• Sajtó - 2009

  • 2009. december 29., kedd: Közélet

    Másfél évig szólt a doromb

    Tavaly szeptember elsején indult a Dorombszó című, népzenei értékeinket népszerűsítő előadás-sorozat. Háromszéki és Hargita megyei településeken léptek fel a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad színjátszói Piroska Klára és László Károly sepsiszentgyörgyi színművésszel együtt. A mesejátékban kilenc népi hangszert személyesített meg egy-egy szereplő, meg is szólalt valamennyi — mégpedig hivatásos népzenészek, a Folker együttes által —, s elmesélte történetét. Mint a legtöbb magyar népmesében, a gonosz is megjelent: Dézsi manó a mai gépzenével elnémította a népi hangszereket, melyek aztán mindenféle kalandok után, Violin mester segítségével lelkükben találták meg hangjukat, és újra szólásra bírták egymást. A műsor végén a zenészek a valóságban is bemutatták a hangszereket, és a közönség ki is próbálhatta őket. Az előadás célja: közelebb vinni a gyermekeket a magyar népzene világához, hagyományainkhoz, szokásainkhoz. A költségeket a Kovászna Megyei Művelődési Központ saját költségvetésből, valamint a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület az Ifjúság Lendületben 2007—2013 elnevezésű európai uniós programból jóváhagyott támogatásból fedezte. (f. e.)
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. november 21., szombat: Közélet

    Készül Gelence értéktérképe — Szekeres Attila

    A háromszéki turisztikai napok záróakkordjaként az Óriáspince-tetőn szervezett kézműves-bemutató és szekértábor valójában megmérettetést is jelentett. Két község vitte el a pálmát. Maksa, mely kivívta magának a jogot, hogy egy éven át ingyenesen bemutatkozhat azokon a turisztikai kiállításokon, amelyeken a megyei tanács részt vesz. Így állíthatott ki Gábor Má¬ria és Vilmos bőrdíszműves az őszi bukaresti turisztikai expón a Székelyföld-standon. Gelencének kulturális és turisztikai értéktérképet készít a Megyei Művelődési Központ, melynek munkatársaival a nagyközségben futottunk össze. Szőts Papp Zsuzsa, a program irányítója érdeklődésünkre elmondta, helyi kulcsemberek bevonásával folyik a gyűjtőmunka, s falugyűlést szerveznek, hogy a helybelieknek is legyen beleszólásuk, magukénak érezzék a kiadványt, melynek megjelenését december közepére tervezik. A leporelló, melyből ötszáz példányt adnak a községnek, tartalmazza a falutérképet, rajta a fontosabb kulturális intézmények, turisztikai látványosságok, kilátók, azoknak a kézműveseknek a címét, akik vállalják, hogy látogatókat fogadnak, a panziókat, valamint egy faluismertetőt. Az anyagot digitálisan is átadják, így sokszorosítható. Az önkormányzat vállalta, hogy a térképet a település bejáratánál, a műemlék templom mellett, valamint a központban is kifüggesztik.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. december 19., szombat: Kultúra

    Tündérország napszámosa (Benedek Elek ölelő karjában) - Farkas Árpád

    Nagy szellemeinket, különösen az 1867-es kiegyezés után, a hálás utókor szobrászművészei előbb-utóbb leültették. Elsők között talán Deák Ferencet, a haza bölcsét, egyenesen karosszékbe. Mégsem illett volna szárnyas kabátban, lobogó hajjal forradalmakba rohanvást ábrázolni. De ücsörög már II. Rákóczi Ferenc, és Ady Melocco Miklós padjáról csaknem kísértetként lengi be a huszadik századot, s tűnődik József Attila a pesti Duna-parton, nézvén, miként úszik jövőnkkel is tova a dinnyehéj. Csupán azért villan elő néhány jeles szobrászművészünk Nagy Ember-ábrázoló helyzetképe, mert Há¬romszéken a Benedek Elek-emlékév műalkotásbéli revelációja mégiscsak a kisbaconi Elek apó-szobor, Vargha Mihály munkája volt. Sokan vélték eredeti szobrászművészeti ötletnek a padra ültetett Nagyapó mását, holott vonzereje csupán klasszicizáló élethűségében rejlik, mellyel ölébe, karjá¬ba csalogatja az arra lófráló zsibongó gyermek- és felnőttsereget. Ez a pad hétköznapi méretű ugyan, de a szobor élő, karjában elfér a fél magyar világ s annak égi mása. A másik fele csak nézi: ily csekélyke székely gyermekáldás mellett mennyi lurkó terem a mesemondó térdeken. S kuporodik ide diplomatától kackiás bajszú politikusig mindenki, s vonzza a vendégforgalom látogatócsoportjait letapadni percre az öröklétben. Lehet, e pad hiányzott nékem negyvenhárom esztendőkkel ezelőtt, amikor friss diplomás tanárként, nagy deákromantikával Kisbacon felé fordítottam szekerem rúdját, hogy majd Benedek Elek hátramaradt istállójában új Pegazusokat abrakoltatnék. Túl a mesék tején, akkorra ismerhettem azt az egykori közéleti kardforgatót, szelíd maszkja mögött igazunkért, demokratikus magyarságunkért radikális hadra kelő, olykor menekülő, de világok fordultán mindig szembejövő embert, kinek eldugott falujában felhagyott szellemi szálláshelyét szándékoztam ifjonti romantikával meglakni. Üres volt. Lányával, Flóra nénivel s Bardócz tanító úrral csalódottan kóstolgattuk a fekete levest a Mari-lak tornácán, hiszen kiderült: tanári diplomámat itt eresz alá akaszthatom, hiszen Kisbaconban az általános iskola gyermekhiány miatt jó esztendeje megszűnt. S bár Kisbaconban azóta sem termett egész iskolára való gyermek, mégis lombosodott Benedek Elek szelleme teljes nyelvterületen, s hol magyarok élnek e földkerekén. Írónemzedékek nőttek fel fiai, Tamási Áron, Szentimrei Jenőék nyomában, akikért „Fő, hogy dolgozzanak..." utolsó szavaival billent ki a toll kezéből, s ma is maga mellé ülteti padjára e kis antológiában* megszólaló ifjú öregeket. Hogy a mesélő kedv el ne múljék, e lapokon felszikráznak Ferenczes István, Vári Attila, László Noémi, Bogdán László, Szabó Róbert Csaba, Fekete Vince, Szántai János parázson tartott szavai, s a Benedek Elek-kutatók, -örökséggondozók — Lengyel László, Szabó Zsolt, Bardócz Orsolya, Perjámosi Sándor, Hegedűs Imre János, Végh Balázs Béla, Mészely József, Merényi Hajnalka, Kónya Ádám, Benedek Szabolcs — hozzák vissza közénk az időből. Megszólalnak mai kiscimborák is, kik közé magam is odakuporodnék, miközben eszembe jut réges-régi, kamaszkori güggyentésem, melyet már fel sem mernék ajánlani a Cimbora mai, okos és igényes, Benedek Elek ölelésében nyüzsgő olvasótáborának. A hajdani almáskertben térden írt, reményt kereső versike utolsó sorait azért idemásolom: Sussan a zöld s előrúgat fehér lován a legkisebb fiú —, horkan az állat, s meg nem zabolázza hét árok, hét kantárszíjú. És dombra föl! Amerre vágtat, a mesék tején fölragyog dérverte szép ezüst szakálla s a térdén ülő csillagok. (Elek Apó) * Tündérország napszámosa (Benedek Elek-olvasókönyv), a Regös Ifjú¬sági és Közművelődési Egyesület, Bod Péter Megyei Könyvtár, Kovászna Megyei Művelődési Központ kiadása. Szerkesztette: Farkas Kinga és munkatársa, Szonda Szabolcs, készült a Cova-print Nyomdában.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. október 10., szombat: Közélet

    Kicsi pénz, kicsi muzsika (Őszi Közművelődési Napok) - Váry O. Péter

    Egyre zsugorodik az alig néhány éve útjára indított Őszi Közművelődési Napok nevű rendezvény, idén a tavalyihoz képest feleakkora összeg sem áll a szervező intézmény rendelkezésére, s ennek megfelelően a meghirdetett programok is felére fogyatkoztak, miként a részt vevő települések száma is ugyanvalóst megcsappant. Ennek ellenére a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai kitartanak az ügy mellett — mert hiszen ügy immáron az Őszi Közművelődési Napok, a művelődési rendezvényekkel oly szegényen ellátott vidék szellemi fellendítésének ügye. Az elvek tehát nem változtak, ingyen kultúrát a legeldugottabb helyre is — hirdetik, s hogy idén melyek azok a települések, ahová egy bábelőadás, egy népi zenekar, egy színjátszó csoport eljut? Azok, amelyek igényt tartottak rá, amelyek az elmúlt években is tárt karokkal fogadták és várták a fellépőket. Akik idén is jórészt háromszékiek: mint mindig, a Tamási Áron Színház Cimborák bábtagozata hűséges partnere a rendezvénynek, ezúttal olyan falvakban lépnek fel, hol bábszínház még sosem járt, avagy csak nagyon régen; szintúgy Kelekótyáék, a gyerekeket sajátos módon szórakoztató együttes, és társult a Visky Árpád Színjátszó Kör is — mert a legnagyobb igény faluhelyen a színdarabokra lenne. ,,Idegenlégiósként" a Ködszurkáló Kisszínház csatlakozott a rendezvényhez, szintúgy visszajárók ők is, egy pályázat révén a vajdasági, zentai zEtna kortárs irodalmi folyóirat mutatkozhat be, s a Budafoki Musical Stúdió fellépése csereelőadásként valósul meg — ez az egyetlen egyébként, mely belépti díjas. Vasárnaptól vasárnapig tehát megpezsdül egy kicsit Háromszék áporodott kultúrlégje.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. október 17., szombat: Közélet

    Telep

    Ez a magát kistelepként hirdető pillanatnyi csoportosulás a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár előcsarnokában mutatkozott be a hét végén. Málnásfürdői nyári táborozásuk terméséből válogatott egy kiállításra valót a székelyföldi művészeti líceumok legjobbjaiból összeverődött húsz diák. A Péter Alpár képzőművész szervezésében zajló alkotótáborban jelen volt a grafika, festészet, szobrászat, performance, installáció, fotó... A szakmai irányítók, Faluvégi Tünde, Ütő Gusztáv, Éltes Barna, Vargyasi Levente, Beteg Zsuzsa, Péter Alpár nem titkolt szándéka valósult meg, hogy az iskolai oktatáson túli kísérletekbe szabadítsák be tanítványaikat. Fő támogatójuk a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum volt. (A. L.)
  • Első  Előző  1 2 3 4 5   Következő  Utolsó