el kell kezdeni. Szóvá tették ezúttal is az ingázó pedagógusok gondját: erejükből-idejükből sem futja, hogy a tananyag leadása mellett más foglalkozásokat is tartsanak, de nem is igazán érdekli őket. Felmerült a falunapok silány kulturális felhozatalának kérdése is, abban mindannyian egyet¬értettek, "ne csak Győzikékkel, Lagzi Lajcsikkal legyenek tömve a falunapok" — bár ezt az összejövetelen részt nem vevő falvak képviselőinek kellett volna elmondani. És még jó néhány panasz, gond, szükséglet napirendre kerülése arra késztette a találkozó szervezőit, hogy — az ünnep "fáradalmai" kipihenése után — kisrégiónként újabb megbeszéléseket szervezzenek, amikor is alaposabban átbe¬szélhetik, ki kin és hogyan tud segíteni. Addig is a tegnapot az elméleti megbeszélések síkjáról a gyakorlat felé terelve, zenét, táncot kedvelő gyerekek és felnőttek szórakoztatására különféle koncertek zajlottak a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögötti, előadótérré alakított udvaron.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 06., szerda

Pereskedés helyett új székházba költözött a Kovászna Megyei Művelődési Központ– Bíró Blanka
Plakátkiállítással avatták fel a Kovászna Megyei Művelődési Központ új székházát Sepsiszentgyörgyön. A régi székházért évek óta pereskedik az ortodox egyház és a megyei tanács. Otthonos új székház. A plakátkiállítás mellett zenével, tánccal és humoresttel avatták fel az épületet. Fotó: Kolumbán Hanna Új székházában tartott nyílt napot tegnap a Kovászna Megyei Művelődési Központ. A háromszéki önkormányzat által létrehozott és fenntartott intézmény a nemzeti bank volt sepsiszentgyörgyi épületéből költözött ki. A Kossuth Lajos utcában található 384 négyzetméter alapterületű egykori banképületért évek óta pereskedik az ortodox egyház és a Kovászna Megyei Tanács, így biztonságosabbnak találták, ha a művelődési központ átköltözik a tavaly felújított Bazár-sor saroképületébe, a kortárs képzőművészeti galéria mellé. Imreh-Marton István, a központ igazgatója elmondta, otthonná vált számukra az új székház, ami azért is fontos, mert sokszor késő estig dolgoznak. Az új székházban tegnap az intézmény rendezvényeit hirdető, Kolumbán Hanna által tervezett plakátokból nyílt kiállítás. A fiatal képzőművész, formatervező alkotásait bemutató tárlatot Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke nyitotta meg. „Perverz dolog, ha politikus nyit meg egy kiállítást, de Kolumbán Hanna alkotásaiban ősi metakommunikáció jelenlétét érzem, és több képét megvásároltam” – mondta Demeter, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a művelődési központ minden kiadványán, szórólapján, plakátján érződik Kolumbán Hanna keze nyoma, „a Kolumbán Hanna-plakát háromszéki branddé vált”. A nyílt napra a központ munkatársai a Kovászna megyei kultúrotthonok vezetőit is meghívták. Megfogalmazódott, hogy a folyamatos kapcsolattartással sokat tudnak segíteni egymásnak ezek az intézmények. Imreh-Marton István elmondta, megpróbálják az új székházba és a mögötte levő belső udvarba becsalogatni a sepsiszentgyörgyieket, ezért tegnap egész napos rendezvényt szerveztek, fellépett a Kelekótya Együttes, a Százlábú Néptáncegyüttes, a Tiberius Vonósnégyes, helyi művészek előadásában operettrészletek hangzottak el, majd a Szomszédnéni Produkciós Iroda humorestje következett. A sepsiszentgyörgyi rendezvényre a Háromszéki Őszi Közművelődési Napok keretében került sor. Imreh-Marton István elmondta, erre az évre elfogyott a rendezvényekre szánt költségvetésük, ezért a következő hónapokat a módszertani tevékenységeknek szentelik, hiszen küldetésük a háromszéki népi kultúra hagyományainak, művészeti-kulturális értékeinek azonosítása, feltárása, megőrzése és terjesztése.
Forrás: Krónika
2010. október 5., kedd: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok
A mai program: Felsőrákoson a kultúrotthonban 12 órától a Tamási Áron Színház Cimborák Bábtagozata előadja A fülemile bábjátékot. Sepsiszentgyörgyön 10 órától KMMK Nyílt Napok és plakátkiállítás-megnyitó, honlapbemutató a Kovászna Me¬gyei Művelődési Központban (Szabadság tér 2. szám), 11 órától találkozó Kovászna megyei kultúrotthonok vezetőivel a Kovászna Megyei Művelődési Központban, 13 órától magyar népmesék vetítése ugyanott, 15 órától a baróti Kelekótya Együttes megzenésített gyermekverseket ad elő a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögött, 16 órától a Százlábú Néptáncegyüttes előadása a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögött, 16 órától a Tiberius Vonósnégyes koncertje a Kovászna Megyei Művelődési Központban, 17 órától operettrészletek Sebestyén Lázár Enikő szoprán, Szélyes Margit szoprán, Mocanu Erika mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár tenor előadásában, zongorán kísér Lőfi Gellért — a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögött, 18 órától Tóth Sza¬bolcs- (Szomszéd néni produkciós iroda) humorest a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögött, 21 órától a 00:59 perc új zene temesvári dzsesszes, funkos modern zenei együttes — Sebastian Spa¬nache (zongora), Stefi Olariu (trombita), Lucian Naste (gitár), Sánta Csaba (nagybőgő), Radu Pieloiu (dob) és Sergiu Catana (ütősök) — koncertje a Di Stefano bárban (Park vendéglő).
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 4., hétfő: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok
A mai program: Komman¬dón 10 órától Mozsikácska — Gyermekdalok mesei keretben a kultúrotthonban, Maksán 11 órától a Tamási Áron Színház Cimborák Báb¬tagozata A fülemile című elő¬adása az óvodában, Kovász¬nán 12 órától Mo¬zsikácska — Gyermekdalok mesei keretben a városi művelődési házban, Oltszemen 15 órától a Tamási Áron Színház Cimborák Bábta¬gozata — A fülemile a 6-os számú El¬helyező Köz¬pont¬ban, Ba¬róton 17 órától Miért nincs székely irodalom, mikor van? címmel író-olvasó találkozó Fekete Vince és Sántha Attila részvételével Erdővidék Mú¬ze¬umának Kászoni Gáspár Termében az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől. Szé¬kely irodalmi antológia című kötet (Ko¬lozsvár 2010) kapcsán. A szerzők felolvasnak (társszervező a Bod Pé¬ter Megyei Könyvtár).
Forrás: Háromszék Napilap
2010. október 2., szombat: Közélet

Kezdődnek az Őszi Közművelődési Napok– Váry O. Péter
Hetedik alkalommal szervezi a Kovászna Megyei Műve¬lődési Központ az Őszi Közművelődési Napokat, a rendezvénysorozat azonban évről évre fogy, egyre kevesebb előadót sikerül elcsábítaniuk: hiába, a kevéske pénz mellé elhivatottság is kell. Ennek ellenére néhány csapat idén is vállalta, hogy bejárja Háromszéket, bábelőadást, gyerekdalokat visznek olyan településekre, ahol várják s szeretettel látják őket ― hogy miért csak e néhány helyre, az a fogadókészségen is múlik. Az Őszi Közművelődési Napok rendezvénysorozatával a vidékre igyekszik összpontosítani, ennek megfelelően a gyerekekhez szóló előadásokon kívül másfajta csemegével is szolgálnak: például operettrészletekkel olyan falvakon, ahol hasonló műsort még sosem láttak. De ismét beálltak a sorba amatőr színjátszó társulatok, előadásaik szintúgy nagyon népszerűek, miként a fotósok kiállításai. Súlypontos esemény a Kovászna Megyei Művelődési Központ új székházának avatása, egész napos műsort szerveztek köréje. Az irodalomkedvelők a székely irodalom mikéntállásáról vitázhatnak, vagy a Faludy-emlékműsorból csemegézhetnek, a zenekedvelőknek pedig igazi élményt kínál a rendezvénysorozat holnapi nyitókoncertje az illyefalvi református templom új orgonájának főszereplésével. Az október 3―9. között zajló Őszi Közművelődési Napok teljes programja lapunk tegnapi műsormellékletében található.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. szeptember 30., csütörtök

Őszi Közművelődési Napok
A nagyajtai citerazenekar ezúttal Kisbaconban és Rétyen lép fel A Kovászna Megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsa október 3-9. között 7. alkalommal szervezi meg az Őszi Közművelődési Napokat Háromszéken. A rendezvénysorozat célja: a megye közművelődési életének fellendítése, a kisközösségek kulturális életének előremozdítása. Az Őszi Közművelődési Napok programjának összeállításakor a településeken élő kisközösségek kulturális igényeit vettük figyelembe. Ezért az egyhetes program gyerek- és felnőtt közönségnek szóló koncerteket, bábszínházat, amatőr színházi előadásokat és író-olvasó találkozókat tartalmaz. Előadóinkat elsősorban a megyében tevékenykedő művészeti és kulturális csoportok közül válogattuk, ilyen formában is támogatva a megye kulturális fejlődését. A megyében 26 településen 38 programpont színesíti a közösségek életét, ezek között minden korosztály megtalálhatja a neki tetsző műfajt. A foglalkozásokra, programokra, előadásokra a belépés ingyenes. Október 3., vasárnap Illyefalva 11:00 Megnyitó hangverseny – a templomozás után Szilágyi Zsolt – tenor, Szélyes Margit – szoprán, Krecht Emese – orgona Helyszín: illyefalvi református vártemplom Október 4., hétfő Kommandó 10:00Mozsikácska – gyermekdalok mesei keretben Helyszín: kultúrotthon Maksa 11:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata – A fülemile Helyszín: óvoda Kovászna 12:00Mozsikácska – gyermekdalok mesei keretben Helyszín: városi művelődési ház Oltszem 15:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata – A fülemile Helyszín: oltszemi 6-os Számú Elhelyező Központ Barót 17:00Miért nincs székely irodalom, mikor van? – író-olvasó találkozó. Fekete Vince és Sántha Attila Helyszín: Erdővidék Múzeuma Társszervező: Bod Péter Megyei Könyvtár Október 5., kedd Felsőrákos 12:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata – A fülemile Helyszín: kultúrotthon Sepsiszentgyörgy 10:00 KMMK Nyílt Napok és plakátkiállítás- megnyitó, honlap-bemutató Helyszín: Kovászna Megyei Művelődési Központ 11:00 Találkozó Kovászna megyei kultúrotthonok vezetőivel Helyszín: Kovászna Megyei Művelődési Központ 13:00Magyar népmesék vetítése Helyszín: Kovászna Megyei Művelődési Központ 15:00 Kelekótya Együttes – megzenésített gyerekversek Helyszín: a Gyárfás Jenő Képtár mögött 16:00 Százlábú Néptánc Együttes – előadás Helyszín: a Gyárfás Jenő Képtár mögött 16:00-19:00 Tiberius vonósnégyes Helyszín: Kovászna Megyei Művelődési Központ 17:00 Operett-részletek Sebestyén Lázár Enikő – szoprán, Szélyes Margit – szoprán, Mocanu Erika – mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár – tenor, Lőfi Gellért – zongora Helyszín: a Gyárfás Jenő Képtár mögött 18:00 T. SZ., azaz Tóth Szabolcs (Szomszédnéni produkciós iroda) – humorest Helyszín: a Gyárfás Jenő Képtár mögött 20:30 00:59 m de Muzică Nouă – temesvári jazzbanda Helyszín: Di Stefano Bár – Park vendéglő Szervező: M.U.K.K.K. Kulturális és Ifjúsági Egyesület Október 6., szerda Feldoboly 12:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata - A fülemile Helyszín: kultúrotthon Sepsiszentgyörgy 13:00Miért nincs székely irodalom, mikor van? – író-olvasó találkozó Fekete Vince és Sántha Attila Helyszín: Mikes Kelemen Főgimnázium Társszervező: Bod Péter Megyei Könyvtár Székelyszáldobos 16:00 Kelekótya Együttes – megzenésített gyermekversek Helyszín: I-VIII. osztályos iskola Kézdiszárazpatak 16:00 Képvidék alkotócsoport kiállítása – Kézdiszárazpatak Helyszín: iskola Nagyajta 19:00 Operett-részletek Sebestyén Lázár Enikő – szoprán, Szélyes Margit – szoprán, Mocanu Erika – mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár – tenor, Lőfi Gellért – zongora Helyszín: Áldás Háza Október 7., csütörtök Márkosfalva 12:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata – Benedek Elek: A szegény ember királysága Helyszín: kultúrotthon Sepsibükszád 16:00 Kelekótya Együttes – megzenésített gyerekversek Helyszín: kultúrotthon Kisbacon 17:00 Nagyajtai citerazenekar előadása Helyszín: kultúrotthon Október 8., péntek Sepsikőröspatak 12:00Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata Benedek Elek: A szegény ember királysága Helyszín: iskola Réty 14:30 Nagyajtai citerazenekar előadása Helyszín: az Antos János I-VIII. Osztályos Iskola tornaterme Ozsdola 18:00 Képvidék alkotócsoport kiállítása – Háromszéki Népszokások Helyszín: templomtorony Sepsiszentgyörgy 18:00 Yuvenis-koncert (Bodzaforduló) Helyszín: Mihai Viteazul Főgimnázium 17:00-22:00 „Kegyetlenül szabad vagyok” / Százéves lenne Faludy György (1910. szeptember 22.-2006. szeptember 1.); emlékest Helyszín: Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron terem Szervező: Bod Péter Megyei Könyvtár Bardóc 19:00 Operett-részletek Sebestyén Lázár Enikő – szoprán, Szélyes Margit – szoprán, Mocanu Erika – mezzoszoprán, Oláh Badi Alpár – tenor, Lőfi Gellért – zongora) Helyszín: kultúrotthon Uzon 20.00 Visky Árpád színjátszó kör előadása – Szegény Dániel Helyszín: művelődési ház Bereck 20:00 Illyefalvi IKE színjátszó csoport előadása Helyszín: művelődési ház Kézdiszentlélek 20:00 Táncház – zenél Ábri Béla és zenekara, táncot tanítnak: Ürmösi- Incze Hunor és Ladó Szabolcs Helyszín: kultúrotthon Október 9., szombat Árkos 11:00 Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata – Benedek Elek: A szegény ember királysága Helyszín: kultúrotthon Sepsiszentgyörgy 19:00The Heavy Brass Guys Tuba Quartet (Adamik Gábor – tubaművész eufóniumon, Jens Christian Clausen, Török József – tubaművész, Kelemen Tamás – tubaművész) Helyszín: Krisztus király római katolikus templom Lemhény 19:00 Illyefalvi IKE színjátszó csoport előadása Helyszín: művelődési ház Csernáton 20:00 Perkő Néptáncegyüttes előadása és táncház Helyszín: művelődési otthon Sepsibesenyő 20.00 Visky Árpád színjátszó kör előadása – Szegény Dániel Helyszín: kultúrotthon
2010. október 4-9.

Megbocsátás hete a Bod Péter Megyei Könyvtárban
: – azok az olvasók, akik mostanában vagy régóta elfelejtették visszavinni az általuk kikölcsönzött, lejárt visszaszolgáltatási határidejű könyveket, késedelmi díj fizetése nélkül tehetik meg. – díjmentes beiratkozási lehetőség. A szervezők fenntartják a műsorváltoztatás jogát!
Forrás: Székely Hírmondo
2010. szeptember 20., hétfő

Védtelen épített örökségünkről–Jancsó Katalin
Tamás Sándor, Ferencz Attila, Zakariás Attila és Imreh István a kiállítás-megnyitón. Ragaszkodjunk értékeinkhez A Kulturális Örökség Napjai keretében a Bod Péter Tanítóképzőben Reneszánsz faliképek a torjai Apor kúriában címmel tartott vetítettképes előadást Tüzes István restaurátor. Ugyancsak az épített örökségünkről szól Zakariás Attila műépítész Vigadóban megnyitott kiállítása, Székelyföld népi építészete címmel. Tüzes István restaurátor érdekfeszítő előadásban tárta fel az érdeklődőknek a torjai Apor kúria restaurálásának műhelytitkait. A 2002- 2007 között zajló feltárás során falképek kerültek elő különböző korokból. Megtudtuk, hogy az épített örökségünket képező épületek több mint kétharmadáról vajmi keveset tudunk, az ilyen jellegű kutatások rendkívül idő- és pénzigényesek. Zakariás Attila kiállítása ugyanerre a kiszolgáltatott állapotra döbbentett rá, mert népi építészetünk értékeit nem védi a törvény, ez az önkormányzatokra, a helyi közösségekre hárul. Szükség volna egy olyan öszszefogásra, amely előtérbe helyezné ezeket az értékeket a jelenleg dúló tájidegen építkezési stílusokkal szemben. A kiállítást megnyitó Tamás Sándor megyetanács-elnök ennek az eszmének a felkarolásáról biztosította az építészt, a kiállított anyag könyv formájában is meg fog jelenni.
Forrás: Székely Hírmondo
2010. szeptember 20., hétfő

Meg kell menteni értékeinket– Bedő Zoltán
Kovászna Megye Tanácsának és Művelődési Központjának köszönhetően a Kulturális Örökség Napjai alkalmából székelyföldi műemléktemplomokat és kúriákat látogathattak meg szombaton az épített örökségünk iránt érdeklődők. Mivel magunk is közöttük voltunk, tanúsíthatjuk, hogy értékes ismeretekkel lettek gazdagabbak mindazok, akik részt vettek ezen a különleges kiránduláson. Az idegenvezető szerepét felvállaló Jánó Mihály művészettörténész nem szorítkozott az érintett épületek és a bennük fellelhető műalkotások szigorú szakmai bemutatására, hanem azok létrehozóit a megfelelő korszakban elhelyezve, történelmünkben játszott szerepükre is rávilágított. Az útvonal megválasztásának köszönhetően olyan kincsek tárultak fel előttünk, melyek mellett máskor esetleg úgy megyünk el, hogy tudomásunk sincs felbecsülhetetlen értékükről. Tanulmányutunk első állomása, Bibarcfalva kőfallal körülvett szent hajléka nagy valószínűséggel már a 13-14. század fordulóján állt, de a többrendbeli átalakítás és bővítés során csak az eredeti templom hajójának hosszanti falai épültek be a jelenlegi formáját meghatározó szerkezetbe. Híressé az északi falon1972-ben, Vigh István által feltárt, a Szent László-legendát ábrázoló képsorai teszik, melynek csatajelenetei és a lovak valósághű megjelenítése jó kezű és nagy tudással rendelkező művészre vallanak. Az itt 22 éve szolgáló Székely Lajos református tiszteletes elmondása szerint bár a fal beázása miatt a freskó állapota napról-napra romlik, még nem sikerült anyagi forrást találni a megmentését biztosító munkálatok elvégzésére. A népművészetéről és környezetéről méltán híres Vargyason a Makovecz Imre tervei alapján és hathatós anyagi támogatásával 2005-ben felszentelt református templom megtekintésével kezdtük látogatásunkat. Székely Miklós református tiszteletestől megtudtuk, hogy alapkövének 1997-es letevése alkalmából bukkantak rá az itt létezett két középkori templom maradványaira, melyek faragott kőből készült ablak- és ajtókeret-töredékeit az új hajlékba is beépítették. Az ugyancsak akkor felszínre került, székely rovásírást tartalmazó, szintén faragott kő-keresztelőmedence vagy oszlopmaradvány pedig az új templom úrasztalaként szolgál. Az innen alig néhány méterre található, 15. században épült, a törökök által a 16., a császáriak által a 17. században lerombolt, de a Danielek jóvoltából újraépített kastély a székely nemesi építészet remekműve, melyet több hektár kiterjedésű dendrológiai park övez. Déli homlokzatát a család csodálatos módon mai napig megmaradt címerének domborműve ékesíti. Tagjai a történelem folyamán fontos szerepet játszottak a székelység életében, és sorsuk is összefonódott. A kommunizmus alatt magtárnak és istállónak használt épület jelenleg az esztergomi önkormányzat tulajdona. A Hargita megyéhez tartozó Oklánd unitárius templomának építése a 13. század fordulójára tehető, de mai formáját az 1700-as illetve az 1900-as évek elején történt átépítések nyomán nyerte el. A régi templom faragott kő-ajtókeretei, eredeti rendeltetésüket továbbra is ellátva, napjainkban is megcsodálhatók. A kezdetben teljesen, ma már csak a nyugati és északi részén várfallal körbevett épület belsejében 1771-ből és 1786-ból származó, gyönyörű festett kazettás mennyezet található, de a papi székbe beépített, 16. századi kazetták egy hasonló díszítés korábbi meglétére utalnak. A hajó déli falán Szent Péter és Pál alakját ábrázoló freskók láthatók, de a feljegyzések alapján azt is tudjuk, hogy az északi fal vakolata Szent László legendájának képi megjelenítését takarja. Templomlátogatásainkat a szomszédos Homoródkarácsonyfalva 13. században épült, napjainkban szintén unitárius hajlékának megtekintésével fejeztük be, melynek szentélye és nyugati kapuja eredeti állapotban maradt ránk. 1496-ban épített tornyának belsejébe egy korábbról származó, rovásírást tartalmazó, épületdíszítő követ falaztak be, festett fakazettás mennyezete 1752-ben készült. A 2006-ban feltárt, a Szent László-legendát, a Jézus születését, a Három királyok hódolatát és a Szent Ilona császárnőt ábrázoló freskók Erdély szinte eredeti pompájában megmaradt és tündöklő falfestményei. Szentélyének falán, a kutatóablakok bizonysága szerint újabb freskókat rejtőznek. Művészi élményekben gazdag, történelmi tudásunkat bővítő és nemzettudatunkat erősítő körutunkat a gróf Kálnoky család felújítás alatt lévő miklósvári kastélyának meglátogatásával zártuk. (Szintén a Kulturális Örökség Napjai keretében került sor a gelencei Jancsó-találkozóra is, amelyről holnapi lapszámunkban közlünk fényképes összeállítást – a szerk.)
Forrás: Székely Hírmondo
2010. szeptember 20., hétfő: Közélet

Az épített örökség csábereje (a Kulturális örökség napjai)– Váry O. Péter
Ismét az autóbuszos tanulmányutak voltak a legkívánatosabb programjai a Kulturális Örökség Napjainak, a szombati túrán az előzetesen meghirdetett egy ,,rakomány" helyett kettő szakadt Jánó Mihály művészettörténész nyakába, mert a Kovászna Megyei Kulturális Központ által indított buszhoz csatlakozott még egy másik is, diákokkal telve, s ha karaván nem is sorakozott fel a vezető járműhöz, mint tavaly, a kívánt eredmény — építészeti, hangsúlyozottan szakrális örökségünk megismertetése — nem maradt el. Akadt, aki csak azért csatlakozott a társasághoz, mert ez idáig nem adódott alkalma Homoródkarácsonyfalván járni — miből azonmód levonható a következtetés az elkövetkező évekre: a Kulturális Örökség Napjain túl kell lépni Háromszék határain. A Székely Nemzeti Múzeum hét végi rendezvényét viszont nem övezte túl nagy érdeklődés, holott ezúttal is változatos programmal várták az érdeklődőket, s bár a szombati kézműves-bemutatkozás viszonylag soványnak ígérkezett, a vasárnapi játékos kínálat annál vonzóbbnak tűnt — ennek ellenére a hétvége első napján számosabban látogatták a múzeumot. Persze, ezúttal is akadt, ki életében először jutott el oda, ki is használta az alkalmat végigjárni minden emeletet, s lévén hetvenen túl, érte még a felvonót is működésbe helyezték. Az viszont nem derült ki, hány ember kell a múzeumépület körbeöleléséhez — talán majd egy másik alkalommal.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. szeptember 17., péntek: Mi, hol, mikor?

A Kulturális Örökség Napjai
A mai program: Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképzőben 13 órától Reneszánsz falfestmények a torjai Apor-kúriában címmel Tüzes István restaurátor tart vetített képes előadást. Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium dísztermében 14 órától Barabás Miklós, a nemzet festője témával Jánó Mihály művészettörténész vetített képes előadása látható. Kézdi¬vásár¬helyen a Vigadó kistermében 18 órakor Zakariás Attila megnyitja a Székelyföld népi építészete című, harmincéves kutatómunkáját illusztráló, rajzokból és fényképekből álló kiállítását. A szombati program: Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban 10 órától a Tole¬ranciateremben helyi mesteremberek bemutatkozása (Császár Gábor szűcsmester és állatpreparátor, Szabó Elvira bádogos, Vajna Imre csizmadia, Márton Keresztes József szűcsmester, Daragus Judit szabómester), 10.30-tól a Bartók Teremben József Álmos előadása Képek a sepsiszentgyör¬gyi iparosság történetéből címmel, 13 órától Kockavetés (Dobj két hatost!); a Székelyföld épített öröksége című tanulmányi kirándulás, idegenvezető: Jánó Mihály művészettörténész. Gelencén a hét végén harmadszor rendezik meg a Kulturális Örökség Napjai keretében a Jancsó-napokat. Szombaton 10 órától kopjafaállítás a Jancsó családok emlékére a műemlék templom kertjében (faragta: Kelemen Dénes népművész, fafaragó), őrséget áll a Szent László Cserkészcsapat, a templom gondnoka bemutatja a templomot, Jancsó Karolina és Jancsó Teréz férje, Kovács Mátyás csizmadia visszaemlékezéseit bemutatja Jancsó Katalin kézdivásárhelyi újságíró, Kisgyörgy Zoltán pedig Háromszéki vártúrakalauz című könyvét ismerteti. 12 órától esztenalátogatás Haralyban szekéren és autóval. Szombaton és vasárnap a következő háromszéki műemlék épületek (templomok, kúriák, kastélyok) látogathatóak: aldobolyi Hollaky-kúria (egész nap), árkosi unitárius templom és falumúzeum (10—19 óráig), Szentkereszty-kastély, a park és környéke (10—18 óráig), berecki Gábor Áron-emlékház (10—18 óráig), bölöni unitárius templom (10—17 óráig), csernátoni Haszmann Pál Múzeum, református vártemplom (mindkettő 9—18 óráig), az Ika-vár (folyamatosan), dálnoki református templom (9—18 óráig), illyefalvi református vártemplom és a Séra-kúria (egész nap), lemhényi Szent Mihály római katolikus templom (10—16 óráig), olaszteleki református templom (szombaton 10—18, vasárnap 12—18 óráig), uzoni Mikes-kastély (10—18 óráig), vargyasi Sütő-ház (443. szám, 10—18 óráig), Daniel-kastély (9—12 és 13—16 óráig), református templom (16—20 óráig), Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum (szombaton 9—16, vasárnap 9—18 óráig), református vártemplom (8 órától egész nap, kulcs a parókián), Mikes-kastély (8—16 óráig), zoltáni Czirjék-kúria barokk kapuja, kálnoki unitárius templom és harangláb (egész nap), kézdialbisi református templom (10—13 óráig), miklósvári Kálnoky-kastély (10—20 óráig, kulcs a 186. szám alatt, a panzióban), nagyajtai unitárius templom (szombaton 18—19, vasárnap 13—17 óráig), szacsvai református templom (14—18 óráig). A rendezvényen való részvétel ingyenes.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. szeptember 16., csütörtök

Székelyföld népi építészete
A Kovászna Megyei Művelődés Központ és Kovászna Megye Tanácsa szervezésében Székelyföld népi építészete címmel kiállítás nyílik szeptember 17-én 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó kistermében. A kiállítást megnyitó Zakariás Attila építész a 70-es évek végén kezdte el kutatni a Székelyföldön és a Dél-Erdélyben élő magyarság népi építészetét. A művész vallomása szerint jelen kiállítás csupán egy töredékét villantja fel annak a hosszú – és soha be nem fejezhető – megismerési folyamatnak, amely során egy építész felfedezi nemzete kultúrájának azonosító jegyeit. Zakariás hű maradt az erdélyi népi építészet leghíresebb szakértőjének, Kós Károlynak a figyelmeztetéséhez, amely szerint egy ifjú építésznek nem lenne szabad addig ceruzához nyúlnia, amíg alaposan meg nem ismeri saját népének építészeti hagyományait. Különös figyelmet szentelt magának az építési folyamatnak, amely tükrözi a felhasznált anyagok, technikák és szerkezetek tiszteletét, magának az építkezés megszervezésének módját. Az egymást harmonikusan kiegészítő rajzokból és fényképekből álló kiállítás csak a felszíne egy harmincéves kalandnak, egy politikai fegyverténynek is beillő kutatómunkának. Zakariás Attilának a kommunizmus legkeményebb évei alatt sikerült együtt tartani egy olyan, román és magyar szakemberekből álló csapatot, amely hivatalos kutatás címszava alatt gyakorlatilag szabotálta a rendszer faluegységesítő politikáját. Ennek a csapatnak a tagja Mánya Zita, a művész felesége, Török Áron mérnök, Máthé László, Kovács Árpád, Benczédi Sándor, Tusa Attila, Komsa Zsuzsa, Kovács Éva, Kovács Kázmér, Damokos Csaba és Domahídi Ildikó, akik részt vállaltak a rövidesen könyvben is megjelenő, rendkívüli anyag gyűjtésében és rendszerezésében.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. szeptember 16., csütörtök

Vegyük számba műemlékeinket!
A kálnoki unitárius templom Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szeptember 17-19. között szervezi meg a Kulturális Örökség Napokat. Ennek keretében az alábbiakban felsorolt műemlékek megtekintésére nyílik lehetőség. Hollaky-kúria – Aldoboly Egész nap látogatható. Háromszék egyik legrejtélyesebb nemesi épülete. A XVII-XVIII. századi kúria szobái boltozottak, a nagyteremben rozettadíszes faragott gerendasor és az 1930-as években Varga Nándor Lajos által készített historizáló falfestmény látható. Unitárius templom és falumúzeum – Árkos Szombat-vasárnap 10-19 óra között látogatható. A XVII-XVIII. századi várfallal körülvett gótikus templom helyére a ma álló, tekintélyes unitárius templom a XIX. században épült. A rusztikus kerítőfal bástyáiban Bálinth Zoltán helytörténész magángyűjteményének több ezer darabja kapott helyet. Szentkereszty-kastély – Árkos A park és környéke szombat-vasárnap 10-18 óra között látogatható. A kastélyt Szentkereszty Zsigmond báró a XIX. század második felében építtette, neoreneszánsz stílusban. Az épületet klasszikus angolpark veszi körül tóval, sétányokkal. A kastélyt Ceauşescu ízlése szerint újították fel az 1970-es években. Gábor Áron Emlékház – Bereck Szombat-vasárnap 10-18 óra között látogatható. A Gábor Áron tiszteletére létrehozott alapítvány tagjai a legendás ágyúöntő egykori szülőháza közelében emlékházat rendeztek be, ahol az életútját bemutató tárlat látható. Unitárius templom – Bölön Szombat-vasárnap 10-17 óra között látogatható. Az erdélyi magyar unitarizmus egyik legjelentősebb központja, az „unitáriusok Rómája”. Középkori gótikus temploma helyére 1893-1895 között neobizánci és neoromán elemeket ötvöző monumentális templomot emeltek, Pákéi Lajos tervei szerint. A templomot XVI-XVII. századi bástyás várfal övezi. Haszmann Pál Múzeum – Csernáton Szombat-vasárnap egész nap látogatható. A múzeum 1973-ban nyitotta meg kapuit a Damokos Gyula-féle udvarház közel kéthektáros telkén. A kúriában 1848-as kiállítás, egyedülálló háromszéki festettbútor-gyűjtemény, viseletek, kályhacsempék, öntöttvas kályhák kollekciója látható. Az épület telkén skanzen, mezőgazdasági gépek, lovaskocsik, mestergerendák különleges gyűjteménye tekinthető meg. Református vártemplom – Csernáton Szombat-vasárnap 9-18 óra között látogatható. A magas fallal övezett, középkori eredetű templomot többször átépítették. A XVII. században védőfalának köszönhetően a vidék egyik erőssége volt. Hatvanhat méteres templomtornya az 1836-os tűzvészig a legmagasabb torony volt Háromszéken. Ikavár – Csernáton Állandóan látogatható. Háromszék egyik aránylag épen megmaradt vára, amelynek az első tornya ma is látható. Építésének idejét a XIII-XIV. századra datálják. Református templom – Dálnok Szombat-vasárnap 9-18 óra között látogatható (kivéve: vasárnap11-12 között). Dózsa György szülőfaluja. Középkori templomának falain székely rovásírásos szövegtöredékek láthatók. A templombelsőt eredeti festett padés karzatmellvédek, valamint faragott díszes szószékkorona díszíti. Református vártemplom – Illyefalva Egész nap látogatható. Háromszék egyik legjelentősebb, XVIII. században átépített erődített temploma középkori eredetű. Kettős várfal övezi, a belső tojásdad alakú falat egy magasabb, ötszög alakú külső vár veszi körül, bejárati kaputoronynyal és védőbástyákkal. Mindkét várfal körül vizesárok húzódott, amelyek közül a belső ma is látható. Séra-kúria – Illyefalva Egésznap látogatható. Az 1811-12-ben empire stílusban épült, szépen felújított kúriában állandó Jókai- és Mikszáth-emlékkiállítás látogatható. Szent Mihály-templom – Lemhény Szombat-vasárnap 10-16 óra között látogatható. Az ellipszis alakú, XVI-XVII. századi védőfal övezte késő gótikus templomot 1776-77-ben barokk stílusban átépítették. Ekkor készült egységes bútorzata. Református templom – Olasztelek Szombaton 10-18, vasárnap 12-18 óra között látogatható. A középkori elemeket őrző, fallal körülvett templomot a XIX. század elején építették újjá. Az 1489-ből származó, ma is használatban lévő harang az épület legértékesebb tárgyi emléke. Mikes-kastély – Uzon Szombat-vasárnap 10-18 óra között látogatható. A háromszéki tornácos kastélytípus egyik legszebb példánya a XVII. századi késő reneszánsz épület, melyet a Béldi család építtetett, majd a Mikesek tulajdonába került. A kastélyt a kommunizmus alatt átalakították, parkját beépítették. Az egykori magtár őrzi eredeti barokk formáját. Sütő-ház –Vargyas (443. szám) Szombat-vasárnap 10-18 óra között látogatható. A bútorfestő és fafaragó Sütő család magánmúzeuma. Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum – Zabola Szombaton 9-16, vasárnap 9-18 óra között látogatható. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár helytörténeti múzeuma, jelentős tárgygyűjteménnyel. Az egykori csángó hétköznapokat bemutató kiállítás mellett fénykép- és térképanyag szemlélteti a moldvai magyar falvak településszerkezetét és építészetét. Református vártemplom – Zabola Szombat-vasárnap 8 órától egész nap látogatható (a kulcsot a parókián kell elkérni). A gótikus faragványokkal díszített középkori vártemplom a XVI. században kapta védelmi emeletét és körítő várfalát. A templombelső különlegesen szép kazettás mennyezete és az orgonakarzat mellvédjének virágmintás táblasora 1772-ben készült. Mikes-kastély – Zágon Szombat-vasárnap 8-16 óra között látogatható. A Mikes Kelemenről híressé vált település kastélya a kegyvesztetté vált család tulajdonából a XVIII. század elején került a Szentkereszty családhoz. A többször átépített, szépen felújított épületben ma Mikes Kelemen-, Kiss Manyi- és Csutak Vilmosemlékkiállítás látható. Czirjék-kúria, barokk kapu – Zoltán Az 1711-ben épült, mára elpusztult udvarház barokk kapuja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Jótékonysági báljának támogatásával újult meg. Mesebeli háromkaréjos oromzata a jellegzetes háromszéki nemesi porták kapudíszeinek szép példája. Unitárius templom – Kálnok Szombat-vasárnap egész nap látogatható. Az 1674-ben épült unitárius templom mellett Háromszék legnagyobb és legszebb haranglábja áll, mely 1781-ben készült. Református templom – Bibarcfalva A kőfallal körülvett templom nevezetessége az északi falon található, Szt. László-legendát ábrázoló gótikus freskó. A XIV-XV. század fordulóján készült falfestmény egyedülálló Erdővidéken. Református templom – Kézdialbis Szombat-vasárnap 10-13 óra között látogatható. Az elmúlt években szépen felújított műemléktemplomban középkori keresztelőmedencét, gótikus sekrestyeajtót és XVII. századi falfestményeket tártak fel. Az alacsony várfal kaputornyára épült rá a barokk hagymasisakos harangtorony, melyben két műkincsértékű harang tekinthető meg. Daniel-kastély – Vargyas Szombat-vasárnap 9-12, valamint 13- 16 óra között látogatható. Erdővidék legtekintélyesebb kastélya a késő-reneszánsz, kora-barokk, majd a romantika hatásait is őrző épületegyüttes. Változatos reneszánsz kőkeretek, a homlokzaton Daniel- Pekri kettős címer, az épület körül arborétum maradványai idézik a múltat. Kálnoky-kastély – Miklósvár Szombat-vasárnap 10-20 óra között látogatható (a kulcsot a 186-os házszám alól kell kérni). Az angolparkkal körülvett kastély a XVII. századi erdélyi késő reneszánsz egyik legszebb emléke. A XX. század elején klasszicista stílusban átépítették, de a hátsó, egykor tóra néző homlokzata bástyáival, zárterkélyével ma is őrzi reneszánsz formáját. Unitárius templom – Nagyajta Szombaton 18-19, vasárnap 13-17 óra között látogatható. A fallal körülvett vártemplom mai formáját a XIX. század első felében nyerte el. Legrégebbi része a hajó: építését a XIV. századra datálják. A virágmotívumos, késő-reneszánsz szószék 1710-ből való. Református templom – Vargyas Szombat-vasárnap 16-20 óra között látogatható. A templomot Makovecz Imre tervezte. Az épület alapjának ásása közben bukkantak rá a korábbi, XIII. századi román stílusú és a XV-XVI. századi gótikus templom alapfalaira. Felszínre került egy rovásírásos emlék és egy 55 darabból álló, Luxemburgi Zsigmond korabeli éremlelet is. Református templom – Szacsva Szombat-vasárnap 14-18 óra között látogatható. A festői településen álló középkori templom északi falán a Szt. Lászlólegenda XIV. századi freskótöredéke került elő. A hajó festett kazettás mennyezete 1791-ből való, az épület és a torony mai formáját 1818-1826 között nyerte el.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. szeptember 16., csütörtök: Mi, hol, mikor?

A kulturális örökség napjai
Az Európa Tanács 1991-ben hirdette meg minden év szep¬tember harmadik hétvégéjére. A rendezvénysorozat eredetileg francia földön született, a következő évben a Benelux államokban, Skóciában és Svédországban is nagy sikert aratott, végül 1991-ben az Európa Tanács karolta fel az Európai Unió támogatásával. Háromszéken Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezi meg a rendezvényt, ami itt már pénteken kezdődik. A pénteki program: Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképzőben 13 órától Rene¬szánsz falfestmények a torjai Apor-kúriában címmel Tüzes István restaurátor tart vetített képes előadást, Sepsiszentgyör¬gyön a Székely Mikó Kollégium díszteremében 14 órától Barabás Miklós, a nemzet festője témával Jánó Mihály művészettörténész vetített képes előadása látható. Kézdivásárhelyen a Vigadó kistermében 17 órakor Zakariás Attila megnyitja a Székelyföld népi építészete című, harmincéves kutatómunkáját illusztráló, rajzokból és fényképekből álló kiállítását.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. szeptember 14., kedd: Mi, hol, mikor?

Székelyföld és Háromszék épített öröksége
A Kulturális Örökség Napok alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsa két kirándulást szervez. Szombaton tanulmányúton székelyföldi műemlék templomokat, kastélyokat, kúriákat látogathatnak meg az érdeklődők Jánó Mihály művészettörténész szakmai vezetésével, vasárnap pedig háromszékieket Tüzes István restaurátor szakmai vezetésével. A kirándulásokon való részvétel ingyenes, az idegenvezetést és a busz költségeit a Kovászna Megyei Művelődési Központ állja. A szombati kirándulás állomásai: Bibarcfalva, Vargyas, Oklánd, Homoródkarácsonyfalva, Barót, Nagyajta, indulás 9 órakor Sepsiszentgyörgyről a Bod Péter Megyei Könyvtár elől. A vasárnapi kirándulás állomásai: Torja (Apor-kúria), Csernáton (kúriák), Kézdialbis (református templom), Sepsibesenyő (református templom, kúria), Kilyén (unitárius templom), Szacsva (református templom), Sepsikőröspatak (katolikus templom), indulás 9 órakor Kézdivásárhelyről a Vigadó elől. A kirándulásokon való részvételi szándékukat legkésőbb csütörtökig jelezzék, a helyek száma korlátozott, jelentkezési sorrendben fogadják a résztvevőket. Kovászna Megyei Művelődési Központ, Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2. szám; telefon: 0267 351 648; e-mail: office@cultcov.ro.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. szeptember 13., hétfő

Őszi Közművelődési Napok
Október 3-9. között zajlik a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében a hetedik Őszi Közművelődési Napok rendezvénysorozat, amelyen Kovászna megyei egyéni és csoportos előadók, együttesek, művészek vesznek részt. Célja a megyei művelődési élet fellendítése, a kisközösségek kulturális életének előremozdítása, olyan művelődési rendezvények megszervezése községekben, kis településeken, amelyekre az év folyamán ritkán vagy egyáltalán nem kerül sor. A foglalkozásokra, programokra, előadásokra a belépés ingyenes vagy jelképes összegű. Az egyhetes rendezvény lebonyolításához partnereket keresnek a Kovászna megyei polgármesteri hivatalok, iskolák és civilszervezetek körében. A partnerség adott esetben a programok helyi szinten történő meghirdetéséből, közönségtoborzásból és a műfajnak megfelelő feltételek (színpad, meleg terem stb.) biztosításából áll. Előnyben részesülnek azon települések, amelyek lehetőség szerint hozzájárulnak a rendezvény megvalósításához (a községközponthoz tartozó települések lakóinak az előadásokra, programpontokra való beszállításával, valamint a fellépő előadók, csoportok étkeztetésével vagy szállításával). A szervezők a következő műsorokat ajánlják: néptánc/népzene a Perkő és a Százlábú néptáncegyüttesek előadásában, illetve ezt követően táncházak. Gyermekelőadások, bábszínház a Kelekótya együttes közreműködésével. Színházi előadások a Ködszurkálók amatőr színjátszó csoport, a Visky Árpád színjátszó csoport és az illyefalvi színjátszók szereplésében. A zenei kínálat: Szilágyi Zsolt tenor és a Citera zenekar. A helyi szervezésben segítséget vállalók a Kovászna Megyei Művelődési Központ elérhetőségein jelentkezhetnek szeptember 15-éig. Postacím: 520008 Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2. szám, telefon: 0267 351 648, fax: 0267.315.038, e-mail: office@ cultcov.ro.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. szeptember 6., hétfő

A szekértábor eredménye–Jancsó Katalin
Gelence 2009-ben kitett magáért a HáromszÉkünk szekértábor kiállítójaként, ezért jutalmul hazavihették az első díjat. A díjjal járó támogatást. 2010-ben vehették át, amely ezer, színvonalasan kivitelezett Gelence-térképet jelentett, illetve annak egy olyan digitális változatát, amely folyamatosan bővíthető.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. szeptember 2., csütörtök

Nyolcadszor is Paprika Jancsi
Háromszéki gyerekek táboroztak Setétpatakon– Farkas Erzsébet táborvezető A kisbaconi Bodvaj Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ közös szervezésében 2010. augusztus 23-27. között került sor a VIII. Paprika Jancsi Alkotótáborra a Kovászna megyei Setétpatakon. A program célja a beszéd- és kifejezőkészség fejlesztése, szín- és bábjátszói alapismeretek elsajátítása, hagyományőrzés népdal és néptánc révén, a magyar kultúra, a magyar irodalom iránti fokozottabb érdeklődés felkeltése, pozitív keresztyén értékrend generálása, közösségfejlesztés, jellemformálás, önbizalom erősítése és az önképzés ösztönzése volt – nyilatkozták a szervezők. Tekintettel arra, hogy 2010. a Képzőművészet Éve Háromszéken, a táborozók iparművészettel és bútorfestéssel is ismerkedtek vargyasi és nagybaconi bútorfestők irányításával. A színjátszó és bábos foglalkozásokat a marosvásárhelyi Cseke házaspár, Péter és Erzsébet oktatták. A kisbaconi gyermekek mellett, Kovászna Megye Tanácsának meghívására, a Heted7ország mesemondó verseny győztese, Gödri Apolka és a vetélkedőn döntős, Bécsben élő Nagy Domokos is részt vett a táborban. Őket egészítette ki a Szórvány-program keretében részt vevő nyolc dévai diák és egy kísérőtanár, akik a Téglás Gábor Iskolaközpontból érkeztek Setétpatakra. A tábor zárónapján előadott közös ének mondanivalójában is tükrözte mindazt, amit az oly hamar eggyé kovácsolt csapat ottléte alatt érzett: „úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk, piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág, de ahány ember, anynyiféle csodálatos világ”. És való igaz, mindannyian másak voltak, máshonnan jöttek, de a mese, a kézművesség, tánc, népdalok és a színház színes világa közösséget kovácsolt össze, és a tábor végén egymás őrangyalaivá válva tértek haza, örök barátságot és jövőbeni viszontlátást ígérve egymásnak. Hisszük, hogy a mesevilág szellemiségére, a magyar kultúra és néphagyomány tanításaira a jelenkornak is nagy szüksége van, nem csupán az Erdélyben élő, hanem bármelyik határon túli gyermeknek. Kovászna Megye Tanácsa köszönetét fejezi ki a Bodvaj Egyesületnek, Farkas Erzsébet, Benedek Márta és Demeter Gyöngyi oktatóknak a színvonalas, igényesen megszervezett tábor lebonyolításáért. Csendes csoda Setétpatakon Izgatottan és kíváncsian vártuk Setétpatakon a találkozást. A mesemondókat szinte ismerősként köszöntötte mindenki, ujjongva („jé, pont olyan vagy, mint a tévében”), míg a dévai gyerekekkel egy kicsit tartózkodóbbak voltak. Vajon tudnak magyarul? Mennyire értenek meg minket? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg a kisbaconi gyerekekben. Estére megtörtént a csendes csoda, amit csak reméltünk: a falak leomlottak, felszabadultan játszottunk, énekeltünk. Kedden délelőtt, mint régi játszótársak, a félbehagyott játékot folytatva kezdődtek a műhelymunkák. Délre már csengett a völgy. Pénteken, a táborzáráson ámulva csodálkoztunk rá egymásra, és meghatódva énekeltük a valóságot, amit megtapasztalhattunk, hogy bárhonnan érkezel, van néhány közös dolgunk, amely mély barátsághoz vezethet.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. szeptember 1., szerda: Közélet

Paprikajancsik Setétpatakon
Múlt héten zajlott a kisbaconi Bodvaj Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében a nyolcadik Paprikajancsi Alkotótábor Setétpatakon, melyen kisbaconi gyerekek mellett a szórványprogram részeként a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont nyolc kisdiákja, illetve Kovászna Megye Tanácsának meghívására a Heted7ország mesemondó verseny győztese, Gödri Apolka és a vetélkedőn döntős Nagy Domokos is részt vett. S mert 2010 a képzőművészet éve Háromszéken, a táborozók a színjátszó és bábos foglalkozások mellett iparművészettel és bútorfestéssel is ismerkedtek vargyasi és nagybaconi bútorfestők irányításával. (vop)
Forrás: Háromszék Napilap
2010. augusztus 24., kedd: Táncművészet

Százlábúak a Gyimesekben, 2. (Nyári barangolások)– Sylvester Lajos
Szekértúrára készen. Előtérben a Virág házaspár kétéves gyerekükkel A Virág házas- és táncospár háromszéki megkapaszkodása Virág Endrével Nagygyimes mellett, Borospatakán folytatjuk megkezdett beszélgetésünket. A táncszakelőadó Szászrégenben született, de Sepsiszentgyörgyön él harminchárom éve. Most 43 éves. A Háromszék Táncegyüttes tagja volt, és most is az. Három évvel ezelőtt átment a Kovászna Megyei Művelődési Központhoz. Ott dolgozik mint táncszakelőadó. Jánosi József nyugdíjba vonulása után az ő helyét pályázta meg. — A gyerekek révén — mondja — egy olyan mozgalmat akarok elindítani, hogy a fiatalokon túl a szülők, nagyszülők is megismerjék azt a kommunikációs rendszert, amely eleink életvitelét, életrendjét meghatározta. A gyerekek munkáját a szülők, nagyszülők is nyomon követik, támogatják, áldoznak érte. Így bekapcsolódnak ebbe a közösségépítő folyamatba. — Felesége, Imola most is aktív táncosa a Háromszék együttesnek. — Neki most egy picit nehezebb, mert van egy kisgyerekünk. Nimród kétéves. A gyerekkel való foglalkozás mellett próbálni is kell. Mosolyt a gyermekarcokra — A táborban reggel korai ébresztő, és éjfélig tartó program van. Az este még fél tizenkettőkor is játékok szerepeltek a programban. Fél kilenckor reggeli, ezután tízig általában játékok, tíztől fél kettőig ének- és táncprogram. Élő zenére. Ezután ebéd. Közben a gyerekek megszusszannak. Fél négytől ismét játékok, általában közösségkovácsoló játékok. Fél öttől fél nyolcig ismét tánc. Fél nyolckor vacsora. Kilenctől kötelező táncház, általában tizenegyig-tizenkettőig. Játékmestereink egyike-másika még ezután is programot szervez. Ez a gyerekeknek egy kicsit húzós, viszont a vakáció egyhangúságából itt kilépnek, kitombolják magukat. Élményekkel, emlékekkel tudnak innen elmenni, hisz a csoportnak ez a harmadik együttes táborozása. Annyira jól érzik magukat itt, hogy visszakívánkoznak. Ami a legfontosabb, hogy mosolyt varázsoljunk az arcukra ezzel a népi gyökerű kommunikációs programmal. Arra a kérdésre, hogy a Százlábú néptáncosoknak milyen kapcsolataik vannak a nem Háromszéken működő táncosokkal és táncos szakemberekkel, borospataki példával válaszol: — Kolozsvárról jött Both Zsuzsa — éneket tanít —, a férje, Both József, őt azért hívtam, hogy mezőségi táncokat tanítson. Palatka táncait és szokásvilágát ismerteti meg. Mi egész évben a gyerekekkel vagyunk, tanítjuk őket, de fontos, hogy a nyári táborozások idején kapjanak mástól is információkat. Lássák, hogy ez nem egy emberhez kötődő, egyirányú információáramlás, hanem valaki más esetleg jobban is be tudja vezetni őket az elsajátítandó téma világába. Az előző év táborozásához is másokat hívtunk meg. A tanítási módok is személyhez kötöttek. Változatosabbak. A korosztályok is közelebb hozzák őket egymáshoz. Nekik is alkalmuk nyílik egy héten át gyakorolni. A gyerekek itt naponként tíz órát táncolnak. Ehhez kell az élő zene. Itt nincs kazettofon. Éjfélre kidőlnek, de nagy szeretettel csinálják. Mosolyogva. Sajnos, Erdélyben — egész Romániában — nincs népzenészképzés. A népzenészek az ilyen táborokban tudnak fejlődni a tapasztaltabb zenészek mellett. Kérdezem, miként igazodnak-idomulnak a tanév amúgy is túlterhelt programjához. — A tanév szerkezetéhez elég nehéz igazodni. Hetente két alkalommal, hétfőn és szerdán tartjuk a próbákat. Két-két óra a Háromszék Táncegyüttes próbatermében. Nem akarunk a Háromszék Táncegyüttes utánpótlása lenni, de lehetünk. Nem az a célunk, hogy valamilyen táncegyüttesnek megfeleljünk, hanem hogy érezzék nagyon jól magukat a gyerekek ebben a kommunikációs közegben. Ha vannak olyanok — és lesznek —, akiket érdekel a táncos pálya, mehetnek a Háromszék vagy akár más táncegyütteshez. Elsősorban a közösségformálás, a tanulás a lényeg. Ezt folytatni lehet. Mehetnek főiskolára — Vásárhelyen is van most táncos főiskola —, ezek „papírt", azaz oklevelet is adnak, ami álláskeresés, fizetés szempontjából lehet fontos. Magyarországon régóta egész rendszer működik. Óvodáskortól főiskoláskorig terjed a skála. Egész apparátus épült ki, amely ezzel foglalkozik. Jól. Van tehát intézményrendszer. — A Százlábú együttes miként jutott Borospatakára, a Gyimesek völgyébe? — Borospatakával a Háromszék Táncegyüttes kapcsolata úgy alakult, hogy ezelőtt hat évvel edzőtábort tartottunk itt. Én is részt vettem. És láthattam, milyenek itt a körülmények. A levegő, az emberek. Az itt élők egyszerűsége. Ma délután például szekerezni fogunk. Megfogadtunk hat szekeret, és megyünk ki a hegyekbe. Itt az állatok közelsége is az életmód része. Ha arra a teraszra kimegyünk, ott karám van. Tehén, bárányok, szamarak. Szentgyörgy maga is provinciális város. Állatokat ott is lehet látni. Kutyát, lovat... De a gyerekek itt kerülnek az állatokkal olyan közelségbe, hogy a kapcsolat természetes, természetközeli legyen. Ezért járunk ide. Tájházak a Szász István Kis-Borospataka falujában — A Háromszék Táncegyüttes után hogyan érzi magát a megyei művelődési központnál? — Nem az én személyem a fontos, hanem az, hogy egy picit megborzoljam az ottani lehetőségeket. Jelenleg az a helyzet, hogy — különösen vakációban — a gyerek el van veszve. Van, akit otthon vagy máshol befognak munkára, de mások csak ülnek, bámulnak a semmibe. Ha alakul valahol egy együttes, az a kívánatos, hogy ehhez legyen megfelelő szakember. De ha nincs, a „lelkes ember" is vállalhatja a gyermekközösség szervezését és vezetését. Nagyon fontos, hogy a gyerek érezze, tartozik valakikhez, részese, létrehozója valaminek. Ha mi elmegyünk valahová előadást tartani, amikor a másik gyerek látja, hogy a hozzá hasonló milyen ügyesen csinál valamit, milyen jól érzi magát ebben a szerepkörben, akkor az ő önbizalma is erősödik. A gyerekek, amikor táncolnak, nemcsak lépnek jobbra kettőt, balra kettőt, hanem ezt átéléssel teszik, mosolyognak hozzá. Szeretik. Büszkék arra, amit tudnak. Fantasztikus energiák szabadulnak fel ilyenkor! A gyerekek otthon elmondják, hogy ebben a táborban milyen az élet. A szülők érdeklődnek, utánuk jönnek, van, aki közben is meglátogatja őket. Valami magot itt elvetni... — Milyen támogatói kört tudhatnak maguk mellett? — A legfontosabb támogatónk Kovászna Megye Tanácsa. A másik a sepsiszentgyörgyi városi tanács. Támogat a Communitas Alapítvány, a megyei művelődési központ. És a szülők. A megyei tanács elnökével is találkoztunk, s az anyagi nehézségek ellenére ő megértette, hogy a háromszéki táncmozgalom alakulása érdekében valami magot itt el kell vetni. A helyzet az, hogy amikor a gyermek megszületik, már várjuk, hogy az egyetemre menjen. Azt már nehezebb megértetni és elérni, hogy olyan szellemben nőjön fel, hogy különleges emberi értékek birtokában lehessen. Mondok egy banális példát: érkeztek olyan közegből negyedikes, ötödikes leánykák, akik már festették a körmüket. Itt megérzik, hogy erre nincsen szükségük, hogy ez nevetséges. Lehet, hogy még nem látványos, amit mi ezzel a közösséggel építünk, de hosszú távon személyek, családok és közösségek életvitelét meghatározó élménnyé, tapasztalattá és tudássá válik. Megtartó erővé. — Van-e lehetőség reprezentatív megjelenésre közönség előtt? — Felléptünk Bukarestben, Kézdivásárhelyen, Sepsin, a közeli falvakban is. Az az igazság, jó volna, ha az anyagi okok nem akadályoznák az ilyen kimozdulásokat. Mehetnénk kevesebben. De a csapatot nem szeretném megbontani. Ez így, együttesen egész. — A támogatói körben van-e helyük és szerepük a szülőknek? — A szülők tagsági díjat fizetnek. Nem nagy pénz, gyerekenként tíz lej egy hónapra. Ebből ruhát vásárolunk. Cipőt, lábbelit. Zenészeket fogadunk, autóbuszt rendelünk. De ennél fontosabb, hogy a szülő is érezze: nemcsak kapok valamit, hanem adok is. Közöm van hozzá, részem van benne. Valamit adok a kultúráért. Ennek szimbolikus jelentősége is van. Van olyan család — testvérpárok is járnak a Százlábúba —, hogy ez az összeg is megterhelő számára. De emiatt senkinél sem jelentkezik a végrehajtó. — A gyerekgenerációk között van-e átjárás? — Az apróságok is beilleszkednek az együttes munkájába. Ez is közösségformáló. A nagyobb itt a kicsivel táncol. Egymást szeretik, néha marják is, de ha máshol vagyunk, akkor meneküljön, aki beléjük akar kötni. Isten őrizz, ha ez a csapat szétmenne, akkor is együtt maradnának. Vinnék magukkal azokat az értékeket, amelyekre ebben a közösségben szert tettek. Októberben újabb csapatot indítunk. A Százlábú együttes marad, de indulnak mellette a Százlábacskák. Tíz és tizenkét év közötti gyerekek. Valószínű, hogy a Háromszék Táncegyüttestől bekérek egypár besegítőt a táncoktatáshoz. Kézdivásárhelyen is alakítottam egy tánccsoportot, ez a Vigadó Harmatfű táncegyüttese. Róluk Ferencz Attila tudna többet mondani. Az ő érdeme tulajdonképpen, hogy létezik ez a csapat. — Erdélyi összehasonlításban Háromszéknek a táncos közösségformálásban milyen helye, szerepe van? — Hála istennek, elég sok helyen van ilyen mozgalom. Kolozsváron a Bogáncs együttes, Hargita megyében nagyon sok együttes: Pipacs, Bokréta és a többiek. Kovászna megyében nincsenek: egy iskolai tánccsoport, van a városnak egy Fenyőcske tánccsoportja, de náluk az a gond szerintem, hogy inkább nótázó, daloló súlypontúak, és nem táncházasak. A mi csapatunk, ha elmegy bárhová, mondjuk, Magyarországra, és a vendéglátók azt kérik, hogy most széki táncokat mutassanak be, akkor ezt teszik. Más esetekben az oktatók a saját „anyagaikat" viszik be a csoportba. — A borospataki kapcsolat hároméves. Mennyire lesz tartós? — Ezt a tábort a csíkszeredai Szász István és családja vezeti. A családba benősült egy olyan prímás Molnár Szabolcs személyében, aki a Háromszék Táncegyüttes zenésze volt. Erdélyi szinten is az egyik legjobb prímás. Ő itt a tábor mindenese. Érdemes megismerkedni véle is. Ami ebben a völgyben történik, arra érdemes a háromszékieknek is odafigyelniük.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. augusztus 20., péntek: Nemzeti ünnepünk

A rétyi honvédszobor feltámadása (Határhelyzetek)– Sylvester Lajos
Réty idén is nagyszabású községi napokat rendez a hozzá tartozó falvak és a Kárpát-medencei testvértelepülések küldötteinek részvételével. Az augusztus 21-i községi nap központi eseménye a Rétyi Nyírben 1944-ben, a román átállás után a bevonuló katonák által lefejezett és most felújított magyar honvédszobor ünnepélyes újraavatása. A rétyi honvédszobor hányatott sorsa erdélyi magyar sorsjelkép is, ezért tartottuk illőnek, hogy az ünnepség előestéjén a fejetlen szobortorzót is vizuális emlékezetünkben rögzítsük. A talapzattal együtt hat méter magas honvédemlékművet Pál Ferenc szentivánlaborfalvi földbirtokos és malomtulajdonos 1941-ben állíttatta az első világháborúban a brassói 24-es honvéd gyalogezredben szolgált honvédek emlékére, akikkel együtt maga is katonáskodott. A 24-es honvéd gyalogezred legénységének zöme Alsó-Háromszékről került ki. Pál Ferenc a Rétyi Nyírt I. világháborús kegyeleti hellyé óhajtotta alakítani, ezért a millenniumi fenyvessel szemben háromhektárnyi területet vásárolt, és ezt a Honvéd Bajtársi Szövetségnek ajándékozta. Tervbe vette egy zarándokház felépítését is. Az elképzelésekből a közben kirobbant világháború miatt csak a honvédszobor valósult meg, amely 1944 őszéig állt, amikor a szovjet front háromszéki átvonulása után megjelenő román katonaság katonái a szobrot szabályosan kivégezték. Addig lőtték a terméskőből alkotott szoborfejet, amíg az le nem hullt az egész alakos szobor törzséről. A lefejezett szobortestet a rétyiek beszállították a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol a sepsiszentgyörgyi honvédemlékmű összetört márványoroszlánjaival együtt várta a csodatételt: a feltámadást. A rétyi emlékmű éveken át mementóként állt az akkor már a nevétől is megfosztott múzeum kerítése mellett egészen 1977-ig, amikor a Kárpátok Géniuszának egyik sepsiszentgyörgyi látogatása előtt hirtelen elhantolták, hogy ne tűnhessen tetemrehívásnak a torzó. A rétyi honvédemlékmű a múlt évig várt a csodatételes feltámadásra, amikor is Vargha Mihály múzeumigazgató kezdeményezésére exhumálták a kőkatonát, és a szobortorzót mementóként újra felállították a múzeum szabadtéri kiállítási terében, és egyben felajánlották a rétyiek számára, hogy amennyiben lesz ilyen szándékuk, a restaurált szobrot állítsák vissza eredeti helyére. És a rétyieknek volt ilyen szándékuk, hiszen már a 70-es években is voltak, akik „fű alatt" vissza szerették volna állítani, de az akkor politikai lehetetlenség volt. Idén a rétyi községi napokra érett oda a helyzet, hogy a marosvásárhelyi Nagy Benjamin és csapata által restaurált szobor helyreállítása az ünnepségsorozat fő elemeként kerüljön a kétnapos programba. A rétyi honvédemlékmű restaurálására a megyei tanács 15 000 lejt bocsátott a megyei művelődési központ révén Réty polgármesteri hivatalának rendelkezésére. A rétyi önkormányzat az öt-hat fős restauráló csapatnak szállást, szállítást, étkezést, technikai eszközöket és anyagokat biztosított költségkiegészítésként, hogy a brassói 24-es honvéd gyalogezred Pál Ferenc által megálmodott emlékműve újra azon a földön álljon, amelynek védelméért, előrehaladásáért eleink életüket, anyagi egzisztenciájukat áldozták, s akárcsak a rétyi honvédszobor, kálváriás sorsuk kilátástalansága közepette is várták a képletes és a valós feltámadást. A szombati honvédemlékmű-avató ünnepség dimenzióit jelzi, hogy a rétyi polgármesteri hivatal meghívására jelen lesz és áldást mond Tőkés László EP-alelnök, Kisgyörgy Zoltán a brassói 24. honvéd gyalogezred történetét ismerteti, ott lesznek Réty testvértelepülései, Irnács, Sárok, Bicske és Szenna képviselői, 12 órakor pedig jelen lesznek minden bizonnyal Háromszék és Székelyföld, Erdély több szegletéből sokan azok közül, akik értékelni és érzékelni tudják azt, hogy a rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely, képletesen szólva, a lefejezettség állapotából is képes — valami e világi és földi csodatételként — elhantolt, megcsonkított szobrokat életre kelteni és ezeket jelképi világunkban tovább éltetni.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. augusztus 14., szombat: Táncművészet

Százlábúak a Gyimesekben– Sylvester Lajos
Borospataka A borospataki tánctábor titka A csűr valóban csűrszerű, tánccsűr szálegyenes fenyőgerendákból ácsolt, vakolatlan, akarom mondani, nem tapaszos, mint a környező porták családi lakóházai. Mellette hagyományosan rakott búbos kemence, és mintha tiszteletünkre ezt is megrendelték volna, a friss kenyér illata vegyül a patakpart friss levegőjével. Kerekeskút, színszerű szabadtéri társalgó vagy ebédlő nyitott oldalakkal, az asztallapok egyetlen hatalmas fenyőtörzsből vágott, egy méternél szélesebb átmérőjű deszkalapok. Tíz centi vastagságúak. A Százlábú táncegyüttes legényeinek legalább fele kellene, hogy ezek valamelyikét a helyéről elmozdítsák. Természetesen ők nem asztalmozgatás végett jöttek ide. A tánccsűr belső méretei is robusztusak. Itt értem meg a ,,galériás" szó jelentését is: a csűr szénapadlásának magasában széles karzat fut körbe, ahonnan a zajló eseményeket szemlélni lehet. A csűr ugyanis nemcsak tánctáborok fogadására alkalmas, hanem lakodalmakat, keresztelőket, egyéb társas összejöveteleket is tartanak itt. Kétszáz személy befogadására alkalmas. Az ácsolat, a gerendázat keresztkötései szabadon is láthatóak, az épület teljes szerkezete megmutatja magát. Táncos csapatépítés Virág Endrével, a Százlábú együttes vezetőjével újraismerkedünk — valamikor a Háromszék néptáncegyüttes táncosaként ismertem meg —, a tánccsűr melletti ebédlő egyik rusztikus asztala mellé telepedünk. Ezt megelőzően hosszasan figyeltem a csűrben zajló életet. Előbb az éppen soron levő tájegység zenei életét — énekelt kincsét — tanulták. Idén a mezőségi táncok voltak a táborozás programjában. Utána fergeteges tempójú táncokba kezdtek. Előbb a csűr egész padlózatát elfoglaló, lazább szerkezetű csoportosulásban, majd változott a koreográfia: a csűr mintegy harmadába tömörültek, a laza táncformációt szorosabb váltotta fel. Az együttes vezetőjétől tudhattam meg, ez a ,,sűrített" táncváltozat azt formázza, hogy a tömeges kultúrházépítéseket megelőzően a táncosok egy-egy házat, csűrt béreltek ki, ezek különböző nagyságúak voltak, s a táncosoknak ezekhez a méretekhez kellett igazodniuk. Kísérőmet a Százlábú együttes mibenlétéről kérdezem. Virág Endre: A közösség tagjai többnyire sepsiszentgyörgyiek. Sepsiszentgyörgyön alakult négy évvel ezelőtt. Százlábú, mert mintegy ötven párral indultak. Az ötven táncospárnak száz lába van. Most negyvenhatan vannak Borospatakán, de a tánc, a játékok oktatóival és a zenészekkel ez a szám is kikerekedik a száz lábra. Feleségem, Virág Imola ugyancsak táncoktató, de mi most inkább tánckarvezetők vagyunk. A megyei művelődési központtól még hárman jöttek el olyanok, akik játékokat tanítanak: Nagy Tünde, Simon Réka Ágnes, Gönczi Vass Ildikó. Olyan játékokat kértem tőlük, hogy ezek a csapatépítésre összpontosítsanak. Tízen vagyunk a három zenésszel együtt. A zenészek Szamosújvárról jöttek: Tóni, Zsombor és Árpi. A becenevükön szólítjuk őket. Tizenhét-tizennyolc évesek. Mi mindig fiatal zenészekkel dolgozunk. A gyerekek közötti kommunikáció így természetesebb. Négy évvel ezelőtt, amikor az együttes alakult, az volt a cél, hogy a fiatalok olyan közösséget képezzenek majd, ahol biztonságban érzik magukat. A gyerekek a táncosnyelvezettel tudnak kommunikálni, s eközben a magyar kultúrát magukba szívják, magukba építik. Ez egy hermetikus csapat. Hárman-négyen négy év alatt lekoptak. Elmentek. De ennek ellenére ma is száz lábon állunk. Körtánctanulás A zártkörűség azt jelenti, hogy menet közben nem fogadtunk be újakat, mert közösséget nem lehet úgy formálni, ha folytonosan jönnek-mennek. A zártkörűség azt jelenti, hogy menet közben nem fogadtunk be újakat, mert közösséget nem lehet úgy formálni, ha folytonosan jönnek-mennek. A fiatalok mind iskolások. A legfiatalabb most 14 évet tölt, a legidősebbek 16 évesek. Négy évvel ezelőtt tíz-tizenkét évesek voltak. Virág Endre egész beszélgetésünk során legsűrűbben használt szava a Százlábú néptáncegyüttes jellemzésére: a közösségépítés és a csapatépítés. Elméleti képzettsége, tájékozottsága valósággal meglep. Tudja, mikor mit, miért tesz. A borospataki táncos, énekes alkotóműhelyt a maga összetettségének teljességében érzékeli, és ezeket a külső körülményeket támaszként használja. Nem (csak) oktat, tanít, nem dresszíroz, hanem az önmegvalósítás és a csapatban történő megvalósulás elemeiként kapcsolja — kapcsolják — be munkájukat a fiatalok életvitelének formálásába. Kérdezem, hogy a csapatépítés szempontjából melyik az ideális táncoló életkor? — Táncolni mindig lehet. Kisgyerek korban kell elsajátítani. Amikor felnőnek, ha nem éltek organikus életet, ha nem beleszülettek, nem belenőttek a gyerekek a táncba, akkor a foci a menőbb, a komputer a vonzóbb. Amikor a kisebbeket is bevonjuk a csapatba, csak játékokat tanulunk. Népi játékokat. A komputeren is játszanak egy virtuális személlyel vagy egyébbel. Itt együttesen, közösen, csoportosan játszanak olyan játékokat, amelyekben egymás képességeit kipróbálják. Az egyéni játékokból csoportos játékok lesznek. Ezekből ritmusjátékok, s a ritmusjátékból már tánc lesz. — Milyen sorrendben kezdik beépíteni a fiatalokba a tánc formanyelvét, a táncos kommunikációt? — A táncoknak is vannak fokozatai. Moldvaival kezdtünk, felcsíkivel, ezek könnyebbek, hamarabb nyújtanak sikerélményt. Ezek után következtek a nehezebb fokozatok. A moldvai táncok archaikusabbak. Hamar nyújtanak sikerélményt, mert van egy-két motívum, ez ismétlődik egy tánccikluson belül többször. Hamar meg lehet tanulni, és ezek a táncok alkalmasabbak arra, hogy a fiatalok hamar kitombolják magukat. Az energiát, örömet, indulatot, dühöt akár. A reneszánsz korához kötődő magyar népi táncok nehezebb fokozatúak. A magyar parasztság ezeket asszimilálta, a saját ízlésvilágához igazította. Páros táncok, individuális táncok, legényesek is lehetnek. Ezekhez már érettebb életkor szükséges. Valamikor a gyermekek beleszülettek egy közösségbe, az esküvőktől a keresztelőkig beilleszkedtek a közösségek életébe. Beléjük ivódtak ezek a szokások. A mostani gyerekeknek nem adattak meg ezek a körülmények. Városon születtek, ahol több náció is él. Nincsenek helyi szokások. — A székelyföldi kisvárosok lakossága is többnyire falusi eredetű... — Erdélyi szinten Háromszék polgárosodott a leghamarabb. Emiatt hamar kivetkőztek a szokásaikból, ezek a szokások ódivatúaknak minősültek. A viselet is. A kalákás munka is. Ma nehéz elmenni egy faluba, és a valamikori táncokat visszatanítani. Ami övék, a mienk is — Az első világháború után Erdély és az egész Magyarország szintjén komoly gyűjtőmunka folyt. A budapesti archívumban hatalmas anyag található. Háromszékről nagyon kevés a táncos anyag. Ha létesül egy együttes, a helyiek mindig a ,,miénket" keresik. Itt a polgári táncok maradékaiból lehet összehozni valamit. A gyerekek szintjén nem az a legfontosabb, hogy csak az ,,övéket" tanulják. Tágabb értelemben a magyar nemzet tagjaiként a más tájegységek táncai is az ,,övék". És a kultúrában nincsenek éles határok, úgyhogy a román táncok, a cigány táncok is az övék. Mi nem ,,nagy magyarokat" nevelünk, nem ez a célunk, hanem elsősorban az, hogy közösségben érezzék magukat, s így nem szakadnak el ettől a földtől, így maradnak vagy lesznek magyarok. A következmény az, hogy a magyar kultúrába nőnek bele, ezt viszik, éltetik tovább. Virág Endre a tornácon A gyerekeket idehoztuk Gyimesbe, száztíz kilométerre Sepsiszentgyörgytől. Itt nemcsak néptáncot, népzenét és népi játékokat tanulnak. Az egész környezet, ez a skanzen, az, hogy itt sütött házi kenyeret esznek, házi koszton élnek, felújított, régi házakban alusznak, s ezek összessége rendkívüli hatással van az alakuló életszemléletükre. A gyerekek itt falvakra lebontva is ismerkedhetnek a táncokkal, szokásokkal, játékokkal. Így rögzül bennük: ez borospataki anyag. Ez palatkai, ez mezőségi. Láthatják, hogy milyen különbség lehet zenében, viseletben, táncban, szokásokban is. A csodálatos az, hogy ezek mégis valahol együvé tartoznak. A különbségek onnan eredhetnek, hogy az egyik település lehetett jobbágyfalu, a másik lehetett valamelyik uraság lakóhelye. * Szóval, népdallal szólva Tegnap a Gyimesben jártam. Bolondgombát nem vacsoráztam, de a teljes kiőrlésű lisztből sütött, a borospataki asszonyok dagasztóteknőjéből a búbos kemencébe került friss kenyeret nemcsak megkóstoltam, hanem vásárfiaként egy egészet haza is hoztam. A kenyér ízét is, a kenyér mellé való faluismeretet is, amelynek jelképes és igazi csúcsa az 1330 m magas, az 1000 éves határ hegycsúcsára a csíkszépvízi közbirtokosság által emelt emlékkereszt.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. június 7., hétfő

Néptánc a hegyen– Pál-Varga Réka
Idén, egy év kimaradás után, ismét a néptánc és a népdal több száz kedvelőjétől volt hangos a kézdiszentléleki Perkő, ahol a Megyei Művelődési Központ szervezésében – Kovászna Megye Tanácsa, a kézdiszentléleki önkormányzat, a Communitas Alapítvány és a kézdivásárhelyi Vigadó támogatásával – immár ötödízben tartották meg a gyermek és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozóját. Egy igazán kellemes és tartalmas szombati napot tudhattak maguk mögött azok, akik ellátogattak a rendezvényre, ahol értelemszerűen a legnagyobb teret a népzene és a néptánc kapta, de lehetett kétfogatos hintón kocsikázni, gólyalábon járni, hordót lovagolni, patkót dobálni – mindezt a Bodvaj Egyesületnek köszönhetően. Továbbá kötélverést tanulni, szalmabábut készíteni a Csiporkázó játszóházban, és a szebbnél szebb portékákat kiállító népi mesterek jóvoltából dúskálni lehetett a vásárfiában is. A kissé borús időjárás nem szegte kedvét a népzene és néptánc szerelmeseinek, s habár ezerfős tömegről nem beszélhetünk, de szép számban gyűltek össze megcsodálni azt a tizenhat lelkes csapatot, akik táncukkal, énekükkel bizonyára minden néző szívébe belopták magukat. A rendezvény kapcsán Virág Endre főszervező, a Jánosi József néptánckutató, koreográfus által 2005-ben útjára indított kezdeményezés folytatója, osztotta meg velünk meglátásait. – Első alkalommal még nemzetközi néptánc-találkozónak adott otthont ez a búcsújáró hely. Érkeztek csoportok Szlovákiából, Magyarországról és Vajdaságból, ugyanis az volt az elképzelés, hogy oda-vissza fog működni a meghívás, az egymás táncaival, együtteseivel való ismerkedés, de sajnos csak mi tettünk eleget ennek. Ezért van az, hogy most ez a közel 500 gyerek, aki itt fellépett, nagyrészt Háromszékről van, rajtuk kívül még négy megye – Kolozs, Maros, Hargita és Bákó – képviseltette magát, ezért kapta a rendezvény az Erdélyi gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozó címet. Az idén talán kevesebben vagyunk, mint előző években, de ennek van előnye és hátránya is. Előnynek mondanám, hogy családiasabb a hangulat, a gyerekek jobban tudnak ismerkedni egymással, viszont hátrány az, hogy így kisebb a vonzata a rendezvénynek mindenféle téren. A fellépők között örömmel üdvözöltük a Bákó megyei, Külsőrekecsin Veres Hangyák csapatát, akik Divald Borbála tanítónő vezetésével érkeztek vidékünkre. A tánccsoport vezetőjétől tudtuk meg, hogy a lelkes csapat mindöszsze három hónapja alakult, és nagy közönség előtt ez volt első fellépésük. A tanítónő reméli, hogy az itt kapott taps, valamint a rendezvényen való részvétel a továbbiakban is motiválni fogja a gyerekeket a tánctanulásra. A délután folyamán, míg a táncosok pihentek, ebédeltek, a gidófalvi Csillagőrzők vették birtokba a színpad előtti teret, ahol a hagyományőrző csoport a karikás ostorral és bottal való harci tudását vetette latba, hogy elkápráztassa a közönséget. A harcművészeti bemutatót követően a bátrabbak ki is próbálhatták a botforgatási, botbirkózási technikákat, vagy akár a karikás ostor használatát is elsajátíthatták. Az eseménydús nap végét egy tábortűz körüli táncház jelezte, amelybe nemcsak a táncosok, de a nézők közül is többen bekapcsolódtak.
Forrás: Székely Hírmondo
2010. június 7., hétfő: Közélet

Néptáncosok a Perkőn– Iochom István
Szombaton ötödik alkalommal szervezték meg Kézdiszentléleken a Szent István-kápolna alatti nyeregben a Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivált, melyen tizenhat, zömében székelyföldi, illetve erdélyi együttes több száz táncosa vett részt. A seregszemlét azzal a céllal szervezik meg immár ötödik éve, hogy lehetőséget teremtsenek a résztvevőknek, hogy a népzene, néptánc, népmese és népi játékok nyelvén is megtanulják ápolni és őrizni közös kultúránkat. Az egész napos rendezvény a perkői kápolnánál Csiby József helybeli római katolikus plébános kö¬szöntőjével, helytörténeti ismertetőjével, majd áldásával kezdődött. A hivatalos megnyitóra délben a szabadtéri színpadon került sor, ahol Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere és Jánosi József táncszakelőadó és koreográfus mondott beszédet, majd a gelencei Zernyealji tánccsoport fellépésével elkezdődött a seregszemle. A fesztivál külön színfoltját jelentették a moldvai Rekecsinből érkezett Veres hangyák táncosai, akik díszes népviseletükkel hívták fel magukra a figyelmet. A tíz együttes fellépése utáni ebédszünetben a csernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület közreműködésével kézműves-foglalkozásokat — kötélverést, szalmafonást és karkötőkészítést — tanítottak a gyermekeknek. Népi gyermekjátékokat a kisbaconi Bodvaj és a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület vezetésével tanulhattak a kis táncosok, a népi birkózás hagyományos eszközeit a helybeli barantacsoport mutatta be. Az ötödik perkői seregszemle táncházzal és tábortűzzel ért véget.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. június 3., csütörtök

Gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozó a Perkőn
Ha az időjárás az előrejelzések szerint alakul, akkor népzenétől lesz hangos, és népviseltbe öltözött leánykáktól és legénykéktől lesz tarka szombaton a Perkőtető, ahol immár ötödször rendezik meg a gyerek és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozóját. Rossz idő esetén sem marad el a tánctalálkozó, mindössze beköltözik a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házba. A Kovászna Megye Tanácsa, a megyei művelődési központ, a kézdiszentléleki önkormányzat, a Communitas Alapítvány és a kézdivásárhelyi Vigadó társszervezésében tető alá hozandó folklórtalálkozóra az idén tizenhat csapat jelentkezett be, a hazaiakat leszámítva még négy megye képviselteti magát: Kolozs, Maros, Hargita és Bákó. A táncosok száma majdnem eléri az ötszázat, ízelítőül annyit, hogy látunk majd műsoron felcsíki, moldvai, mezőségi, erdővidéki, korondi, nyárádmenti, széki, sóvidéki táncokat, gyerekjátékokat és legényavatót is. Az egésznapos rendezvény 10 órakor a táncegyüttesek felvonulásával kezdődik, majd 11.15-kor a perkői kápolnánál Csiby József plébános hirdet igét. Ezt követően Balogh Tibor polgármester és Jánosi Jóska tánc - szak előadó, koreográfus nyitja meg a rendezvényt. A műsor első felében a gyerekegyüttesek lépnek színpadra. A sort a gelencei Zernye nyitja, itt mutatkozik be a csernátoni Szakajtó is, valamint a polyáni Tisztás és a kézdivásárhelyi Harmatfű is. Fellép ezenkívül a kézdiszentkereszti, a torjai iskolák és az Apor Péter Líceum tánccsoportja, a zabolai Gyöngyharmat, és külön színfoltját képezi a műsornak a rekecsini Veres hangyák produkciója. Délután 15 és 17 óra között hoszszabb ebédszünetet tartanak, amely alatt a Csiporkázó Játszóház Egyesület tagjai a kötélverés, karkötőkészítés és szalmafonás alapjait tanítják. A tetőn felállított sátrakban népi mesterek – mézeskalács-árustól a hangszerkészítőig, fajátékostól a tűzzománcosig – kínálják vásárra munkáikat. A gidófalvi Csillagőrzők barantabemutatót tartanak, akinek kedve kerekedik, megtanulhatja a botforgatást, a karikás ostor használatát, de elsajátíthat néhány hagyományos botbirkózás- elemet is. Ezzel egyidőben a Bodvaj Egyesület, a Perkő néptáncegyüttes és a ZöldNap Egyesület népi gyermekjátékokat tanít a kicsiknek. A táncműsor 17 órától az Ördögborda és Elevenek előadásában felcsíki táncrenddel folytatódik. Őket követően a sepsiszentgyörgyi 100 lábú mutatja meg, mit tanult Virág Imolától és Endrétől. Láthatjuk majd a Maros művészegyüttes utánpótlását, a Napsugárt, majd a csíkszeredai Borsikát és a házigazda Perkőt. Akik a sok táncelőadás után kedvet kapnak a mulatozáshoz, 19.30- tól kezdődően kiélhetik vágyaikat egy tábortűz körül megtartandó táncház keretében, ahol főként moldvai, felcsíki, mezőségi talpalávalót húznak.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. május 31., hétfő: Közélet

Huszártoborzó Felső-Háromszéken– Iochom István
A Kovászna Megyei Turisztikai Egyesü¬let és a gidófalvi Csillagőrző Egyesület első alkalommal szervezte meg hét végén, szombaton és vasárnap a nagy érdeklődéssel kísért huszártoborzót Felső-Háromszék kilenc településén a megyei és kézdiszéki önkormányzatok támogatásával. A huszárok, fúvósok, táncosok és zenészek a verbuválás százhatvankét éves hagyományát elevenítették meg, a középkortól a XIX. századig a verbuválás (toborzás) az új tagok bevonásának egyik módját jelentette a hadseregben. A mostani hagyományőrző toborzáson látható volt mind a huszáros elegancia, mind a katonás fegyelem, persze mindez jó kedvvel, dallal kísérve. A szervezők szerint a másfél nap alatt több mint hatezer emberrel találkoztak. A huszártoborzón több mint ötven gidófalvi, illyefalvi, bodoki, sepsibükszádi, csíksomlyói, székelyudvarhelyi, gyergyói, ká¬szoni, csíkszéki Mátyás huszár és a magyarországi Vácról érkezett lovas és gyalogos huszár vett részt, tette meg lóháton, szekéren vagy más járművel a közel hatvan kilométeres utat. A toborzó megnyitóján Györffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke is részt vett. Minden olyan településen, ahol toboroztak, a polgármester, illetve alpolgármester fogadta, köszöntötte őket, és szalagot tűzött a megyezászlóra. A huszártoborzót Tamás Sándor megyeitanács-elnök lóháton járta végig. A huszártoborzó szombaton reggel szimbolikus módon éppen a kézdivásárhelyi egykori altisztképző katonai nevelde épülete előtt kezdődött, ahol Balázs Antal sepsiszentgyörgyi ny. tanár és vőfély a Gergely Zoltán által irányított kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes táncosai segítségével az első toborzási ceremóniát is megtartotta. Vélhetően a korai időpont miatt a céhes városban volt a legkevesebb érdeklődő. ,,Hazánk védelmére éljünk ezen alkalommal, mellyel élni minden honfitársunknak kötelessége. Nyílt karokkal várjuk tehát azon barátainkat, akik velünk e üdvös célra egyesülni kívánnak" ― hangzott el a toborzó szövegében. ,,Hazánk és magyarságunk védelmére utolsó csepp vérünkig készek vagyunk" ― mondták az újoncok esküjükben. Innen a hagyományőrzők énekszóval az első szekéren ülő tanulók klubja fúvószenekarával az élen Kézdiszentlékek felé indultak, ahol a Porond nevű falurészen levő parkban népes érdeklődő várta és fogadta őket. A házigazdák pálinkával, vízzel és kaláccsal kínálták meg a vendégeket, akik első nap még Kézdiszentkereszten, Esztelneken, Kézdialmáson, Alsólemhényben és Bereckben ismételték meg a toborzási szertartást, Bélafalván, ahol a Tuzson János Hagyományőrző Egyesület tagjai fogadták őket, csak negyed órára álltak meg, és ez idő alatt megkoszorúzták a Nyergestető hősének az iskola falán található domborművét. Kézdivásárhely kivételével ― ahol furcsa módon még egy pohár vízzel sem kínálták meg a huszárokat ― minden érintett községben szilvapálinkával, kaláccsal, köszöntővel, tánccal és énekszóval fogadták az elfáradt huszárokat. Esztelnekről a hirtelen érkező zápor miatt több mint egyórás késéssel indulhattak tovább Kézdialmás felé. Az első nap Bereckben toborzással, a művelődési központban hajnalig tartó huszárbállal és hat újonc avatásával zárult. A huszárbálon fellépett a László Attila által vezényelt, 1921-ben alakult sepsiszentgyörgyi magyar férfidalárda. Tegnap reggel a huszárok kipihenten indultak tovább Gá¬bor Áron szülőfalujából Kézdimartonos irányába, ahonnan Ozsdolán és Hiliben áthaladva kétórás késéssel érkeztek meg Gelencére, ahol a Jancsó Benedek-iskola melletti téren több száz fős tömeg fogadta. A téren a huszártoborzó a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Ezt követően a művelődési otthon nagytermében Tamás Sándor és dr. Ká¬dár László hagyományőrző huszárkapitány emléklapot és -érmét adott át az összes résztvevőnek és támogatónak, elmondva azt is, hogy a következő években is megszervezik a huszártoborzót.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 31., hétfő: Mi, hol, mikor?

Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivál
Szombaton 5. alkalommal rendezik meg a Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivált Kézdiszentlélek mellett, a Perkő-tetőn (kedvezőtlen időben Kézdivásárhelyen, a Vigadó nagytermében). A program: 10 órakor a táncegyüttesek felvonulása a Perkőre, 11.15-kor igehirdetés és helytörténeti ismertető a kápolnánál Csiby József kézdiszentléleki katolikus pap vezetésével, 11.45-kor a rendezvényt megnyitja: Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere és Jánosi Jóska táncszakelőadó és koreográfus, 12 órától a díszműsor első része (fellép a gelencei Zernyealji, a csernátoni Szakajtó, a zabolai Gyöngyharmat, a rekecsini Veres hangyák, a kézdivásárhelyi Harmatfű és Apor Péter Iskola, a bölöni Kékvirág, Györgyfalvi Tánccsoport és a Kézdiszentkereszti Iskola, valamint a Torjai Iskola tánccsoportja), 14.40-től kézműves-foglalkozások: kötélverés, szalmafonás, karkötőkészítés (a csernátoni Csiporkázó Játszóház közreműködésével), népi mesterek kiállításai, népi gyermekjátékok (a kisbaconi Bodvaj és a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesületek vezetésével), a népi birkózás hagyományos eszközeinek bemutatása (barantacsoport), lovas hintózás, 17 órától a díszműsor második része (fellép a balánbányai és csíkszentdomokosi Ördögborda és Elevenek, a sepsiszentgyörgyi Százlábú, a csíkszeredai Borsika, a kézdiszentléleki Perkő és a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes), 19.30-tól táncház és tábortűz.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 27., csütörtök

Körkérdés HáromszÉKÜNkért
Önkéntességre már nem lehet alapozni Kár lenne lemondani a kicsik számára is tanulságos a rendezvényről… Az Óriáspince-tetőn szervezett rendezvénnyel úgy jártunk, hogy egyik szemünk sírt, a másik kacagott. Mert jó érzés volt, hogy együtt lehettünk, de a távolmaradókat számba véve nem örülhettünk igazán. Körkérdéssel kerestük fel a falvak polgármestereit, hogy megkeressük a hiányosságok okát a jövőbeni rendezvények sikerének érdekében. Kérdéseinkre egyesek határozott véleményt fogalmaztak meg, de olyanok is voltak, akik elutasították a választ. Imre István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója elmondta, hogy már februárban kiküldtek a falvakba egy kérdőívet, azzal a szándékkal, hogy az elvárásokat és elképzeléseket figyelembe vehessék a szervezés során. Nemcsak arra a kérdőívre, de a márciusi levelükre sem érkezett egyetlen válasz sem. Sajnálja, hogy a falvak nagy része nem veszi észre a reklámban rejlő lehetőséget, de amíg még léteznek olyanok, akik partnerek ennek a szép ötletnek a kivitelezésében, addig a rendezvény fennmarad – szögezte le. Oláh Badi Álmos, Maksa polgármesterének véleményét idézzük: „Az idén bekövetkezett az, ami várható volt. Házigazdaként mindenkivel tartjuk a kapcsolatot, és ismerem a véleményüket. Már jó ideje mondogatják, hogy nem jönnek többet, mert nehéz összefogni az önkénteseket, akik anyagilag nincsenek érdekeltté téve. Szeretnénk javítani a helyzeten, ha tőlünk függne, mert számunkra ez a találkozó nagy erkölcsi nyereség. Éppen ezért kötelességemnek érzem jobbító szándékkal kimondani azt, hogy nem dughatjuk a homokba a fejünket tovább, mert nem lehet megelégedéssel nyugtázni a helyzetet.” A kökösi polgármester, Sánta Gyula kérdésünkre elmondta, két szekeret és egy tűzoltóautót szerettek volna bemutatni, a tervük azonban meghiúsult, mivel nem volt, amivel a helyszínre szállítsák a portékájukat. Kasléder József, Málnás polgármestere nem sokat kertelt, amikor rákérdeztünk a távollét hiányára. Helyteleníti, hogy a művelődési központ, annak ellenére, hogy külön költségvetéssel bír, egy alkalommal sem támogatott málnási programokat. A gidófalvi elöljáró, Berde József is panaszkodott, elégedetlen volt a tavalyi szervezéssel, azért döntöttek úgy, hogy idén távol maradnak, pedig lett volna bőven, amit a közönség elé tárjanak.Lukács Róbert, Lemhény polgármestere ugyanezen a véleményen van. Almás elöljárója, Molnár István részletesen kifejtette a távolmaradás okát. Jónak tartja az ötletet, azonban rámutatott: gyakorlatban arról van szó, hogy a falvakban nemsokára semmire nincs pénz, és örülnek, ha a helyben lebonyolítandó rendezvényekre sikerül kiszorítani a költségeket. A Pincetetőre fuvart kell biztosítani, meg kell győzni az embereket, hogy áldozzák fel a vasárnapjukat, és az előkészületekre is szánjanak időt. Illik őket megvendégelni, és valakinek ehhez ki kell nyitni a pénztárcát. A támogatóknak is egyre kevesebb pénzük van, és kérni kellemetlen feladat. Ezt kellene kiküszöbölni, és jövőre pénzt kiutalni, hogy mindenkit becsületesen honorálni lehessen – hangzott el többektől a javaslat.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. május 19., szerda: Közélet

Grafikai seregszemle Sepsiszentgyörgyön– Farcádi Botond
A képzőművészetnek nem csak hagyománya, hanem jövője is van Szé¬kelyföldön — szögezte le tegnap este a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban Kelemen Hunor művelődési miniszter, az első Székelyföldi Grafikai Biennále fővédnöke, miután Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója házigazdaként köszöntötte a grafikai seregszemlére beérkezett alkotásokból nyílt kiállítás látogatóit. A hagyományteremtő szándékkal útjára indított első grafikai szemlét — melynek szervezésébe a gyergyószárhegyi alkotóközpont mellett a három székelyföldi megye önkormányzata és a Kovászna Megyei Művelődési Központ is bekapcsolódott — a kezdeményezők vá¬rakozásait felülmúló érdeklődés jellemezte, 11 országból 693 alkotást küldtek be, ebből a zsűri 245-öt javasolt kiállításra. Vargha Mihály megnyitóbeszédében felidézte a háromszéki képzőművészet hagyományait, a Baász Imre teremtette iskolát, az Etna Alapítvány munkáját, melyeknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy nemzetközi szinten is fontos képzőművészeti centrummá nőtte ki magát. Hangsúlyozta: jóllehet a múzeum a hagyományok ápolásáról ismert, szeretnének változtatni ezen, és a hagyományokra építkezve a jelenbe, a jövőbe is eljutni. Kelemen Hunor művelődési miniszter hangsúlyozta: Székelyföld a képzőművészeten keresztül is meg tudja mutatni identitását. A közel hétszáz beérkezett alkotás több mint fele nem erdélyi, így a térség híre olyan országokba, régiókba is eljutott, ahol eddig nem hallottak róla, ezért Székelyföld identitásában is fontos szerepe lesz a képzőművészetnek. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a zsűri egyik tagja technikailag igényesnek, lelkiségben változatosnak minősítette a beérkezett munkákat. A kiállítás megnyitóját követően a Tamási Áron Színházban adták át a díjakat, a gálán Harry Tavitian és Cserey Csaba dzsesszzenész is koncertezett. A három megyei önkormányzat képviselőinek köszöntője után a gyergyó¬szárhegyi központ hat alkotót díjazott. A három megyei önkormányzat képviselői egy-egy díjat adtak át, így Ma-ros Megye Tanácsának díját a kolozsvári Cristian Opriş, Hargita Megye Tanácsának díját a csíkszeredai Léstyán Csaba, Kovászna Megye Taná¬csának díját a budapesti Daradics Árpád vehette át. Az első grafikai szemle fődíját, a budapesti Fürjesi Csaba kapta Születés című alkotásáért.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 18., kedd: Közélet

Székelyföldi grafikai seregszemle– Páljános Mária
Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Alkotóközpontja idén első alkalommal szervezte meg a Székelyföldi Grafikai Biennálét. A három megye együttműködésének köszönhetően egy helyi kezdeményezésű rendezvény nemzetközi szintűvé nőtte ki magát: a tizenegy országból érkezett alkotásokból a zsűri által kiválasztott 245 tekinthető meg a ma nyíló kiállításon. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában 18 órakor a megnyitón köszöntőt mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a tárlatot megnyitja Siklódi Zsolt, a rendezvény kurátora és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A színház nagytermében 19 órától díjátadó gála Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, a szervezők és a támogatók képviselőinek részvételével. A gála Harry Tavitian és Cserey Csaba koncertjével zárul.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 10., hétfő

Ifjaktól volt hangos a város–Kustán Magyari Attila
Véget értek a Háromszéki Diáknapok Egyes csapatok fölöttébb kreatívnak bizonyultak Csütörtökön kezdődött, szombaton ért véget a háromszázhúsz diákot megmozgató hatodik Háromszéki Diáknapok. A hagyományos vetélkedősorozat idei kiadásán számos, már ismert versenyszám várta a jelentkezőket, emellett meglepetésekkel is készültek a szervezők. A pénteki déli lármás felvonulás a négyes kilométerkőig vezetett, ahol borús ég alatt, de vidáman versengtek egymással. Felsorolni is nehéz volna az ötletes megmérettetéseket, amivel a jelentkezők szembesültek, de érdemes megemlíteni a hagyományos gyűjtőakciót, ahol idén olyan rendszámtáblákat kellett lefényképezni, amelyek nem helyi vagy bukaresti jelzésűek, emellett minél több sörösüveg-címkéket is be kellett gyűjteni. A verseny első helyezettje a Ra(i)nbo(w) csapat lett, a második a can`t HolD us dowN - H.D.N, harmadik a korábbi években élen járó CsodaszarW.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. május 10., hétfő: Közélet

Szivárvány 340 színnel (Háromszéki diáknapok)– Demeter J. Ildikó
Valóságos szellemi tűzijátékot kínáltak — inkább csak egymásnak, de ez valószínűleg így van jól — a háromszéki középiskolások a csütörtöktől szombatig tartó diáknapokon. A rendezvény mindig több és másabb az előző évinél, idén volt is olyan résztvevő, aki kicsit zsúfoltnak találta a programot, de az biztos, hogy élménydúsabb szórakozást nehezen lehetett volna kitalálni ennek a sokat szidott korosztálynak, amely azonban három napig sziporkázó bőséggel ontotta az ötleteket, és ezalatt egyetlen rosszkedvű arcot sem lehetett látni. A vesztesek között sem. Három nap alatt 340 tizenéves, azaz 17, egyenként húszfős csapat szállt versenybe, és küzdötte át magát 47 különféle, izmokat, ismereteket és rejtett erőket is megmozgató megmérettetésen — pusztán azért a címért-rangért, hogy 2010-ben ők a legjobbak. Volt azért (jelképes) ajándék is, de nem ez számított. Hanem a hangulat. Ahogy ezek a nagy létszámú csoportok percek alatt kiötöltek egy-egy megoldást a leglehetetlenebbnek tűnő feladatokra (pl. ,,megépített idő", tessék ezzel valamit kezdeni), és képesek voltak lelkesen drukkolni az ellenfeleknek is — ámbár talán nem is lehet így nevezni a szomszédos osztály, iskola vagy város egyentrikós, zászlós, segítőkész küldöttségét. Legnehezebb dolguk mégis a szervezőknek lehetett — akik derékhadát a Regös ifjúsági és közművelődési egyesület, valamint a megyei művelődési központ munkatársai mellett szintén diákok alkották —, no meg a zsűri tagjainak: a teljesítmény bonyolultságát többezres pontszámok jelezték. A követelmények között a helyi jellegzetességekre is figyeltek, bár a csapatok többsége részben vagy egészben angol nevet választott. Az első, az idei győztes tehát a Ra(i)nbo(w) — ez Szivárványként sem lett volna rossz, második helyen végzett a can’t HolD us DowN — HDN (Nem tudsz legyúrni), harmadik lett a Csodaszarw, valamennyien sepsiszentgyörgyiek. A dévai vendégek nem jutottak a döntőbe, a Piszok simán nevű kovásznai csapat viszont nem csak vigaszként kapta a KOBAKÉ díjat, negyedikként végeztek, és a többiek biztatásából ítélve igen népszerűek... A sportszerűségért járó elismerést a Bubis Banzáj érdemelte ki, de végül mindannyian együtt ünnepeltek. Ma pedig újra az iskolapadban ülnek...
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 8., szombat: Örökségünk

Ablakoló– Várallyay Réka
A műemlékvédelmi világnap apropóján a háromszéki diákok számára szervezett rajzverseny több fiatalos kulturális versengésnél: a kezdeményezés arra az áldatlan állapotra próbálja ráirányítani a figyelmet, hogy hagyományos, stílusos épületeink homlokzatán, vidéki házakon megjelenő műanyag — termopán — ablakok teljesen megváltoztatják az ingatlanok arculatát, torzítják a településképet. Éppen ezért érdemes odafigyelni a háromszéki örökségvédők kezdeményezésére. Késő hegy alatt abrakolni... — szól a közmondás, utalva arra, hogy az utolsó pillanat már nem mindenre megfelelő. Vajon a hegy alatt ablakolás még elegendő eredményt hozhat? Erre kerestük a választ, amikor a műemlékvédelmi világnap (április 18.) alkalmából harmadízben rendeztünk 9—12. osztályos diákoknak rajzversenyt a megyei örökségvédelmi igazgatóság munkatársával, Magyarósi Imolá¬val, hogy a fiatalok figyelmét az épített örökség egy-egy szegmense felé irányítsuk. Látva a homlokzatok egyre nagyobb ütemű átalakítását és a még mindig fokozódó termopánőrületet, idén az ablakokra került a sor. (A Hargita megyei építészekkel nem beszéltünk össze: ők a világnap kapcsán ugyancsak az ablaktémát emelték ki fotópályázaton.) A versenyen három középiskola — a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium, a Plugor Sándor Művészeti Líceum, valamint a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium — csaknem hatvan diákja vett részt, meglepően szép eredménnyel. A Bod Péter Megyei Könyvtár díszterme megtelt cirádás, századfordulós, stukkódíszes városi ablakokkal, kis, falusi hatszemes nyílászárókkal, boronaházak aprócska réseivel... Egyesekben tükröződött az utca, másokban a szoba függönye fodrozódott, némelyek egész pontos képet adtak a vasalatokról is. Finom művű grafikák, festmények, sőt, egy közel életnagyságú gipszmű is készült. A díjakhoz a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja pénzjutalommal, a Kovászna Megyei Művelődési Központ könyvekkel járult hozzá. A verseny legnagyobb hozadéka a diákok számára nem is a jutalom és az oklevél, hanem a személyes megfigyelés élménye lehetett. Volt olyan pályamű, melynek ,,modelljét" a rajz elkészülte után nem sokkal műanyagra cseréltek, s ezt az alkotó kétségbeesve jelentette tanárának. Ugyancsak érzékennyé váltak a gyerekek Sepsiszentgyörgy szecessziós házainak díszes ablakkeretelésére is, együtt fedezve fel azt az igazságot, hogy minden a részletekben rejlik! Az örökségvédelmi nevelés jelentőségét nem kell hangsúlyoznom, azt is — a zenei neveléshez hasonlóan — valahol a születés előtti kilencedik hónap táján kell elkezdeni. Most, amikor a tizenéves gyerekek nagy része ide-oda csapódik, kapaszkodót keresve abban a sodró információáradatban, mely körülveszi, különösen fontos szilárd, értékalapú, közösségi programokat szervezni. Az év elején a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanáraival közösen elindítottuk régi álmunkat, a Háromszéki Értékvédők Csapatát. Kéthetente előadásokat, kirándulásokat, közös tevékenységeket szervezünk a diákoknak a székelyföldi örökség különböző területeivel kapcsolatosan. Szeretnénk, ha megismernék saját régiójukat, felelősséget éreznének értékeik megőrzése iránt. Nyáron a felsőcsernátoni haranglábat közös erővel, tábor keretében tervezzük helyrehozni, hogy valódi csapat alakulhasson ki az érdeklődőkből. A Református Kollégium tanrendjébe pedig, köszönhetően az igazgatóság pozitív hozzáállásának, Magyarósi Imola kérésére — és vezetésével — bekerült a műemlékvédelem-óra is. Kisebb eredmények tehát már vannak! De térjünk vissza ablakainkhoz. A világnapi eseménysorozatból a felnőttek sem maradhattak ki! A rajzkiállítás megnyitója után pár nappal, április 30-án került sor Sebestyén József kollégám (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Határon Túli Emlékek Osztálya) előadására, aki több évtizede foglalkozik a történeti ablakokkal. Az ablak funkcionális és átvitt értelmű megközelítése után rövid ablaktörténetre, majd a nemzetközi és hazai példákon keresztül — az előadó saját, gyönyörű fotóinak felhasználásával — a jelenlegi problémák gondolatébresztő bemutatására került sor. Az ablak a ház szeme, annak szeme fénye, a homlokzat jelentős része, megváltozásával csorbul az épület arculata. Történeti szerkezetei miatt az ablak szakmai tudásforrás és ,,adatbank" is egyben. A kidobott régi nyílászárók nagy része a mai műszaki igényeknek megfelelően javítható volna — praktikus tanácsokért lásd a www.ablakprofilok.hu honlapot —, nem is beszélve a ma már pótolhatatlan egykori faanyag minőségéről és a mesterségbeli tudásról. Érezték ezt mindnyájan a hallgatóság soraiban, mert a bemutató után csaknem egyórás beszélgetés, vita és közös megoldáskeresés következett Jakab Árpád, a történeti nyílászárók felújításával mesteri módon foglalkozó helyi műhely vezetője például a Brassó belvárosában észlelhető lehangoló folyamatokra hívta fel a figyelmet. A derék szászok 18. századi, csodálatra méltó precizitással készült nyílászáróit ugyanis nem elég, hogy nagy számban cserélik igénytelen megoldásokra, hanem még eltávolításukkor sem figyelnek oda értékeikre: előfordult, hogy az értékőrzők kérése ellenére láncfűrésszel darabolták fel a házból kidobott barokk kereteket. Egy másik példa: egy műemlék épület reneszánsz kőkeretét is elpusztította tulajdonosa az ablakszárnyakkal együtt. Látva mindezt, brassói civil szervezetek összefogásával és a megye anyagi támogatásával a kapuk megmentésére és helyreállítására idén program indult, melynek már vannak szép eredményei, épp a felszólaló mesternek köszönhetően. Az embernek fáj a szíve, ha belegondol, hogy mennyi érték pusztul el ,,felvilágosult" napjainkban is. Igaz, hogy Brassóban már közel sem azok élnek, akik a várost építették, így az ablakprobléma identitásbeli kérdésekhez is vezethet. (Kedves székelyföldiek, örökségünk itt még a saját kezünkben van, védjük, óvjuk minden apró részletét!) Fontos volna a szakképzés erősítése is, a történeti nyílászárókkal foglalkozó restaurátorok, asztalosok összefogása — és a gyengébbek továbbképzése, hogy legyen, aki szakszerű módon helyreállítja a régi szerkezeteket. A civil szervezetek jelen levő képviselői a média és a reklámok erejében, látványos, figyelemfelkeltő akciók indításában bíznának, hiszen ha lépten-nyomon a műanyag szigetelésre és az ablakcserére biztatják az egyszeri embert, nem fog fáradságos munkával komoly szaktudású asztalost keresni. Talán követendő volna településenként Nagyszeben példája is, ahol a belvárosi postaládákba jól áttekinthető kis szórólap került a megfelelő és elvetendő példák — ablakok helyreállítása, villanyórák elhelyezése, kapuk karbantartása stb. — fényképes bemutatásával, DA és NU feliratokkal. Végül felmerült, hogy Sebestyén József előadását románra is le kellene fordítani, és bemutatni, ahol csak lehet, mert a helyzet tragikus. Diákok, civilek, szakemberek, városvezetők, médiumok: össze kell fognunk, mert ebben van az egyedüli megoldás! Tegyünk meg mindent értékeink védelmében, és bízzunk abban: kinek Isten akarja, az ablakon is beveti!
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 8., szombat: Magazin

Jókedvű zenészek a tetőn– Mózes László
Az Óriáspince-tető színpadán a Bohém Ragtime Jazz Band A huszonöt éves születésnapját nemrég ünneplő kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band koncertje telitalálat volt a múlt hét végén az Óriáspince-tetőn bemutatott zenés produkciók között. Egyszersmind jó példa arra, hogy a hagyományőrző műfajok szerencsésen vegyíthetőek más stílusokkal, akár egy kifejezetten népi értékeket felvonultató rendezvényen is, ugyanis az egész esszenciáját maga a hely határozza meg. Az Óriáspince-tető csak egy biztos mércét követel: a minőséget. Ráadásul ez esetben ezt mi állíthatjuk fel saját magunknak, e hegy ugyanis megbízható szűrőként távol tartja a zenei s más tájidegen elemeket. Nem elhanyagolható tényező, érdemes jól sáfárkodni vele. Ezért volt jó választás a negyedszázados múltú, világszerte számos koncerten, dzsesszfesztiválon fellépő Bohém Ragtime Jazz Band, amely napnyugta után játékos, könnyed zenéjével bemutatta, hogy rendkívül tágas műfajpalettán otthonos. Nem véletlenül írta róluk Matisz László, hogy „a XXI. század szétfolyó érték(v)iszonyai között a Bohém zavarba ejtő iskolapéldát mutat ártatlanság, vitalitás és optimizmus című tantárgyakból; a neurotikus fél világnak orvosilag kellene őket felírni". A zenekar 2009 elejéig tizenöt albumot adott ki, repertoárjukban egyaránt szerepel ragtime, New Orleans-dzsessz, dixieland, korai szving, a capella spirituálé, régi magyar slágerek és saját szerzemények. A trombitán játszó Lebanov József nagyon jónak nevezte mind a koncert hangulatát, mind a közönséget. „Gyönyörű ez a táj, én nagyon szeretem Erdélyt, mindig nagyon szívesen jövök vissza, itt mindig szelídek a hegyek, nem úgy, mint Nyugaton. Sokat utazunk, 60—80 fellépésünk van egy évben, de mindig nagyon kedves nekünk ez a vidék és ezek az emberek, mindig nagyon szívesen jövünk." Zenei hitvallásukról úgy fogalmazott, „az a legfontosabb, hogy ezt a tradicionális dzsesszes, dixielandes zenét örömmel játsszuk, szeretettel adjuk tovább, nagyon lényeges ennek az önkifejező, improvizatív része, ahol mindenki kiteljesíti azokat a gondolatokat, amelyeket egy-egy dallamról, erről a muzsikáról érez". S hogy bohémak-e az életben? „A személyisége mindenkinek olyan, hogy ehhez a zenéhez illeszkedik, ez vidám baráti társaság, amellett, hogy komolyan dolgozunk azon, hogy színvonalas zenét hozzunk létre. Sok nehézséggel küszködünk valamennyien, de éppen ezért is fontosak ezek a pillanatok, ezek a koncertek, hogy egy kis energiát adjanak, hogy felfrissüljünk egy kicsit, felejtsük a problémákat, és egy kicsit lazítva, feltöltődve tudjuk folytatni a munkánkat" — összegezett Lebanov József.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 8., szombat: Kultúra

Tűztánc a tetőn–Mózes László
Hangulatában és színvonalában egyaránt jó záróakkordja volt az Óriáspince-tetőn tartott kulturális rendezvényeknek a Tűztánc. A Háromszéken tavaly nyáron először bemutatott, színház és cirkusz között egyensúlyozó produkciót Dávid Attila, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színművésze rendezte. Az igen látványos, tűzszínházi kísérletként is említett szabadtéri produkciót Dávid Attila és Pál Gecse Ákos temesvári bábszínész kezdeményezte, kiindulási pontnak az M Stúdió Ünnep című cirkuszszínházi előadását tekintik, már abban használták a zsonglőrködést, az akrobatikát. Első tüzes bemutatójukat 2009-ben, Szent Iván éjjelén tartották. Az előadást folyamatosan bővítik: különféle tűzzsonglőr eszközökkel ,,fogalmazzák meg a tűz táncát". Önálló, a szereplők cserélődése miatt is változó, zenével kísért, veszélytelennek egyáltalán nem nevezhető produkció, melyet a sepsiszentgyörgyi Moira Kulturális és Ifjúsági Egyesület támogat. Nem konvencionális színházi előadás, hanem olyan produkció, amely másfajta megközelítést vár a nézőtől, sokkal inkább megérinti, mert ott áll közel, érzi a tűz melegét — magyarázza Dávid Attila. Az előadóművészeteknek olyan része, amely Nyugat-Európában igen elterjedt, sokan nagyon magas szinten művelik ezt a színház és cirkusz közt húzódó műfajt. A nézőben megszülető pillanatnyi hatás a fontos, az embereket az fogja meg, ahogyan uralni próbáljuk a tüzet — teszi hozzá. Az előadás ívét az adja, ahogy a tűz megszületik, majd kialszik, ennek van egy ritualitása. ,,Ahány helyen játsztuk, mindenütt más volt, a tér adottságai miatt. A Pincetető azért volt szerencsés, mert nagyon szép a környezet, ott, kint inkább megszületett a ritualitás, városban nem volt annyira intim, bensőséges. Nem a színész a fontos — hangsúlyozza Dávid Attila —, hanem a tűz, én a háttérben vagyok, kiszolgálom ezt az eszközt, ez egy másfajta játékstílus."
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 7., péntek: Közélet

Három napig áll a bál (VI. Háromszéki Diáknapok)– Farcádi Botond
Műanyag palackokból épített hatalmas ,,trójai faló", farka helyén csapatzászló, kürt, síp, trombita, dobok, cintányér, lábasok, színes mezbe öltözött, a szivárvány színeiben pompázó, festett arcú bohócok, ördögök, különbnél különb jelmezbe bújtatott kabalafigurák... ...bevásárlókosarak és minden elképzelhető zajkeltő eszköz, hatalmas zenebona, zsivaj, énekszó, kiáltás, mindenünnen felcsendülő kacagás, közel félezer fiatal, a Székely Mikó Kollégium ablakából vágyakozva kikandikáló arcok, a diákcsapatot kíváncsian nézegető idősebbek és fiatalok, csodálkozva fényképező turisták — nagyjából ez a látvány tárult a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkba látogatók elé tegnap délben, a hatodik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok nyitányán. Az előválogatás, selejtezők után összesen tizenhét csapat maradt versenyben, ezek többsége sepsiszentgyörgyi, de két kovásznai résztvevője is van az idei vetélkedőnek, újdonságnak számít továbbá, hogy a szórványprogram részeként dévai vendégcsapat is jelentkezett a megmérettetésre. A parkbeli gyülekezőt követően a csapatok kivonultak a 4-es kilométerkőhöz, ahol estig a majális zajlott. Háromszék legnagyobb ifjúsági rendezvénye ma a kulturális és a sportvetélkedőkkel folytatódik, szombaton a gála után derül ki, melyik a legügyesebb diákcsapat, ugyanakkor választják ki a legsportszerűbb és a legjobb nem sepsiszentgyörgyi résztvevőket.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 7., péntek: Nyílttér

Nagyrendezvények hangulata és összhangja (Környezetünk)– Sylvester Lajos
Az Óriáspince-tető emelkedett majálisos hangulatát indokolatlan és botorság lett volna előbb azzal elrontani, hogy beszámolóinkban kákán csomót keresve a hatalmas tömeget a Lármafa-hegyre vonzó rendezvény visszásságait sorolni kezdjük. Utólag viszont kötelességünk ezt megtenni a hagyományteremtő helyszín és a következő rendezvények sikere végett. Május elsején az volt a legfurcsább, hogy a nagyszámú kivonuló immár hagyományossá vált ételféleségekkel, csórékolbásszal, flekkennel, csapolt sörrel való kiszolgálását a kivonuló kereskedelmi egységek csak részben biztosították. A Tribel vendéglő kiszolgálópultjai előtt órákig is várakozni kellett, amíg a messzire elkígyózó sorok végén lévők harapni- és innivalóhoz juthattak. Több ezer ember kiszolgálására egyetlen kereskedelmi egység képtelen. Az, hogy a tömött és hosszú sorokban mégsem látott dühtől eltorzult arcokat az ember, elsősorban a ragyogóan szép időnek, a szemet gyönyörködtető panorámának, valamint annak volt köszönhető, hogy a kézművessátrak sokasága is magához vonzotta a tömeget, no meg édességekből — kürtőskalács, mézespogácsa stb. — nagy volt a kínálat. A kereskedelmi vállalkozók közönyére azért sincs magyarázat, mert az ehhez a rendezvényhez időben közel eső Szent György-napokon ezekben a „műfajokban" szinte túlméretezett a kínálat. A teljesítmények elbírálására felkért zsűri munkáját, amely idén például a szekértáboros bemutatók értékelésére volt hivatott, az egyetlen díj odaítélése nehezítette. A fődíj egyértelműen Csernátont illette meg. De ennek elnyerésén mintegy félszáz ember tíz napig dolgozott. Ehhez hozzáadandó, hogy az „alapeszközök" — például a szekerek — felújításán évek óta munkálkodnak. Ezzel szemben az árkosi Bálinth Zoltán egyedül alkotta meg a maga fantasztikus értéket képviselő tájmúzeumát. Summa summarum: az egyéni teljesítményt is kellene erkölcsileg jutalmazni. Külön zsűrizni és díjazni lehetne a kézművesek teljesítményét is, amely tulajdonképpen a vásáros kivonulás alapértékeihez tartozik. Ami a rendezvényszervezést illeti, évek óta a megyei szintű koordináció hiányát hangoztatjuk. Nincs egy megyei egyeztetőfórum, amely arról próbálna gondoskodni, hogy az érdekeltekkel egyetértésben a nagy súlyú rendezvények egymásra torlódását elhárítsa. Május elsején a falunapok sokasága „üti egymást", és ezek nemcsak a nagyrendezvények résztvevői számát apasztják, hanem a protokolláris feladatok ellátására felkért személyiségek a megye egyik sarkából a másikba száguldozva a programba foglalt időpontokra nem jelennek meg, ilyenkor a várakozók méregzsákja kihasad, és nemkívánatos jelenetek iktatódnak a műsorba. A nagyrendezvény lebonyolításában fontos szerepük volt a forgalmat irányító rendőröknek. Az egyirányúvá alakított forgalommal, a kocsipihenő kijelölésével elkerülték a torlódást, az ezzel járó hangulatrontást. Persze, akinek ez a tiszte, száraz idő esetén kirendelhetne egy locsolókocsit, hogy a makadámmal borított útszakaszok porképződését elkerüljék. Az Óriáspince-tető nagyrendezvényei megérdemelnek minden figyelmet és a megyei művelődési központ munkájának kiemelt értékelését.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 6., csütörötök

Rajtol a Diáknapok!– Kustán Magyari Attila
Start Ma délben a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, a „csillagnál” veszi kezdetét a hatodik Háromszéki Diáknapok a REGÖS Ifjúsági és Közművelődései Egyesület, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében. Az évről évre bővülő versenysorozat szombatig tart, 24 csapatban 320 diák versenyzik, köztük kézdivásárhelyi, kovásznai, baróti tanulók, valamint egy dévai vendégcsapat is jelen lesz. A pénteki felvonulás a 4-es kilométerkő színpadához vezet, ott kerül sor a Majális-versenyszámokra, később a Szarka-estre a város területén. Pénteken rendezik meg a kulturális vetélkedőt a Tanulók Házában, délután az új sportcsarnokban pedig a sportversenyt. Szombaton a park melletti taximegállóban indul a vadászat, délután hat órától a hagyományos gála van beütemezve, ezúttal a Szakszervezetek Művelődési Házában. Itt az öt első csapat harcol majd a Háromszék Legügyesebb Diákcsapata címért, az eredményhirdetésre, díjátadásra is itt kerül sor.
Forrás: Székely Hírmondo
2010. május 5., szerda

Gelencei értéktérkép
Nem a híres templom a község egyetlen értéke Az Óriáspince-tetőn szervezett HáromszÉKünk értékbemutató kiállításon 2009-ben Gelence különdíjban részesült, nyereménye a Kovászna Megyei Művelődési Központ által készített, Gelencét bemutató zsebkalauz, amelyet az idei rendezvényen adtak át. A zsebkalauz három nyelven: magyarul, románul, angolul ismerteti a települést, és tartalmazza a 15 panzió elérhetőségét is. A kalauzban kiemelt helyet kap a település értéktérképe, amelyen a köz intézmények, látnivalók, nevezetességek, vendéglátás kategóriákban vannak feltüntetve a Gelencére érkező turisták számára fontos helyszínek. A térképet a Művelődési Központ a polgármesteri hivatalnak digitális változatban is átadta, így lehetőség adódik annak továbbszerkesztésére. A térkép elkészítésénél gelenceiek is közreműködtek: Balogh Károly, Kelemen Dénes és Kovács Attila járult hozzá az anyag összeállításához. Az 1000 példányban elkészített zsebkalauz szerkesztője Szőts Papp Zsuzsa, grafika: Kolumbán Hanna, a fotókat Henning János, Hlavathy Károly, Horváth Szilveszter és Kovács Attila készítette.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. május 4., kedd

Újra majális az Óriáspince-tetőn–Kustán Magyari Attila
Maksai lányok a tavalyi rendezvényen, a zsűri döntésére várva Második alkalommal kerül sor a HáromszÉKünk rendezvényre, május elsején a Maksa melletti Óriáspince- tetőre várják az érdeklődőket a szervezők. Délután egy órakor kezdődik a műsor, a rétyi Kováts András Fúvós - egyesület Zenekar előadásával, ezt követően szabadon meg lehet tekinteni a szekértábort, ahol minden jelentkező bemutatja települése jellegzetességeit fényképek, ételek, különböző tárgyak kiállításával. Végig lehet járni a kézműves kiállításokat, valamint a vásárt, a gyerekeknek fenntartott játszóházat, a fotó- pikniket. A kisbaconi Bodvaj Egyesület vetélkedőket tart, a gyerekek számára külön anyák napi ajándékkészítési lehetőség is lesz. Délután kettőkor a nagyajtai citerazenekar szórakoztatja az összegyűlteket, ezt a Kelekótya Együttes előadása követi, majd a Perkő Néptánc Együttesé. Fél négytől ötig családi vetélkedőre kerül sor, ezt követően a tavalyi rendezvény győztesének, Gelencének átadják a díjat. Következik a települések bemutatója és vetélkedője, ahol a „legötletesebben bemutatott település” címért idén is lehet küzdeni. Hét órától a szentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes lép fel, nyolckor a Kecskemétről érkező Bohém Ragtime Jazz Band koncertezik. A napot fél tíztől tűztánc-bemutatóval, valamint a hagyományos tábortűzzel zárják. Sepsiszentgyörgyről a törvényszék előtt indulnak buszjáratok Maksára 12.00, 14.30 és 19.30-kor, Maksáról a megyeszékhelyre 13.00, 15.30, 22.00 és 22.40-kor. Egy jegy ára 3 lejbe kerül, az oda-vissza járatra 6 lej.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. május 4., kedd: Nemzet-nemzetiség

Sokadalom az Óriáspince-tetőn– Sylvester Lajos
A HáromszÉKünk Értékbemutató Kiállítás és Majális igazi maradandó ékessége az Óriáspince-tetőre kigyalogoló, kikocsikázó és kiszekerező hatalmas tömeg volt. Ekkora közönsége tudtommal a perkői Szent István-napi búcsút és az ugyancsak a Pince-tetőn szervezett augusztus 20-i rendezvényt kivéve egyetlen háromszéki szabadtéri ünnepségnek sincs. A tömeg összetétele generációs bontásban tekintve is figyelemre méltó, pince-tetői majálisos hagyományt alapító: rendkívül sok volt a gyermekapróság, ők majd belenőnek a szüleik, nagyszüleik szeme láttára és bábáskodásuk révén születő Hagyományba. A pince-tetői majális valósággal rehabilitálja az átkos korszak politikai manifesztációvá züllesztett népünnepélyeit. Eszmeileg ez az ünnepség figyelemre méltó hozadéka. A HáromszÉKünk másik, minden egyéb megyei rendezvénytől megkülönböztető ékessége a szekértábor, a kézművesvásár helyi hagyományokra épülő eredetisége. Nagy rendezvényeinket általában felveszi a bóvliáru, a giccs. Az igazi értékek idei seregszemléje ebben a vonatkozásban meggyőző, képletesen szólva némely falunapi kirukkoláson tapasztalható vitatható értékű szokások, versenyek, szórakoztató műsorszámok fölé, az Óriáspince-tető magasába emelkedett. Szekérdíj Csernátonnak Az Óriáspince-tető idei (ráfos) Szekérdíjasa Csernáton. Bölöni Dávid polgármester, a néprajzos és népes Haszmann família, valamint a többi szervező egyedi módon magát a szekértábor fogalmát is megjelenítette kiállításán: a két gyönyörű, mintaszerűen konzervált, pengő tengelyű ünnepi kocsiszekér táborszerűen lezárta a legnagyobb kiállítási teret, s ezen a téren az értékteremtő Csernátont a maga gazdagságában, változatosságában és szépségében jelenítette meg. A figyelemre méltó szakmai illetékességgel kialakított kiállítótér jelentős közösségi munka eredménye: Haszmann Pál múzeumvezető szerint a nagyközség polgármesterével együtt tíz napon át mintegy félszáz csernátoni nő és férfi készült erre a majálisos bemutatóra, amelynek főhőse a ráfos szekér volt. A polgármester az egyik szekér bemutatása közben vázolta ennek előtörténetét. Apja a második világégés ,,szovjet bejövetele" előtt hírét vette az orosz zabrálási szokásoknak, és szekereit hatalmas mennyiségű szalma alá, a csűr odrába rejtette. A szekerek a kritikus időket ott vészelték át. Évek múltán az egyik felsőcsernátoni férfi ötlete volt, hogy a csűr oldalát bontsák ki, és úgy vegyék elő a szekereket. Ebben az esetben nem kell a nagy mennyiségű szalmát kihordani. A két szekér révén körbefogott teret egy állványokra helyezett vándorkiállítás pannói zárták le, amelyek szöveges, fotós megjelenítéssel Cserná¬ton négy településének, Alsó- és Felsőcserná¬tonnak, Albisnak és Ikafalvának a történelmi és kortársi értékeit mutatták be. A pannók míves asztalosmunkával erre az alkalomra készültek. A csernátoni alkotómunka minőségét szemléltette a szekerek mellett a másik sztárvendég, a csernátoni származású, nyugdíjaséveire Brassóból szülőfalujába hazatelepedett Mántó Béla maga készítette cimbalma. A Szekérdíjas csernátoniaknak a legapróbb részletekig kidolgozott kiállítás szervezésére, alkotói hozzáállásukra, gazdag fantáziájukra jellemző, hogy semmiféle témaidegen tárgy, eszköz nem zavarta a látványban gyönyörködő seregletet. Még egy modern ülőalkalmatosság sem. A versenyzők mezőnyéből kiemelkedő minőséget nyújtó pityókás berbécstokány elkészítéséhez még a tűzhely peremét is hazulról, a Csernáton patakának görgetegköveiből alakították ki. Az emlékezetes látványhoz tartoztak a székely ruhás csernátoni menyecskék is, akik az étkeket, a hagyományos italokat bemutatták és felszolgálták. Még a saját készítésű mézet is. A stilizált szabású asszonyi viselet a csernátoni múzeum mintaanyagából került elő. A csernátoniak kiemelkedő teljesítményét jelzik a Szekérdíj kritériumaitól függetlenül megjelenített saját kézművessátrak is, amelyekben a népi bútorfestést, a híres csernátoni fafaragászatot a Haszmann família fiatal nő- és férfitagjai mutatták be. Csernáton idei óriáspince-tetői bemutatkozásával ismételten bebizonyította, nem csak saját községe alkotóképességének bemutatására alkalmas, hanem bárhol és bármikor Szé¬kelyföld megjelenítésére is képes. E sorok írója azon sem csodálkozik, hogy a csernátoni turisztikai panziók és a táborozási helyek annyira kapósak, Kárpát-medencei szórásúak, mert azokat a látvány-, íz- és hangulati élményeket közvetítik, mint amilyent az Óriáspince-tetőn megismerhettünk.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. május 3., hétfő: Közélet

Majális az Óriáspince-tetőn– Mózes László
Jól választott, aki szombat délután a maksai Óriáspince-tetőn szervezett HáromszÉKünk értékbemutató kiállítást és majálist kereste fel: az egymást követő kulturális programok mellett bemutatkozott néhány település, de főként bő kéttucatnyi kézműves. De ami legalább ennyire fontos: a népes gyermeksereg számára is bőven akadt egészséges foglalatosság. Noha szekértábornak nehezen lehet nevezni a fél tucatnál alig több — igaz, többnyire mívesen elkészített — szekérre pakolt értékkollekciót, annál többen voltak a figyelemre méltó kézművesmunkákkal előrukkoló háromszéki mesterek. Igazi gyönyörűség látni a gonddal és hozzáértéssel elkészített munkáikat, s nem csak a portéka az ékesség, hanem az is, hogy a helyszínen faggatható a titkokról a mester. Akiket mind köszönet illet, hogy munkáikat felcipelték az Óriáspince-tető misztikus terébe, nem is feltétlenül a nyereségért, hanem az ismerkedési lehetőségért s a rendezvény hangulatáért. Ruhák, apró bizsuk, bőrből készített nyergek, szíjak, táskák, kézzel szőtt szőnyegek, csontékek, kovácsolt, dombormű-finomságú vasdarabok sorakoztak, s ezt ráadásként egyéni bemutatók is színezték. A barátosi Bartók Erzsébet szövőszékén kicsinek-nagynak egyaránt megmutatta a mesterség fortélyait, Nagy György olaszteleki kovács pedig fáradtságot nem kímélve üllőt, hevítőszerkezetet is felcipelt, és a látogatók szeme láttára formázta a vasat. Nem mindennapi látvány, miként a nyolcvanegy esztendős, életét rendületlenül kosárfonással töltő besenyői Kovács József szorgoskodása sem. Pincetetős, néhol balzsamszerű kuriózumok sora fogadta az arra járót: falvak színes névjegyei között szélben hancúrozó zászlók, kovásznai borvízcímkék, melyek szinte fotókiállításként mutatták a fürdőváros egykori és mai arcát. Újonnan elkészült cimbalmát hangoló mestert láthattunk, az árkosi tájmúzeum ismerős darabjait, az emlékmű oszlopai közé feszített madzagra aggatott, jobbra-balra dőlő fotográfiákat, hátukon gyermekeket hordozó paripákat, édesanyjuknak szorgosan ajándékot bütykölő aprósá¬gokat. Mert miként Imreh-Marton István, a rendezvény főszervezője is elmondta, az idei, sikeres majális jelleg mellett másik nagy meglepetésük az volt, hogy a sátrakba, ahol a gyermekek kézműves-foglalkozáson anyák napjára apró figyelmességeket készítettek, nem győzték hordani az alapanyagot... Jó, hogy a pincetetői rendezvény egészében családbarát jellegű, hiszen számos lehetőség várta a kicsiket, számukra az egyik legkelendőbb csemege az ingyenes lovaglási lehetőség volt. Kora délutánra már megtelt a tető rögtönzött parkolója, a színpadon egymást váltották a zene- és tánckarok, este pedig bejelentették: idén két település — Csernáton és Kovászna — viszi el a pálmát. Az előadások közül a nap fénypontja a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band vidám koncertje volt, amelyet bravúros tűztánc követett a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színművészei előadásában. Arról, hogy ezt éppen itt és most, az Óriáspince-tetőn láthattuk, Uray Péter, a társulat művészeti vezetője úgy vélekedett, hogy akárcsak a színházi előadás, egy ilyen produkció is mindenhol más: a színház mindig ott születik meg, ahol éppen van. A több száz fős, zsibongó tömeget vonzó rendezvény a Pince-tetőre jellemző hatalmas tábortűzzel ért véget.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 28., szerda: Közélet

Majális és szekértábor az Óriáspince-tetőn– Sylvester Lajos
Május elsején idén is szekértábort szerveznek az Eresztevény és Maksa fölötti, kenyér alakú hegyre. Mondják, szekértábort. Minden, részvételét jelző település szekérre vagy szekerekre rakja a rá legjellemzőbb népművészeti, kézműves-mesterségbeli tudással készített portékáját, odarendeli mutatós leányait és dali legényeit, de az alattuk és felettük lévő korosztályok képviselőit is beöltöztetik a helyi népviseletbe, a magukkal vitt, vagy a helyben elkészített ételek és italok is a helyi ízeket és aromákat osztják meg a pincetetői összejövetelen. Így, a maga változatosságában és sokszínűségében áll össze Háromszék, tágabb értelemben egész Székelyföld látvány-, íz- és aromaatlasza, amelynek lapjait faluról falura haladva lehet nyitogatni. A szekeres, lovas kivonulásoknak nálunk két rendkívüli alkalmát figyeltem meg. Az egyik a március 15-i nemzeti ünnep. A másik augusztus 20. vagy valamelyik, e körüli munkaszüneti nap. Egyszerűen elragadó az, amikor Kézdivá¬sárhely főterén az órás-másfél órás ünnepi rendezvényen felvonulnak a felső-háromszéki szekerek. Évről évre egyre több felújított vagy ,,újbatett" hagyományos pengő tengelyű szekér és kocsi. Kocsiszekér. Idén Csernátonból, ahol a Haszmann Múzeum szekér- és kocsigyűjteménye talán egész Erdélyben a legteljesebb, öt eredeti, kasos, saroglyás szekér vonult ki. Ennél már csak az Óriáspince-tetői teljesebb, ahol több tucat szekér táborba szervezésével a székely ezermesterség és leleményesség példatárát láthatjuk. A régi tárgyak, eszközök, szerkezetek bemutatása több, mint divat. Bár az sem mellőzendő, hogy Európa-szerte felújított régi szekereket állítanak ki a szálláshelyek, fogadók elé. Az utazás szimbólumait. Mi több, különösen Székelyföldön egyre több szekértúrás kirándulást szerveznek az urbánus körülmények között a természetből kirekesztődött kirándulók számára. Székelyföld csodálatos tájainak egy-egy darabját így körbeszekerezni, közben a hagyományos helyi ételeket-italokat fogyasztani, és a hely szellemét ennek emberei révén megismerni, van, akinek nagyobb élmény, szellemi és kulturális feltöltődésre alkalmasabb, mint a nagyvilági giccsparádékon elkölteni a pénzt. Természetesen az Óriáspince-tetőn szervezendő majálisnak akkor van foganatja és lesz sikere, ha értékmentő jellegét és szerepét felismerik a helybéliek, főleg azok, akiknek sokféle eszköz és forrás áll rendelkezésükre, ha értik és érzékelik ennek a sokat ígérő kezdeményezésnek az üzenetét.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 19., hétfő: Közélet

SzÁrnyak tánc-vers est
Különleges helyszínen, a sepsiszentgyörgyi Bastion Caféban Orza Călin koreográfus rendezésében érdekes produkciót mutatott be szombat este az Udvarhely Táncműhely négy táncosa és Posta Ervin, a Tomcsa Sándor Társulat színésze. A Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Udvarhely Táncműhely József Attila születésének 105. évfordulója alkalmából mutatta be a SzÁrnyak című tánc-vers estet, amelyen a szavalatokhoz Jim Morrison és a The Doors zenéje, a táncosok mutatványa társult, így a kocsmai helyszín is igen természetesnek tűnt. (Farcádi)
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 17., szombat: Közélet

Diáknapok előpörgetve– Váry O. Péter
Fura jelenségek zajlottak az elmúlt napokban Sepsiszentgyörgyön. Némely fiatalok csak úgy lesátoroztak az útkereszteződésben, rendőrök terelték el a forgalmat, még jó, hogy az egész csak három-négy percet tartott. Aztán más fiatalok nekiálltak felsikálni a gyalogátjárót, kész szerencse, hogy az egész csak három-négy percet tartott. S akkor megint más fiatalok addig mentek oda s vissza a Transilvania Bank előtti gyalogátjárón, egyesek hajukat is szárítgatva, mások telefonálgatva, míg az autósor egyik felől a Széchenyi térig, másik felől a Mikóig ért, s hogy a már-már türelmüket vesztett sofőrök csúnyákat nem kezdtek mondani (hangosan legalábbis), az annak köszönhető, hogy az egész csak három-négy percet tartott. Ennyi ugyanis egy villámcsődület (flash mob) nevű megmozdulás időtartama, s ezúttal nem valami elleni sorozatos tüntetésként, hanem egy verseny előselejtezőjének részeként történt. Az idei ― sorrendben hatodik ― Háromszéki Diáknapok ugyanis oly hatalmas népszerűségnek örvend, hogy a túljelentkezés miatt a versenyt lebonyolító Kovászna Megyei Művelődési Központnak előselejtezőn kell kiválogatnia a huszonnégy benevező csapatból azt a tizenhatot, amely majd május 6―8. között részt vehet a középiskolás szinten a Kárpát-medencében egyedülálló megmérettetésen. Az előselejtező további feladatai a(z avatatlan) nagyközönség számára már nem annyira látványosak, a csapatok elkészítették kampányvideójukat (ezekre viszont bárki szavazhat a www.diaknapok.ro oldalon, ahol természetesen meg is nézhetőek), aztán majd mennek megyeszerte épületrészleteket azonosítani, s könyvtárakba háromszéki hírességek mondásait kikeresni. Az előselejtező eredményét április 24-én tudják meg a résztvevők, a tizenhat helyből négy Kovászna, Barót, Kézdivásárhely csapatait illeti meg (persze, ha megfelelő pontszámot össze tudnak gyűjteni), s újdonság, hogy idén egy Hunyad megyei csapat is részt vesz a vetélkedőn.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 16., péntek

Színház
SzÁrnyak címmel mutatnak be „tánc-vers-est” összeállítást április 17-én 21 órától a sepsiszentgyörgyi Bastion Cafeban négy tánc- és egy színművész előadásában. Az est a Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Udvarhely Táncműhely közös produkciója, József Attila születésének 105. évfordulójára készült, a rendezés és koreográfia Orza Călin munkája.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. április 15., csütörtök

Háromszéki Diáknapok hatodszor– Kustán Magyari Attila
Több száz fiatalt mozgat meg a rendezvény Május 6-8. között ismét feje tetejére áll Sepsiszentgyörgy, tizenhat csapat indul pontvadászatra (köztük külön fenntartott helyen baróti, kézdivásárhelyi és kovásznai is versenyzik), idén egy Hunyad megyei csapat is részt vesz, egy tatabányai pedig a szervezésben segít. A Kovászna Megyei Művelődési Központ idei versenyén 320 diák vesz részt, egyelőre azonban egy elődöntőn harcol a bejelentkezett 24 csapat. Az egyik versenyszámról már írtunk, a jelzőlámpáknál szervezett villámcsődület az egyik diáknapos csoport ötlete volt. Tíz nap alatt húsz hasonló jellegű akció zajlott le a megye városaiban, de számos további megpróbáltatás várja a jelentkezőket. Ma, április 15- én megkezdődik a szavazás is, a www.diaknapok.ro honlapon bárki voksolhat azokra a csapatokra, amelyek a legjobban tetszenek neki. Az előselejtező 19-éig tart, az eredményeket pedig 24-én hirdetik ki.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. április 15., csütörtök

HáromszÉKünk május elsején- Kustán Magyari Attila
Május elsején második alkalommal szervezi meg a Kovászna Megyei Művelődési Központ a HáromszÉ- Künk értékbemutató kiállítást és majálist az Óriáspince-tetőn. A rendezvény fő célja a kézműves mesterségek ismertetése. A jelentkező települések egy-egy hagyományos szekérrel képviseltetik magukat, amelyen mindazon értékeket felsorakoztathatják, amelyekkel büszkélkednek. A „leg - ötletesebben bemutatott település” címért idén is lehet vetélkedni, délután öt órától minden versenyző öt percben tárhatja a nagyközönség elé „ékeit”. A rendezvénynek gasztronómiai vetülete is lesz, a jelentkezők krumpliból készült főétellel kell előrukkoljanak a majálisra, az anyák napja alkalmából pedig lehetőség lesz arra is, hogy egy jelképes összegért a gyerekek kisebb ajándékokat készíthessenek. A találkozót a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band koncertje, majd az esti tűztánc és tábortűz zárja.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. április 8., csütörtök: Közélet

Tengerparti hangulat az útkereszteződésben
Meglepő jelenetnek voltak tanúi, akik tegnap délben 14.05-kor Sepsiszentgyörgy egyik forgalmas útkereszteződésénél jártak. Egyik pillanatról a másikra leállt a forgalom, a teret ellepte egy sereg fiatal, és a borús időben berendeztek egy kis tengerpartot, ahol napágyakon sütkéreztek, sátrakban pihentek, de volt, aki sört és hűsítőt árusított vagy éppen húst sütött, majd, amilyen gyorsan jöttek, úgy el is mentek, mintha mi sem történt volna. A villámcsődületet (flashmob) a hatodik Háromszéki Diáknapokra benevező huszonnégy csapat egyike szervezte, feladatuk az volt, hogy sokkoló utcai jelenetet (felvételünk) rendezzenek egy-két percben. A májusi verseny három hétig tartó előválogatásán a pályázó csapatoknak hat feladatot kell megoldaniuk — többek között versenyüzeneteket gyűjtenek tanároktól, iskolaigazgatóktól, rövidfilmet készítenek csapatukról —, amire azért van szükség, mert több mint ötszázan jelentkeztek a népszerű vetélkedőre, és csak tizenhat csapat maradhat versenyben. (fekete)
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 3., szombat: Húsvét

A szépség és lelki megújulás ünnepe– Sylvester Lajos
Próbálom összetevőire szétszedni azt a hangulatot, amely közvetlen húsvét előtt a csernátoni múzeumi portán, az épületekben és ebben a néprajzi, technikatörténeti édenkertben fogad, hogy a látványdarabokat egyenként is szemügyre vehessem, majd szavakból újra összerakjam, és ezt másokkal is láttassam. Kísérletezem. Előbb azt nézem, hogy mitől hangolódik húsvétira mindaz, amit látok, hisz alapjában véve a múzeumkert összképe olyan, mint máskor. Vagy mégsem? A múzeum parkjának pázsitszőnyegén mellmagasságra emelt cserefa gerendák tartják derekukat, hogy az egyik zömök Haszmann legény, Tóni vésővel és fakalapáccsal ide-oda indáztassa, majd felfuttassa az életfamintákat a Barátos község számára készülő robusztus falukapu kontyfájáig, mintegy öt méter magasra. Arrébb az eresz alatt, hogy eső ne verje, nap a kelleténél jobban ne süsse, a kapu gazdagon faragott, ugyancsak életfa-motívumos tükre. Tojásíró-tanfolyam kicsiknek és nagyoknak Mi abban, amit itt érzékelek, a húsvéti kötődésű? — ezt próbálom összegereblyézni abból, amit látok, és Haszmann Pali felém gurgulázó szavaiból. Mindenekelőtt, azt hiszem, a tudat, hogy néhány nap múltán ránk köszönt az egyik legkedvesebb, a feltámadás, a kikelet, a tavaszi kivirágzás ünnepe, ennek sokféle színe, szokása, íze, szépsége. A csernátoni szabadtéri faragóplaccon szinte sercen, úgy nő a fű — botlik rá nyelvem a kölcsönvett költői képre —, ennek üde zöld színe kimondottan húsvéti. Benn, a népfőiskola műhelyében az egyik lány, Éva hímes tojásokat ír, kezében a kesice, azaz az íróka, amelyet a melegített viaszba mártogat, majd a tisztára mosott és törült nyers tojás héjára ráviszi a mintákat. Ügyességét követni nem tudnám, de érzékelni tudom. Közben sorra besomfordálnak vagy belibbennek Éva lánytestvérei, lányok és asszonyok, Gabika, Orsi — ha mind itt volnának, lennének vagy öten —, körülöttük lábatlankodnak az apró legénykék, s a kutyus is, amely erősen féltékeny, ha a konkurens vasgyúrók több cirógatást kapnak, mint ő, a kedvenc... Nos, ez már konkrét kötődéseiben is igazi húsvéti hangulatú. A néprajzot és a képzőművészetet alkotásaiban összeboronáló Gabika köztük a rangidős, fogja a kesicét, és egy-két hiányzó motívumot rávisz a festetlen tojásra, miközben magyarázza, hogy az otthoniak majd a tojásfestékes hideg lében egy órán át pihentetik a viaszos nyers tojást — a forró oldat eltüntetné a viaszmintákat —, azután egy zsákvarró tűvel ki kell lyukasztani a tojás két végét, egyik felére nagyobb átmérőjű lyukat fúrunk, majd a tojásfehérjét, -sárgáját kifújjuk a héjból, s ekképpen gyönyörködhetünk húsvét után is — ha megkíméljük — örökös időkig az írott tojásokban. Ezt megelőzően Éva már felfrissítette a tojásmintákhoz kötődő hézagos ismereteimet, amelyeket, az az igazság, hogy éppen itt, Csernátonban és az évfordulóját most ünneplő időszaki kiadványból meríthettem az évek során. A Csernátoni Füzetek külön számokban is foglalkozott a tojásírás mintakincsével, a vidék és a Kárpát-medence legnevesebb tojásíróit invitálták Csernátonba. A tojásíró műhellyé előléptetett, egy egész néprajzi gyűjteménynek helyet adó tágas teremben most a hímes tojás áll a figyelem központjában, a falakon kinagyított minták rajza és neve, igen, mert a megnevezés is fontos. Éva mutatja: címeres, veszettutas, csillagos, ördögtérgye, gereblyés, fenyőágas, töltött rózsa, kankós, malmos, Borzos Kata, cserelapisok, tulipánosok, boldogszíves, ekevasas, öves... A népi élet lenyomata valamennyi, látásuk, hallásuk, színezetük rögvest képbe hozza a hagyományos népéletet, ennek eszközeit, ennek a szemléletét. A csernátoni tojásíró-iskola — mert az már hosszú évek során át — fantáziánkat kellemesen bizsergető dokumentációt és alkotó gyakorlatot mutat fel. Haszmann Orsi, a múzeumi munkamegosztáson belül az írásbelizés dolgaival foglalkozó fiatalasszony mutatja is a szemrevaló plakátot. Tojásíró-tanfolyam kicsiknek és nagyoknak a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban. A műhelyasztal borítójáról, a viaszcseppek sokaságából is következtethetnék arra, hogy itt hányan fordulnak meg óvodáskortól a nagymama korig. Idén például mintegy másfél százan. Hatalmas szám ez, amelyhez hozzá kell adnunk, hogy a számok mögött mi rejtőzik. Mindenekelőtt az eredetiség. Az itteni tojásíró-iskolában elsősorban a háromszéki mintakincset érvényesítik és terjesztik. Ezt követi rendkívül gazdag mintakincsével a honfoglalás előtti korokig, térben Ázsiáig kitapogatható gyimesi mintakincs. Nagy dolog ez, mert a tojásírás is degradálódik, ha a tiszta források eldugulnak. Összezavarodik a színvilág, eltűnik — ezek nevével együtt — a mintakincs, elkorcsosodnak a tojásíró technikák, még a locsolóversek is törvényszerűen degradálódnak ebben az új környezetben. A csernátoni gyermek édesanyja kivesz a tojástartó fonott kosárból négy-öt tojást, azt Anikó vagy Zsuzsika elviszi a tojásíró-tanfolyamra, ott, a Haszmann famíliánál megtanítják a kesice kezelésére, megismeri a mintákat, és az apróságok (még) nem is sejtik, hogy egy ezeréves népi kultúra letéteményesei ők. Lélegzetet veszek: itt a nyitja tehát annak, hogy a csernátoni múzeumban miért borít el engem, akárcsak a látogatókat, a tanfolyamok résztvevőit ebben az időszakban a húsvéti hangulat. És nemcsak átvillan rajtam, hanem bizonyosságot is nyer az a felismerés, hogy az engem lenyűgöző kapufaragás is miért válik húsvét előtt húsvéti mintázatúvá. Azért, mert az. Illetve: az is. Kapufaragó-oktató program Csernátonban Haszmann Éva finom vonalú mintákat ír a viaszba mártott kesicével a nyers tojásra, és csak úgy mellékesen mondja, hogy ő farag is. Azt tudom, többször is láttam, hogy ezek a lányok-asszonyok a népi bútorfestés mesterei is, tanfolyamokat vezetnek, de a faragás, az ácsmunka, az más, férfimunka, egy igen durva hasonlattal szemléltetve: annyi a különbség és akkora a távolság a kettő között, mint úgy bánni valamivel, mint a hímes tojással, vagy úgy, mint fát dönteni, hatalmas rönköket mozgatni — Haszmannéktól tudom, hogy egy akkora kapulábat, mint a most készülő barátosi, hat ember tud megfordítani. Csernátonban ismerem a hely szellemét, ezért előbb meglep, de aztán nyugtázom, hogy egy törékenynek tűnő fiatal lány is farag, aki egyébként szociális főiskolai képzésen vett részt Kolozsvárott, és most, szakdiplomával a kezében, a csíksomlyói Caritas alkalmazottja. A csernátoni fafaragó-iskolának messzi földig érő, kontinenseket is átfogó a híre. Van-e valami húsvéti többlet a mostani faragászatban? Természetesen van. Székelyföldön a két megyei vezetés is — Hargita és Kovászna — felkarolt egy kapuállítási programot, amely a térség egyesek által ostobán vitatott eredetiségét, önazonosságát is erősíti és szimbolizálja. A falukapuk állításának kultusza örvendetesen megerősödött, a székely kapu a székelység egyik legmarkánsabb, monumentális térplasztikai megjelenítőjévé vált. Ennek a titka nemcsak az önmagában is művészi értékeket felmutató alkotás élményt szétsugárzó képessége, hanem a nem magyar etnikumúak körében is emelkedő népszerűsége az, hogy mintakincse más nemzethez tartozók számára is vagy ismert, vagy hasonlatos a sajátjukéhoz. Éppen a csernátoni példák alapján is tapasztalhattuk a távoli Törökország legbelsőbb övezeteiben is, mint például Macarköyben — Magyarfaluban —, hogy a közös motívumokból, a székely motívumvilág Nap, Hold, csillagok mintaanyagából, a tulipánból és az életfából úgy olvasnak, mint mi. Csernátonban a Haszmann-faragóiskola most arra állt rá, hogy a Megyei Művelődési Központ égisze alatt a már faragászati ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezőket tovább képezze, és az itteni faragóiskolát végzettek sokszázas seregeit újakkal bővítse. Az idei tanfolyam harminchat fafaragója megismerkedik a fafaragás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a motívumvilággal, az ácsolási technikákkal, az arányokkal. A program tárgya és témája tehát a hagyományos és hiteles háromszéki székely kapu készítésének elsajátítása. Céljuk, hogy a falukapu-állító igénye és kedve, de az egyéni porták kapuállítói is a hagyományosan ácsolt kapuk örökségét örökítsék át a következő nemzedékekre. Erre azért van égetően szükség, mert, sajnos, egyre inkább szaporodnak az eredeti mivoltukból kiforgatott kapuszülemények, a kétlábú, négylábú torz építmények, a grandomániás túlzások, a kapukörnyezetek kialakításának hiánya, amikor a háttér, a falukép és a növényzet hiánya miatt úgy néz ki egy-egy kapu, mintha a sivár sivatag semmijének közepén állna. „A székely kapu — olvasom a csernátoni programban — a nemzetségem kapuja és bálványa, a Nap kapuja, a világra tárulkozó és nyíló kaput ezért semmiképp sem szabad kiforgatni ősiségéből." * Húsvét nagyhetén ütöttük be magunkat a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba. A húsvéti hangulatból eleve vittünk magunkkal valamennyit hazulról is, mint a tojásírást tanuló gyermekek a tyúk alól kivett, még testmeleg tojást, de ennél sokkal gazdagabb húsvétélménnyel és feltöltődéssel távoztunk onnan, mint ahogyan ezt az aznapi látogatók csoportjain is észrevehettük, akik mindezt a kikelet, a tavaszi feltámadás motívumaival írhatták és festhették át. Húsvéti hangulatot sugároztak még a megtakarított, a tartósító kenceficékben megfürdetett régi gépek és berendezések is, mert húsvét a lelki, testi és környezeti tisztálkodás alkalma is.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. április 1., csütörtök: Közélet

Félezren jelentkeztek (Háromszéki Diáknapok)– Farcádi Botond
Az idén hatodik alkalommal megszervezendő Háromszéki Diáknapokra huszonnégy csapat, azaz mintegy ötszáz fiatal jelentkezett. Az óriási népszerűségnek örvendő esemény idén előselejtezővel kezdődik, mely április közepéig tart, a döntő megmérettetést májusban rendezik. A hatodik diáknapokat a Regös Ifjúsági Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezi. Sport-, ügyességi, kreativitási versenyszámok során kiválasztják Há¬romszék legügyesebb és legsportszerűbb csapatát. A vetélkedőre beiratkozott csapatok a következők: Party Ponty, ,,L"éces Mókusok, Bubis Banzáj, A La Cool, RRR, Beer-cock, Bubo Cupro Penis, Dandana, ÉpKézLáb, Fantom, Gyilkos Hangyák, Hu-Morzsák, Jézus és a Haverock, PISZOK simán, RA(I)NBO(W), SoundHead, Sun K. O., Wannabees, Ződre van a..., ZomBee, DO’NGO, Csodaszarw, can’t HolD us dowN-H.D.N. és az Ördögfiókák.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. március 25.,

Ötévesen már írt
Képzőművészetek éve Háromszéken Már zsenge gyerekként tudott írni Barabás Miklós, a márkosfalvi származású híres festő. Akkoriban nagybátyja, aki a híres nagyenyedi kollégiumban deákoskodott, a kollégista társaival egy veder borban fogadott, hogy az egyik hazulról érkezett levelet unokaöccse, az 5 éves Miklóska írta. A kétkedő kollégisták elámultak, amikor találkoztak a gyermekkel – a bort szó nélkül fizették. Amint ebből az anekdotából is kiderül, Barabás Miklós már gyermek korában rendkívül tehetséges volt. Később ő volt az, aki többek közt Liszt Ferenc, Batthyány Lajos, Görgey Artúr jól ismert portréit megfestette. A Háromszéki Képzőművészet Évében Barabás Miklós képeit is meg lehet tekinteni.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. március 25., csütörtök: Közélet

Összekapcsolni elszakadt kötelékeket (Kárpátaljai magyar írók Háromszéken)– Farcádi Botond
Dupka György, Zubánics László, Vári Fábián László, Bakos Kiss Károly Kárpátaljai irodalmi karaván érkezett tegnap Sepsiszentgyörgyre: a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében lezajlott találkozón az Együtt című irodalmi lap szerkesztőbizottsága — Dupka György, Vári Fábián László, Zubánics László, Bakos Kiss Károly — mutatkozott be. Ismertették az általuk szerkesztett, előbb afféle szamizdatlapként 1965-ben kiadott, majd betiltott, végül 2002-től negyedévente megjelenő kiadványt, felolvastak műveikből, beszéltek a kárpátaljai magyarság ,,pénz nincs, alkotói szabadság van" szellemében zajló művelődési életéről, hétköznapjairól, az ukrajnai cigarettacsempészet mellett folytatott könyvcsempészetről — állományuk bővítésére ugyanis a térségbeli könyvtáraknak pénzük nincs, a hivatalosan behozott kiadványok pedig túl drágák a magas vámilleték miatt —, az ukrán nacionalistákkal vívott harcról, a ruszinokkal való együttélésről. A jelenlévők így a kárpátaljai magyarság irodalmáról, a térség múltjáról, jelenéről és — az előadók által sugárzott elszántság, derű révén — talán jövőjéről is megtudhattak egyet s mást. ,,Így élünk mi, egyik szemünk sír, a másik nevet" — fogalmazott Dupka György a kellemes, meghitt hangulatú beszélgetésen, amelyen minden bizonnyal sikerült is megvalósítani azt, ami Zubánics László szerint a találkozó egyik célja volt: az elszakadt kötelékek összekapcsolását.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. március 24., szerda: Közélet

Kárpátaljai magyar írók estje (Ma)
A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében ma 18 órától a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében, csütörtökön 13 órától a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben várják író-olvasó találkozóra az érdeklődőket. Meghívottak a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának érdemi tagjai és az Együtt folyóirat munkatársai: Dupka György Julianus-díjas író és kultúrpolitikus, Vári Fábián László József Attila-díjas költő, néprajzkutató, főiskolai tanár, Zubánics László újságíró, közíró, lapszerkesztő, valamint Bakos Kiss Károly költő, műelemző.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. március 22., hétfő

Kárpátaljai szerzők irodalmi estje
A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Bod Péter Megyei Könyvtár szeretettel meghív minden érdeklődőt a Kárpátaljai Magyar Írók estjére március 24-én, 18 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermébe. Másnap, március 25-én 13 órától a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben kerül sor az íróolvasó találkozóra. Vendégek a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának érdemi tagjai, és az Együtt című folyóirat munkatársai: Dupka György Julianus - díjas, író és kultúrpolitikus, Vári Fábián László József Attila-díjas költő, néprajzkutató és főiskolai tanár, Zubánics László újságíró, közíró, lapszerkesztő, valamint Bakos Kiss Károly költő, műelemző. A rendezvény támogatója a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. március 17., szerda

Diáknapok
A Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület szervezésében május 6- 8. között hatodszor kerül sor a Háromszéki Diáknapokra. A rendezvény mottója: Verseny, ami nektek és rólatok szól! Vetélkedj, ismerkedj, szurkolj Te is a csapatodért! is azt sugallja, hogy minden évben van három nap, ami a küzdelemről, kitartásról, versenyzésről, barátságkötésekről és a csapatszellemről szól. Iratkozni március 24-26. között naponta 15-18 óra között lehet a Kovászna Megyei Művelődési Központ székhelyén (Kossuth Lajos u., 10. sz.). Ezt követi egy háromhetes „előselejtező”, amely különböző ügyességi- és tesztfeladatokból áll, és szigorú kritériumrendszer alapján pontozzák. A meghirdetett helyek száma 16, így 12 sepsiszentgyörgyi és 4 KOBAKÉ (kovásznai, baróti és kézdivásárhelyi) csapat vetélkedhet. A benevezési űrlap és a szülői igazolás formanyomtatványai letölthetők a www.diaknapok.ro/letöltés 2010 oldalról. Az előselejtezővel, vetélkedővel kapcsolatos bővebb információkat a www.diaknapok.ro-n, a Háromszéki Diáknapok hivatalos honlapján olvashatnak. Az esemény társszervezője a Kovászna Megyei Művelődési Központ, főtámogatója Kovászna Megye Tanácsa.
Forrás: Székely Hírmondó
2010. február 20., szombat: Közélet

Először szervezik a Székelyföld Napokat– Váry O. Péter
Bár költségvetésük még nincs, azért már napra s percre pontosan tudják a Kovászna Megyei Művelődési Központnál, milyen rendezvényeket szerveznek idén. Zömmel a már bejáratott kulturális eseményeket folytatják, egyikét-másikát a tapasztaltakhoz igazítva, de néhány újdonságot is kínálnak a közönségnek. Idei terveiket Imreh Marton Istvánnal, az intézmény igazgatójával néztük át. Tavaly több alkalommal is szerveztek afféle honismereti kirándulásokat, s ezek igen sikereseknek bizonyultak, a Kulturális Örökség Napján például nem várt túljelentkezéssel szembesültek ― ebből vonták le az egyik fontos következtetést: hogy az ilyen tematikus kirándulásokat minden alkalommal érdemes megszervezni, természetesen a továbbiakban is szakavatott vezetőt biztosítva, hiszen ez olyan mozgalommá nőheti ki magát, melyre a háromszékiek igenis vevők. S ha ezek időpontja még nincs rögzítve, néhány nagyobb lélegzetű rendezvényé viszont igen: legelső e sorban a Barabás Miklós 200. születésnapjára, február 22-re időzített márkosfalvi megemlékezés s folytatásaként a szülőfaluban egy emlékszoba berendezése ― ennek avatására valamikor az ősz folyamán kerül sor. A május lesz rendkívül sűrű rendezvényekben, minden hétvégére, de még az első júniusira is jut egy-egy. Sorrendben: május 1-jén a már többé-kevésbé bejáratott HáromszÉKünk az óriáspince-tetői szekértáborral, ezúttal tömörebb szervezésben, de az előző évekhez hasonlatosan gazdag programmal. A következő hétvége a fiataloké, ekkor zajlik az immár hatodik alkalommal szervezett Diáknapok, ennek újdonsága, hogy idén ― szintén az előző évek tapasztalataiból okulva ― előselejtezőt is tartanak, illetve szórványvidéki csapat is részt vesz a vetélkedőn. Következik az év legnagyobb rendezvényének ígérkező Székelyföld Napok egész hetes és egész Szé¬kelyföldet átfogó és megmozgató eseménysorozat, mely Sepsiszentgyörgyön az első Székelyföldi Grafikai Biennáléval kezdődik 18-án, és Csíksomlyón a pünkösdi búcsúval zárul 23-án. A kettő közötti programon most dolgoznak, remélhetőleg a kultúrcserét támogatják a finanszírozók, így hát a háromszéki közönség megismerkedhet a csíki, udvarhelyi, gyergyói s talán marosi színjátszók, táncosok, zenészek, népművészek, képzőművészek előadásaival, alkotásaival. Aztán május utolsó hétvégéjén a turisztikai napok, témája a ló a turizmusban. Ennek zárórendezvénye a Felső-Háromszék településein két napon át zajló huszártoborzó. Június első hétvégéje szintén a fiataloké, ekkor szervezik a Perkőn a gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozót. Aztán a nyár a táborokkal telik el, besegítenek az Incitato képzőművészeti alkotóműhely szervezésébe, illetve a rétyi fúvóstáborokéba is, folytatják a néptáncosok és amatőr színjátszók számára szervezett táborok sorát. Az év utolsó nagy rendezvénye az Őszi Közművelődési Napok ― bár ez egyre zsugorodik, s itt is a tapasztaltak tanulságait leszűrve annyit módosítanak, hogy inkább a vidékre összpontosítanak számosabb, de kisebb rendezvénnyel, hiszen falvakon hálásabb, ugyanakkor éhesebb-szomjasabb a közönség. Néhány kiadvány megjelentetését is tervezik, húsvétra Kakas Zoltán több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményéből egy „tojásalbumot", Zakariás Attila szintén több évtizedes kutatásából pedig a Népi építészet Háromszéken címmel igényes könyvet.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. február 18., csütörtök: Mi, hol, mikor?

Megemlékezés
Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Központ február 22-én megemlékezést tart Kézdimárkosfalván, a festőművész szülőfalujában. A program 16 órától kezdődik a Barabás Miklós-szobornál, a kulturális műsor és a koszorúzás után a helyi kultúrházban folytatódik a megemlékezés, ahol 16.30 órától Jánó Mihály Barabás Miklós, a nemzet festője címmel tart vetített képes előadást. A Kovászna Megyei Művelődési Központ autóbuszt indít Sepsiszentgyörgyről az ünnepségre, amelynek költségeit fedezi. Indulás a Bod Péter Megyei Könyvtár elől 15 órakor, vissza 17 órakor. Mivel a helyek száma korlátozott, kérik a részvételi szándékot péntekig bejelenteni (ma 9—16 óráig, holnap 9—13 óráig) a 0267 351 648-as telefonon vagy személyesen a titkárságon (Kossuth Lajos utca 10. szám).
Forrás: Háromszék Napilap
2010. január 25., hétfő: Mi, hol, mikor?

Könyvbemutató
Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár Gábor Áron Termében kedden 18 órától vetített képes előadáson mutatják be a csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában, a Magyar Állatorvosok Világszervezete, valamint a Kovászna és a Hargita megyei tanács és a Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával megjelent, Ha az lónak tetemi reszketnek... című, a székelyföldi állatgyógyászat történetéről szóló szakkönyvet. A könyv első részében egy 16. századi csíksomlyói, állatgyógyászattal foglalkozó kézirat olvasható, a második rész dr. Sikó Barabási Sándor, a Kovászna Megyei Állat-egészségügyi Igazgatóság vezetője mintegy huszonöt évi gyűjtőmunkáját összegezi. A kötet külön fejezetekben mutatja be Háromszék népi gyógyászatának hagyományait, megőrizvén a jellegzetes népies és tájjellegű kifejezéseket, felfogásokat, hiedelmeket, amelyek a modern tudományosság eredményességével is vetekszenek.
Forrás: Háromszék Napilap
2010. január 23., szombat: Közélet

Híd a Vajdaságból
A Magyar Kultúra Napjának rendezvénysorozatába illeszkedik a Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által szervezett, a Híd folyóiratot bemutató erdélyi körút. Eelső állomásként szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban a sepsiszentgyörgyi közönség előtt mutatkoztak be a Vajdaság egyetlen havi rendszerességgel megjelenő irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratának munkatársai: Faragó Kornélia főszerkesztő, Végel László Kossuth-díjas prózaíró, Maurits Ferenc festőművész, költő és Virág Gábor prózaíró, költő. A folyóirat bemutatását követően a szerzők műveikből olvastak fel, bevonva — mintegy meglepetésként maguk és a jelen lévők számára egyaránt — Bogdán Lászlót is, aki a Híd ez évi januári számában közölt verset. (vop)
Forrás: Háromszék Napilap
2010. január 19., kedd: Gazdakör

Hírlugas — Ferencz Csaba
Az állatgyógyászat története A csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában, a Magyar Állatorvosok Világszervezete, valamint a Kovászna és a Hargita megyei tanács, a Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával Ha az lónak tetemi reszketnek... címmel szakkönyv jelent meg a székelyföldi állatgyógyászat történetéről. A könyv első részében egy 16. századi csíksomlyói, állatgyógyászattal foglalkozó kézirat olvasható a csíkszeredai dr. Rácz László, valamint a budapesti állatorvos-tudományi egyetem címzetes tanára, dr. Karasszon Dénes és a Magyar Állatorvosok Világszervezetének elnöke, dr. Szieberth István úttörő munkájának eredményeként. E rész igen nagy szakmatörténeti jelentőséggel bír, hiszen ez a Székelyföld legrégebbi írásos állatgyógyászati feljegyzése. A könyv második részében dr. Sikó Barabási Sándor, a Kovászna megyei állat-egészségügyi igazgatóság vezetője mintegy huszonöt évi gyűjtőmunkáját összegezi. A témakör felöleli a 16—17. századtól egészen 1928-ig terjedő időszakot, de kiemelten kezeli az ozsdolai Bende Árpád, a gelencei Bálint Mihály, a málnási Török György és még sok más állatgyógyász 1950—1980 közötti sors- és témameghatározó szerepét. A kötet külön fejezetekben mutatja be Háromszék népi gyógyászatának hagyományait, megőrizvén a jellegzetes népies és tájjellegű kifejezéseket, felfogásokat, hiedelmeket, amelyek a modern tudományosság eredményességével is vetekszenek. A könyv bemutatására január 26-án 18 órakor kerül sor Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár olvasótermében vetített képes előadással egybekötve.
Forrás: Háromszék Napilap

2010-es archív

2010. december 1., szerda

Megbeszélés

2010. november 24

Kultúrfelelősök találkoznak

2010. október 21., csütörtök

Háromszéken a Tiberius vonósnégyes!

2010. október 21., csütörtök

Megbeszélés

2010. október 15., péntek

Cseperedő: Közművelődési Napok gyerekszemmel A Kelekótya az utcáról is színpad elé csalogatta az emberkéket

2010. október 14., csütörtök: Közélet

Tévé helyett Százlábacskák (Kármentő)– Fekete Réka

2010. október 8., péntek

Az utca hangja

2010. október 8., péntek

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 7., csütörtök

Új székhely, új honlap, új lendület

2010. október 7., csütörtök

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 6., szerda: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 6., szerda: Közélet

Köz és közművelődés–Váry O. Péter

2010. október 06., szerda

Pereskedés helyett új székházba költözött a Kovászna Megyei Művelődési Központ– Bíró Blanka

2010. október 5., kedd: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 4., hétfő: Mi, hol, mikor?

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 2., szombat: Közélet

Kezdődnek az Őszi Közművelődési Napok– Váry O. Péter

2010. szeptember 30., csütörtök

Őszi Közművelődési Napok

2010. október 4-9.

Megbocsátás hete a Bod Péter Megyei Könyvtárban

2010. szeptember 20., hétfő

Védtelen épített örökségünkről–Jancsó Katalin

2010. szeptember 20., hétfő

Meg kell menteni értékeinket– Bedő Zoltán

2010. szeptember 20., hétfő: Közélet

Az épített örökség csábereje (a Kulturális örökség napjai)– Váry O. Péter

2010. szeptember 17., péntek: Mi, hol, mikor?

A Kulturális Örökség Napjai

2010. szeptember 16., csütörtök

Székelyföld népi építészete

2010. szeptember 16., csütörtök

Vegyük számba műemlékeinket!

2010. szeptember 16., csütörtök: Mi, hol, mikor?

A kulturális örökség napjai

2010. szeptember 14., kedd: Mi, hol, mikor?

Székelyföld és Háromszék épített öröksége

2010. szeptember 13., hétfő

Őszi Közművelődési Napok

2010. szeptember 6., hétfő

A szekértábor eredménye–Jancsó Katalin

2010. szeptember 2., csütörtök

Nyolcadszor is Paprika Jancsi

2010. szeptember 1., szerda: Közélet

Paprikajancsik Setétpatakon

2010. augusztus 24., kedd: Táncművészet

Százlábúak a Gyimesekben, 2. (Nyári barangolások)– Sylvester Lajos

2010. augusztus 20., péntek: Nemzeti ünnepünk

A rétyi honvédszobor feltámadása (Határhelyzetek)– Sylvester Lajos

2010. augusztus 14., szombat: Táncművészet

Százlábúak a Gyimesekben– Sylvester Lajos

2010. június 7., hétfő

Néptánc a hegyen– Pál-Varga Réka

2010. június 7., hétfő: Közélet

Néptáncosok a Perkőn– Iochom István

2010. június 3., csütörtök

Gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozó a Perkőn

2010. május 31., hétfő: Közélet

Huszártoborzó Felső-Háromszéken– Iochom István

2010. május 31., hétfő: Mi, hol, mikor?

Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivál

2010. május 27., csütörtök

Körkérdés HáromszÉKÜNkért

2010. május 19., szerda: Közélet