Notice: Undefined index: user_lang in /home/cultcov/public_html/index-akt.php on line 12

Notice: Undefined index: user_lang in /home/cultcov/public_html/index-akt.php on line 38
Kovászna Megyei Művelődési Központ
  • Keretmese és a próbatételek

  • 2016. 01. 25.

    A mese folytatása...

    (...) Miután illendőképpen elgyászolta apja urát elővette a királyi udvar Nagy Könyvét, belelapozott, hogy megnézze édesapja hagyatékát. A Nagy Könyvben ez állt:  Boldogasszony havának vízkereszt napjára érkeznek a futárok az Őfelsége által kiadott próbatétel megoldásaival, s már látta is az első hófehér paripát Alsórákos irányából, száguldott, mint a gondolat az aranyporos válasszal. Gergő királyfi türelmetlenül várta a többi küldöncöt birodalma minden szegletéből. Érkeztek is, Páváról és SepsiBodokról a pávaszemes tarisznyában a deákok irományai és mellette a pislogó hírnökök által megörökített felkészülések. Jött egy levél a zágoni mesekunyhó lakóitól, a kilyéni Szent Kilián lovagjai egy ünnepi zsákot küldtek.
    Gergő királyfi összehívta a Bölcsek tanácsát, akik szemügyre vették a küldeményeket. A királyfi birodalma  minden lakójának köszönni a mély együttérzést, a bizalmat és a bátorító igaz szavakat.
    Hirtelen nyerítésre lettek figyelmesek a palota lakói és amint kinéztek látták, hogy egy aranyhintó üresen áll az udvaron.
    - Jéé, ez a Szent Kilián lovagjainak aranyhintója!  - ismerte fel Gergő királyfi.
    - Gyorsan küldjétek vissza, hisz szükségük van rá! – parancsolta és a legjobb kocsisát küldte el, hisz tudja, hogy ő képes a nyelvükön beszélni, összefogja és ha szétszaladnának, akkor visszatereli őket a választott útra. Ekkor Gergő elővette a messzelátót és a száguldó paripák után nézett, kitekintett Zágon fele, mintha még várt volna valamit. Gondolta, hogy segítségül elküld egy fehér hollót, hátha a vékony levél mellé megérkezik a kiegészítő csomag. Kisvártatva az is megérkezett.
    A Bölcsek és Gergő királyfi minek utána nagy lelkesedéssel megnéztek minden küldeményt, elismerően bólogattak a szemet gyönyörködtető munkák láttán. Ám az egyik bölcs sehol sem találta az írást arról, hogy hogyan játszódták régen a pávai gyermekek a játékokat.
    A többiek megnyugtatták:
    - Biztosan küldeni fogják!  - mondta mosolyogva az egyik bölcs.
    - Úgy legyen ám! – bólintott a másik.
    Aranyport mindenkinek! – kiáltott fel Gergő királyfi és röpültek a tündérek máris Pávára, Bodokra és Alsórákosra, szárnyukat megrázintva csak úgy szállt alá a sok arany.
    Ezek után Gergő királyfi újból a Nagy Könyvet tanulmányozta és édesapja utasítása szerint Boldogasszony havának kilencedik napján közzé tette a negyedik próbatételt.

  • 2016. 01. 09.

    A negyedik próbatétel

    Boldogasszony havának 9-dik napján kihirdettetik a negyedik próbatétel:

    Figyelem, figyelem, készítsétek el nagyanyáitok és nagyapáitok játékszereit, az ő korukban ismert hangszereket. A játékszerek és a hangszerek elkészítésének mozzanatait rójjátok be a Nagy Könyvbe.Keressétek meg az öregeitek konyhában, fészerben, csűrben (stb.) használt eszközeit.
    Készítsetek két rongybabát, egy fiút és egy lányt, majd öltöztessétek a falutokra jellemző legszebb ruhába. A talált és készített kincseket teggyétek be a Mesekunyhóba és ott őrizzétek Gergő királyfi további parancsáig. Erre van 31 napotok!

  • 2016. 01. 09.

    A mese tovább...

    ...Na így na, mostmár én is látom őket! – bólogatott elégedetten a Király Szent András havának András napján, majd csettintett ujjával – hintsétek be aranyporral Zágont! Ajándékba pedig küldök egy ezüstporral töltött szelencét, amit saját belátásuk szerint használjanak!
    Gergő már serényen fordította is a messzelátót a pávai Színestollú madár  irányába és csodák csodája, ott minden ragyogott!
    -Még egy csipetnyi aranyport hintsünk ide is édes apámuram! – szólt Gergő és Őfelsége engedett fia kérésének.
    -Még egy kevés aranyport ide is édesapám, meg oda is – kapkodta a fejét Gergő, Bodokról, Kilyénre  -  nézd, hogy ragyognak a Kincsás Óriásai és nézd csak a Szent Kilián kőkeresztes lovagjai is mind összegyűltek, még eggyel többen is vannak! Vajon miről tanácskoznak?! – próbálta kitalálni Gergő, de az apja intett, kérve az angyalokat, hogy birodalma minden településén angyalok muzsikáljanak.
    Hát egyszer a királyi palota ablakán berepül egy sánta fehér holló, aki  a birodalom határain túl eső Alsórákosról hozza a hírt. A szelek szárnyán érkezett, csapzott, megtépázott tollakkal és elpanaszolta, hogy ez a huncut szél megfordította, jól megrázta, tépázta a tollait, de aztán a Nap rá ragyogott, így az elveszettnek hitt első próbatétel megoldása is megkerült.
    -Felséges Királyom, életem halálom, kezedbe ajánlom a Szerencsepróbálók elküldték a megoldásokat!
    A Király nézi, teszi-veszi küldeményt, majd behívatja a Bölcseket:
    Íme itt egy megkésett levél, mit tanácsoltok mi legyen a sorsa?!
    A Bölcsek összedugták fejüket, felolvasták a király előző rendeleteit, aztán szemügyre vették az alsórákosi küldeményt. Hosszasan fontolgatták, latolgatták, hogy mit tanácsoljanak Őfelségének.
    Aztán mindenki szíve szerint döntött, egyöntetű volt a Bölcsek tanácsa:
    – Hadd próbálkozon mindenki, még a birodalmunkon túl is! Ajándékba küldjünk nekük egy aranyhintót, amelyet 12 paripa repít körbe az utcák fölött, hogy összegyűjtse a falu elejéről és végéről a kicsiket és nagyokat, hogy együtt legyenek a további próbatételek megoldásánál, fontos, hogy mindenkinek a tudása kéznél legyen.
    Őfelsége, a Király, Karácsony havában az álmodozáshoz kis lámpáskákban sok-sok fényt küld birodalma minden településére.

    Időközbe Gergő felcseperedett, egyik reggel az apja magához hívatta:
    - Látom fiam, hogy gyors eszű, jó kezű, tiszta lelkű legény vált belőled. Birodalmam rád hagyom, hogy uralkodj becsülettel, és tisztességgel, és szíved szeretetével! A Bölcsek mindig segítségedre lesznek, kérd a tanácsukat, amikor szükséged van rá! – és azzal a fejére tette a koronát.
    - Édes fiam, én most nyugodtan halok meg!  – azzal Őfelsége lecsukta a szemét és jobb létre szenderült. Harmadnapra a neki járó pompával a Királyt eltemették.

  • 2015. 11. 25.

    A harmadik próbatétel

    Szent András havának 25-dik napján kihirdettetik a harmadik próbatétel:
    Gyűjtsétek össze a falu titkos varázsszavait, dalait, rigmusait és furfangos kérdéseit, falvatok aprajának sajátos mondásait.
    Településetek apró mázolóival örökítsétek meg a legkisebb királyfi által látott mesés kunyhót, állítsátok ki a kunyhó falára és rendezzetek egy közös ünnepséget, ahol megosszátok a a falu népével a begyűjtött kincseket. 
    A folyamatról készült írásos és képes emlékeket, Boldogasszony havának Vízkereszt napjára várja a Király.
    A próbatétel hanganyaga: 
    https://soundcloud.com/mesekunyh-2015-2016/harmadikprobaegesz

  • 2015. 11. 04.

    A mese folytatódik...

    Őfelsége birodalmából a bátor emberek mind összesereglettek, hogy szerencsét próbáljanak, és idejében eleget tegyenek a felkérésnek. Összefogtak és a hamuba sült pogácsa mellé eddigi jó cselekedeteiket is feltarisznyálták, majd területüket elvarázsolva járultak Őfelsége színe elé. Így a Király fontos és értékes híreket kapott birodalmának piciny és óriás részéről...
    Mindszent havának 21 napjára, a futárok, a gondolat szárnyára felülve, meghozták a választ a Királynak, az első próbatételről. Őfelsége összehívta az öreg Bölcsek Tanácsát, hogy megvitassák, értékeljék a bátor leányok és legények, ifjak és gyermekek megoldásairól szóló leveleket, csomagokat.
    A Bölcsek tanácskozását követően, Őfelsége átolvasta, meghallgatta és megfontolta mindazt, amire szükség volt, hogy megajándékozhassa hűséges alattvalóit. A kicsi királyfi ott serte-pertélt az édesapja körül és a megfelelő pillanatban ráncigálni kezdte palástját, hogy ő is belenézhessen a messzelátóba.
    -Édesapám, én is látni szeretném! Kik azok a bátor vitézek, akik keresik, kutatják a mesekunyhót?!
    A varázslatos messzelátó, a  palota ablakához legközelebb eső birodalom szegletét tárta a szemük elé, a kilyéni Szent Kilián kőkeresztes lovagjai készenlétben álltak, felvértezve a próbák kiállásához. De azt is látták, hogy lovagi termüknek egyik sarka üres, sőt a településen itt-ott idősebb és fiatalabb önkéntes lovagok rejtőzködnek. A király először magában, de aztán hangosan is kimondta:
    -Egy aranyhintót küldök ajándékba, ami összeszedi őket és a lovagi rend teljes pompájában tündökölhet.aztán elégedetten átfordította messzelátóját az Avas fele, hogy szemügyre vegye a sepsibodoki alattvalóit. A kicsi királyfi is akarta látni:
    -Ez a hely ismerős, én itt már jártam! kiáltott fel Gergő. A sepsibodoki KINCSÁS ÓRIÁSAI már mozgósították a falu apraját nagyját, ki gyalog, ki lóháton, ki a liba hátán érkezett a nagy megbeszélésre. Ahogy így együtt voltak, Őfelsége csak egyet intett és tündérei tüstént hintették az aranyport.
        Tovább kutakodott a birodalma kis- és nagytelepülései között, amikoris elébe röppent egy madár. Messzelátójával követte a Színestollú Pávamadarat, aki leszállt a birodalmának napkeleti szögletébe, az Árgyus patak innenső partján egy falucska kellős közepére. A Királynak nagyon tetszett, amit látott. Sok lelkes apród tüsténkedett abban a faluban. Gergő is csodálattal nézte őket.
    -Aranyecsetet küldünk ide, hogy tisztára mázolhassák a Mesekunyhó ódon, régi falait. – szólt a Király és megsimogatta legkedvesebb fiát.
    Még egy települést meg kellett keressenek. Birodalmának egy távolabbi szegletében, a Háromszéki medence szélén, megpillantotta Zágont. A zágoni mesekunyhó lakói, az apródok, a kiskondások, a Tüzes csikók, az udvarhölgyek, a szolgálók, a kisegítők, a szakácsnők, a bástyák és a hercegnők megfelelő komolysággal fontolgatták és latolgatták a Király rendeletét, majd szorgalmasan rajzoltak és alkottak. Őfelsége örült ennek a lelkesedésnek, mégis valami nyugtalanította.
    -Hol vannak a falu öreg bölcsei, a mindent tudó öregasszonyok?- kérdi a Király magától. Mire a kicsi királyfi felkiált:
    -Édesapám, én látom őket! Otthon ülnek, tesznek-vesznek, szorgoskodnak!
    -Jól van fiam,-szólt a Király-, akkor egy hatfogatos ezüsthintót küldünk ajándékul, hogy elférjen benne mindenki, és amikor szükség van rájuk, ott tudjanak lenni!
    Ezt követően hívatta krónikásait és mázolóját, hogy megírják és megrajzolják akaratát, és ajándékait eljuttassák hűséges alattvalóihoz...

  • 2015. 10. 26.

    A második próbatétel

    Mindszent havának 26. napján kihirdettetik a második próbatétel!
    Figyelem, figyelem, hívjátok össze a falu apraját, nagyját és közösen tegyétek lakhatóvá a Mesekunyhót!
    Krónikások és mázolók örökítsék meg a kaláka mozzanatait. 
    A teljesítendő feladatokat a Király Őfelsége, 21 nap múlva várja. (Szent András havának 19-dik napjára, Erzsébet neve napján).

  • 2015. 10. 22.

    Az első és az állandó próbatétel

    Szent Mihály havának utolsó napján (szeptember 30.) kihirdettetik az első próbatétel:  

    Figyelem, figyelem közhírré tétetik, keressétek meg a saját falutokban azt a helyet, amelyet   Mesekunyhóvá változtathattok. Találjátok ki, hogy a Király legkisebb fia milyen kincseket látott, erre Ti hogyan vigyáznátok és hogyan tennétek lehetővé, hogy ez a tudás a gyermekeitekre is szálljon. Mindezeket írjátok, tervezzétek, fontolgassátok és latolgassátok,írjátok és rajzoljátok le, majd küldjétek el a Király Őfelségének. Erre van 21 napotok!

    Szent Mihály havának utolsó napján (szeptember 30.) kihirdettetik az állandó próba is:  

    Figyelem, figyelem....szólítsátok meg öreganyátokat, az öreg bölcseket és kérdezzétek meg, hogy ők hogyan élték hétköznapjaikat és ünnepeiket. Hozzátok vissza a régi időket, ahol együtt volt a falu népe!

    A mulatságok és a mindennapok megélt pillanatait (közös munka, közös ünneplés, közös élmények) örökítsétek meg és időszakosan tájékoztassátok Őfelségét. A Király javaslata, hogy a próba időtartama alatt, minden emléket rójatok be a Nagy Könyvbe. Tanácskozzatok arról, hogy melyik lesz az az egyszeri alkalom és mikor, amikor a Király Őfelségét vendégül látjátok és erről tájékoztassátok egy héttel előtte. Ez a próbatétel végigkíséri mind a hét hónapot és a mindent eldöntő utolsó megmérettetésen kell számot tenni róla. 

  • 2015. 10. 22.

    MESEKUNYHÓ 2015/2016

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Király, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika és még eggyel több. De Hál' istennek, hogy volt az az eggyel több, mert ez a fiú igen-igen furfangos vala. A furfangosságánál a kíváncsisága volt nagyobb, olyannyira, hogy mindenhol látni lehetett, a templom haranglábán, a kút kávájánál, szénás szekéren, az éléskamrában, a lisztes zsák mögött, a vásárokban minden csizmába belebújt, ostorokat rittyegtetett, kendőket rejtegetett és a hozományos ládák tetejéről lógatta le a lábát és csodálta a színes forgatagot.

    Hogy, hogy nem egyik nap messzire merészkedett, a Király tűvé tette érte a palotát, sehol nem találta. Egyszer csak rézparipán egy vitéz visszahozta. A Király nagyon megörült, hogy a legkisebb fia visszakerült. A vitézt búsásan megjutalmazta, megvendégelte, majd útjára engedte. A legkisebb fiút vallatóra fogta, hol járt kelt e széles nagy birodalomban?!

    -          Édes apámuram, én csak kíváncsi voltam, hogy mi van a levél alatt, miért reccseg az ág, az erdőben miért van olyan sok fa?! Hallottam egy furcsa madarat huhogni és mentem utána. Hát egyszer csak olyan sötét lett, hogy nem láttam az orromig, s nekimentem valami puhának és az a puha megszólalt!  - Ott, ott van a tüske, onnan húzd ki! – kiáltott a hang.

    -          Kitapogattam a tüskét és kihúztam. Ühha, ez egy mancs. Ki vagy Te? – kérdeztem.

    -          Erdővidék Miklós bája vagyok! Jó tett helyébe jót várj!

    -          Hát én már most jót várok, mert nem találom hazafelé az utat!

    -          Hunyd be a szemed! - egy szempillantás alatt Gergő egy kunyhóba találta magát. Ő ilyet még nem látott, ámult-bámult a csodálkozástól. A helyiség tele volt apró szerszámokkal.

    -          Édesapámuram, ha Te láttad volna! Megmozdult a kalapács, a csengő, a labda elgurult, az építő kockák egymásra rakodtak, táncoltak a babák, pergett a dob. Ilyet én még soha nem láttam!

    Jól kimeresztettem a szememet, hogy jobban lássam! Akkor láttam meg szorgos manók furják-faragják, tisztogatják, díszítik a szebbnél szebb játékokat. Középen csilingelő hangú tündérek mesélnek, ide-oda libbenve, táncot lejtve, a köréjük sereglő babáknak. Ugráltunk, gurigáztunk, tornyot raktunk és még az Égig Érő Fára is felmerészkedtem. A sarokban, a gyönyörűen festett polcokon, könyvek sorakoztak, a manók szerint ezek  a Bölcsesség és Tudás őrei!

    -          Hol van ez a mesés kunyhó? – kérdi a Király a legkedvesebb fiától.

    -          A fa odvába Édesapám!

    -          Hol?

    -          Az Égig Érő Fa odvába – erősítette meg a gyermek. Ha nekem egy ilyenem lehetne, akkor odahívnám a testvéreimet és az öreg Bölcseket és fúrnánk, faragnánk, ahogy ezt a manók tették.

    Ekkor döntött a Király, közhírré téteti a birodalom minden kis- és nagy településén, hogy annak adja fele királyságát, aki kiállja a hét próbát, megszerzi a Tudást és elébe tárja azokat a kincseket, amire a legkedvesebb fia vágyik. Minden próbatétel megoldását krónikások és mázolók örökítsék meg és minden emléket rójanak be egy Nagy Könyvbe, majd  küldjék el a beszámolót a Király Őfelségének is! Ti, bátor és mindenre elszánt csapatok, fontoljátok meg a király szavait, mert jaj annak, aki bármilyen titkot elrejt előle.

  • 2013. 02. 19.

    5 próbatétel

    Böjtmás havának 15-dik napján kihirdettetik az ötödik próbatétel: Hallgassátok meg a falutok meséjét! Mit üzen a patak, a forrás, a fák, a házak, a kövek. Jár-e korsó a kútra, táncol-e az orsó, patkolják-e a szeget és hol rejtőzködnek a tündérek?! Erre Őfelsége nagyon kíváncsi. Térképezzétek fel falutokat és írjatok mesét róla! Erre van 21 napotok!

  • 2013. 02. 19.

    A mese folytatása...2

    Őfelsége kíváncsiságát felcsigázta amit  a messzelátójában látott. Birodalma településein nagy volt a sürgés-forgás, készülődés. Vajon milyen ünnepre készülődnek a derék emberek?  Vendégségbe még a Királyt is meghívták! Így hát befogatta  a legszebb paripáit és elhajtatott, hogy személyesen is megismerhesse birodalmának Apraját, Nagyját.

  • 2013. 02. 19.

    4 próbatétel

    Boldogasszony havának 9-dik napján kihirdettetik az negyedik próbatétel:

    Figyelem, figyelem, készítsétek el nagyanyáitok és nagyapáitok játékszereit, az ő korukban ismert hangszereket vagy a hangszerek elkészítésének mozzanatait, rójjátok be a Nagy Könyvbe. Keressétek meg az öregeitek konyhában, fészerben, csűrben (stb.) használt eszközeit. Készítsetek két rongybabát, egy fiút és egy lányt, majd öltöztessétek a falutokra jellemző legszebb ruhába. A talált és készített kincseket teggyétek be a Mesekunyhóba és ott őrizzétek a Király további parancsáig. Erre van 31 napotok!


  • 2012. 11. 27.

    3 próbatétel

    Szent András havának 25-dik napján kihirdettetik a harmadik próbatétel: Gyűjtsétek össze a falu titkos varázsszavait, dalait, rigmusait és furfangos kérdéseit, falvatok aprajának sajátos mondásait. Településetek apró mázolóival örökítsétek meg a királylány álmát, állítsátok ki a kunyhó falára és rendezzetek egy közös ünnepséget, ahol megosszátok a a falu népével a begyűjtött kincseket. A folyamatról készült írásos és képes emlékeket, Boldogasszony havának Vízkereszt napjára várja a Király.

    Hanganyag: 
    http://soundcloud.com/p-ter-orsolya/nov25mesekunyho

  • 2012. 11. 15.

    A mese folytatása

    Őfelsége birodalmából a bátor emberek mind összesereglettek, hogy szerencsét próbáljanak, és idejében eleget tegyenek a felkérésnek. Összefogtak és a hamuba sült pogácsa mellé eddigi jócselekedeteiket  is feltarisznyálták, majd területüket elvarázsolva járultak Őfelsége színe elé.
  • 2012. 11. 15.

    Próbatételek

    Mindszent havának 26. napján kihirdetettik a második próbatétel:
    Figyelem, figyelem, hívjátok össze a falu apraját, nagyját és közösen tegyétek lakhatóvá a Mesekunyhót. Krónikások és mázolók örökítsék meg a kaláka mozzanatait. A teljesítendő feladat megoldását a Király Őfelsége, 21 nap múlva várja.

  • 2012. 11. 15.

    A mese

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki hatalmas birodalmat uralt. Ennek a királynak volt egy szépséges lánya. Egyik reggel szalad a királykisasszony a királyapjához és boldogan újságolja, hogy neki olyan csodás álma volt, olyan kincsekre lelt, amilyent a királyi kincstárban sem őriznek!

    Álmában sok kis aranyhajú gyermek édesanyja volt. Egy szép napon, amint sétáltatta kicsinyeit egy különleges házikóra talált. Kívülről egy egyszerű kis kunyhónak tűnt, de amint közelebb ment, és az ablakon bekukucskált, elámult a csodálkozástól! Fura kis alakok sürögtek-forogtak odabent. Csengő nevetésük, jókedvük, kíváncsivá tették a királykisasszonyt. Gyorsan az ajtóhoz hívta gyermekeit és beléptek a kis házba. Nagyon megörültek amikor látták, hogy  milyen mesés helyre kerültek. A kunyhóban szorgos manók furják-fargják, tisztogatják, díszítik a szebbnél szebb játékokat. Középen csilingelő hangú tündérek mesélnek, ide-oda libbenve, táncot lejtve, a köréjük sereglő gyermekeknek. Míg a nagyobbak csodálják e varázslatot, a kisebbek önfeledten ugrálnak, gurigáznak, tornyot raknak és még az Égig Érő Fára is felmerészkednek. A sarokban, a gyönyörűen festett polcokon, könyvek sorakoznak, ezek  a Bölcsesség és Tudás őrei!

    Egy fehérszakállú manó elmélyülten keresgél a legvaskosabb könyvben, majd felnéz és  nyugodt hangon szól a királykisasszonyhoz.: „Már vártalak, hogy elmondhassam, hogy  ez a hely nem csak álmodban lehetséges. Apád országában van egy kunyhó elrejtve, amelyet a birodalom apraja és nagyja, a sok ügyes kezű manó segítségével és az öreg bölcsek tudásából merítkezve, MESEKUNYHÓVÁ változtathatnak. Az odavezető út nehéz lesz és rögös, de ne add fel az álmodat!”

    Ekkor felébredt a királykisasszony. Kijelentette, hogy addig nem nyugszik, míg álmát valóra nem váltja, és csak ahhoz a legényhez megy feleségül, aki a Mesekunyhót megtalálja.

    A király szeretett lánya kedvéért közhírré tétette a birodalom minden kis- és nagytelepülésén, hogy annak adja lányát és fele királyságát, aki kiállja a hét próbát, megszerzi a Tudást és elébe tárja azokat a kincseket, amit a királylány megálmodott. Minden próbatétel megoldását krónikások és mázolók örökítsék meg és minden emléket rójjanak be egy Nagy Könyvbe,  küldjék el a beszámolót a Király Őfelségének! Ti, bátor és mindenre elszánt csapatok, fontoljátok meg a király szavait, mert jaj annak, aki bármilyen titkot elrejt előle.

  •  
  •