• Sajtó - 2009

  • 2009. szeptember 29., kedd: Kultúra

    A Kárpát-medence legjobb mesemondói Kézdivásárhelyen - Iochom István

    Szombat délután a kézdivásárhelyi Vigadó színházterme adott otthont a Benedek Elek emlékére szervezett Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaestjének. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte az erdélyi, magyarországi, felvidéki és vajdasági mesemondókat, majd a jelenlevőkhöz fordulva arra kérte őket, dőljenek hátra, nyissák ki a lelküket, szívüket, és hallgassák a csodálatos meséket. Elsőként az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett országos döntő III—IV. osztályos kategóriájának legjobbja, a kézdivásárhelyi Mike Bernadett, a Petőfi Sándor Iskola tanulója mondott mesét. Deák Gellért Gedeon, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója az országos verseny különdíjasaként jutott tovább a gálaestre. Francia Dominika Mirr-Murr kandúrról mesélt Győr-Moson-Sopron megyét képviselve. A vajdasági Szombati Dorottya Lázár Ervin Csodapatika című meséjét elevenítette meg. Balogh Zoltán, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola diákja Benedek Elek A bujdosó macska című meséjét mondta el. Ambrus Szabolcs, Gyergyószárhegy mesemondója III. díjasként érkezett a gálaestre, és a Cigány haláláról mesélt. A Csongrád megyei Szalmai Imréné már nagymama, és minden korosztály előtt szívesen mond mesét, ezúttal tőle Benedek Elek Ravasz Jancsiját hallhattuk. A Szilágy megyei Albert Lénárt az alsó tagozatosok között nyert második helyezést Elek apó Kolontos Palkó meséjével. A Rugonfalváról érkező Jeddy Árpád, az V—VIII. osztályos kategóriában második helyezést ért el A szegény ember és a farkas című székely népmesével. Otika Ildikó felvidéki háromgyermekes édesanya Fösvénylegény házasodik című meséjével aratott közönségsikert. Kertész Hunor, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója, a legifjabb kategória dobogósa következett. Bagoly Orsolya, szintén a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont tanulója a Krónika napilap különdíjasaként lehetett jelen. Szabó Áron Ábrahám a budapesti döntőből jutott tovább a gálaestre. Másfél óra mesehallgatás után a szervezők a Kárpát-medence legjobb mesemondóit emléklappal ajándékozták meg. A gálaestet követően a magyarországi Makám együttes lépett színpadra, mely világzenéjével és mesei dallamvilágával tette emlékezetessé a szombat estét.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

    Közönség nélkül (Benedek Elek-emlékünnepség)

    Inkább szakmai eszmecsere maradt a Kárpát-medencei magyar gyermekfolyóiratok széles közönségnek szánt bemutatása: meglehetősen kevesen hallgatták végig a Pozsonyból, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Magyarországról és Kolozsvárról érkezett lapszerkesztőket. A gyér érdeklődés egyik magyarázatát — a napsütés, a (kényszerűen) szombat délire időzített rendezvény, a városban ugyanakkor zajló, mozgalmasabb szabadtéri programok mellett — egy, a kóstolónak hozott példányokért utólag betérő kiskamasz adta meg: frissen úgysem jut hozzá a távoli kiadványokhoz, az arhívumot pedig megtalálja a világhálón. A folyóiratok gondjai egyébként hasonlóak mindenütt: kevés a pénz, és egyre csökken az olvasótábor is — érdekes azonban, hogy ebből igencsak különböző jellegű folyóiratok születnek a különböző vidékeken, ámbár az irodalom népszerűsítése mindegyiknek vállalt feladata. Derűlátóbb jövőképet a Szivárvány és a Napsugár (óvodásaink, kisiskolásaink színes füzeteinek) főszerkesztője, Zsigmond Emese fogalmazott meg, szerinte tíz-tizenöt évi hullámvölgy után ismét emelkedik a gyermekirodalom ázsiója, élvonalbeli írók, költők fordulnak újra a kisebbek felé. A laptalálkozó egyféle folytatásaként a megyei könyvtár és a FER Alapítvány munkatársai várták a szülőket az olvasással kapcsolatos kötetlen beszélgetésekre, több szórólapot is nyomtattak a szaktanácsadás lehetőségeiről, no meg a különféle korosztályoknak ajánlott könyvcímekkel, ám ez is belterjes összejövetel maradt, mindössze két tanítónő keresett valami fogódzót a munkájához.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. szeptember 28., hétfő: Közélet

    Székely tündérország (Benedek Elek-emlékünnepség) — Farcádi Botond

    Talán a halkan felcsendülő dallam, a napsütéses, a meleg őszi nap, a pompás színekben tündöklő fák, a gyerekzsivaj vagy Benedek Elek világának kézzelfogható közelsége miatt, de — miként az Bardócz Orsolya egyik meselemezének címében is áll — igazi ,,székely tündérországra" hasonlított tegnap délután a kisbaconi emlékház. És népesnek is bizonyult e tündérország: az emlékünnepségre ugyanis sokan voltak kíváncsiak, busszal érkező gyerekhad szállta meg az emlékház kertjét, de eljöttek a helybeliek is, idősebbek, fiatalok egyaránt, kíváncsian nézegetve a kertben található óriási festményeken, vajon melyik mesejelenetet ábrázolja. A kisbaconi emlékünnepségen színes, tartalmas program várta az érdeklődőket. A környezetbe illő, szőttesekkel körbevett színpadon előbb Perjá¬mosi Sándor, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár képviselője beszélt Benedek Elek publicisztikai tevékenységéről, hiszen Ady Endré¬hez hasonló, kemény szavú közíró volt, újságírói munkája pedig máig sem teljesen ismert (ennek egyik oka, hogy gyakran használt álnevet). Az elmúlt évek kutatásai egyre több eddig ismeretlen írását tárták fel, folyamatban ezek kiadása. Sylvester Lajos közíró, lapunk főmunkatársa az emlékház létrejöttének körülményeit idézte fel. Bardócz Orsolya, Elek Apó ükunokája és Dévai Nagy Kamilla előadóművész verses-mesés-zenés produkcióját hatalmas tapssal fogadta a közönség, így aztán műsor után valósággal megrohamozták Elek Apó ükunokáját dedikálásra váró könyvekkel, lemezekkel. Az emlékünnepség könyvbemutatóra is alkalmat adott, a Bardócz Orsolya által szerkesztett emlékkönyvet Tatár Zsuzsa irodalomtanár méltatta, de megismerhették a résztvevők Bardócz Orsolya és Dévai Nagy Kamilla Testamentum hangoskönyvét, a Művelődés által kiadott, diákok rajzaival illusztrált Kisbaconi verseket is. Akinek pedig ez sem volt elég, ellátogathatott az iskola udvarába, ahol házi termékek vására várta minden jóval, mi szem-szájnak ingere.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. szeptember 26., szombat: Közélet

    Elkezdődött a Benedek Elek-emlékünnepség — Sylvester Lajos

    Tegnap délelőtt Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Tamás Sándor megyeitanács-elnök megnyitóbeszédével startolt az ötnapos háromszéki Benedek Elek-emlékünnepség-folyam. A gyermekirodalomnak és az ifjúsági nevelésnek a Kárpát-medence egészéből Háromszékre sereglett szakemberei délelőtt a Gyermek a képzelet és valóság határán — a mese, az olvasás és a tanulás kapcsolódási pontjai napjainkban konferenciával indítottak. A téma kibontásában részt vevő nagyszámú előadót Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Központ főigazgatója köszöntötte, majd a mese közművelődésünkben betöltött szerepéről értekezett, hangsúlyozva, hogy az évfordulós rendezvény Benedek Elek életművéből a mese társadalmi funkcióját helyezi előtérbe. Dr. Bálint Péter tanszékvezető főiskolai tanár meseértelmezése a Halál a mesében témát járta körbe Nagy Olga kolozsvári mesekutató értelmezésére alapozva. A Benedek Elek-emlékünnepség pénteki programjában számos, külön kiadványba kérezkedő szakelőadás hangzott el, könyvbemutatókra, könyvvásárra került sor.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2009. szeptember 26., szombat: Emlékezet

    Az erdélyi gyermekirodalom születése (Hármas évforduló) - Farkas Kinga

    Hogy a Cimborát te is, kedves Öcsém, jóval melegebbnek látod, mint volt a Jó Pajtás, annak igen egyszerű a magyarázata. Az erdélyi gyermekek három évig nem láttak gyermekújságot, kárpótolnom kell őket, s szívem egész melegségét, még meglevő munkaerőm teljességét ennek az újságnak, s általa az erdélyi magyarságnak szentelem, ami természetes, hisz minden írói sikeremnek az édes anyaföldben van a gyökere (Cimbora, 1923/16.) — írta Benedek Elek a népszerű Elek nagyapó üzeni rovatban egy évvel azután, hogy Kisbaconba való hazaköltözését követően átvette — Szentimrei Jenő kérésére — a Cimbora szerkesztését. Abban a rovatban, mely a hajdani Cimbora szíve-lelke volt, melyben utánozhatatlan, nagyapós hangon válaszolt — a lap fénykorában akár hetente száz-százhúsz — fogadott unokája levelére. Írásra, olvasásra buzdította őket, együtt érzett, ha bajról, betegségről, halálról kapott hírt, dicsért, ha fejlődést tapasztalt szépírásban vagy fogalmazásban, és éles szemmel kiszúrta a tehetséget is. A trianoni döntés után elszigetelődött Erdély lelkiállapotának, az ország feldarabolásának mindennapi életre mért hatását, a talpon maradás esélyeinek körüljárását olvashatjuk ki, ha végiglapozzuk a Cimbora első évfolyamainak levelezőrovatát. És persze azt is, hogy ebben a ködös, lelki és kulturális szomjúsággal átitatott közegben hogyan ért célba a lap, és mekkora jelentősége volt a sötétség eloszlatásában... (A Kovászna Megyei Művelődési Központ által kiadott, pénteken bemutatott Cimbora-lapozóból is ízelítőt kaphatunk a 20-as évek Cimborájának világából.) Benedek Elek a Cimbora utolsó oldalain élő kapcsolatot tartott fenn olvasóival, és közben a lap törzsét képező irodalmi anyag is lapszámról lapszámra bővülő írógárdát mutat. A szépirodalmi részben a kor legjelentősebb szerzői szólaltak meg. Ekkor a nagy munka éppen az volt, hogy folyamatos levelezgetéssel kicsalogassa tőlük a gyermekeknek szóló alkotásokat. Többek között Szentimrei Jenő, Tompa László, Berde Mária, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Nyírő József, Reményik Sándor, Tamási Áron, Sipos Domokos, Szondy György írásait olvashatjuk itt, és olyan szerzők jelentkezhettek — már gyermekkorukban — írásaikkal hasábjain, mint Dsida Jenő, Szemlér Ferenc vagy Ignácz Rózsa. A Cimboráról szólva, amelyben a szépirodalmi anyagon kívül igazán naprakész és izgalmas ismeretterjesztő rovatok is szerepeltek, nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy bármennyire nagy jelentősége is volt a kor gyermekkultúrájában (és nem csak, a feljegyzések szerint fénykorában, amikor ötezer példányban nyomták a lapot, ötvenezer olvasója is volt, szülők, nagyszülők, az egész porta végigolvasta), bármennyire határozottan állíthatjuk is azt, hogy magyar nyelvterületen azelőtt és azóta sem szerkesztettek ennyire arányos, érdekes, a korszak pulzusát kitapintó folyóiratot gyermekeknek, mégsem tudott folyamatosan magas példányszámot tartani, kiadók adták kézről kézre, érdektelenség és hanyagság övezte a terjesztést, adminisztrációt. Egészen addig, míg 1929-re odáig fajult a dolog, hogy minden egyes lapszám megjelenését idegőrlő várakozás előzte meg a kisbaconi Mari-lakban. Testreszabott feladat volt Benedek Elek számára a Cimbora szerkesztése, mégis vagyona, idegrendszere sínylette meg élete egyik legnagyobb alkotását. Lengyel László gyakran emlegeti Elek Apóról szóló írásaiban a Benedek-mélabút, mely egész életét meghatározta (s melyet önéletrajzi írása szerint az anyatejjel szívott magába, hisz csecsemőkorában, Ignác öccse tragikus halála után édesanyja mély depresszióba esett), nos, a Cimbora kiadásának gyakorlati oldala, mely igencsak tükrözte a korszak (a maival oly nagyon rokonítható) visszásságait sem sok okot adhatott vidámságra. A lap első tulajdonosa, Halász Sándor ügyvéd, a Szatmári Szabadsajtó könyvnyomda leveszi kezét a Cimboráról, amely már csak hébe-hóba jelenik meg, és Benedek Elek adósságai (mert nemcsak hogy ingyenmunkát végzett, de még saját vagyona rovására szerzőinek honoráriumot is fizetett) egyre nőttek. Arról, hogy ez az emberpróbáló munka és annak az egész erdélyi gyermekirodalmat meghatározó eredménye, a Cimbora szerkesztése mennyire tragikusan végződött, Benedek Marcell ír részletesen a Naplómat olvasom című önéletrajzi könyvében Benedek Elek utolsó napjairól szólva: ,,Közben a fanyarul fogadott halvány reménység: a Helikon foglalkozik azzal a gondolattal, hogy átvegye a Cimborát. A Helikon első gesztusa apámmal szemben megkeseríti az ízét ennek a vé¬konyka reménységnek. De ha legalább sietnének! A gondolat felmerülése óta semmi hír róluk. (…) Másnap megírja (aug. 15-én) végleges szakítólevelét a III. tulajdonossal Tudomásul veszem, hogy a lap megszűnt. Nagyobb nyomaték kedvéért aláíratja mint tanúkkal, Miklóssal és velem. Nem utólag mondom, akkor is úgy éreztem, hogy halálos ítéletét írjuk alá." A Cimbora előzményei A gyermeklapszerkesztést már huszonhárom évvel a Cimbora átvétele előtt elkezdte Benedek Elek. 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot, Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtásnak. Mindezek előzményeként 1888-ban a képviselőházban is felszólalt, kikérve a magyar gyermekek nevében azt az érdektelenséget, mely a magyar gyermekkönyv és -újságkiadást övezi: Nem az iskolai tankönyvekről szólok, mert azokért, jók vagy rosszak, nem a könyvkiadók felelősek, de értem azokat a képes könyveket, melyek a házi nevelés és oktatás kiegészítő részeiként minden évben, különösen karácsony táján, elözönlik a könyvpiaczot; azokat a nagy részben külföldről importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb részben hazai termékeket, a melyek ugyszólván minden kritika nélkül kerülnek a gyermekek kezébe s mig együgyü tartalmukkal megtompítják az ébredező elmét, idegen szellemükkel csirájában fojtják el a hazafias szellemet, évekre vetik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt való egészséges érzék kifejlődését. (Tetszés.) (60. országos ülés, 1888. február 9-én)
    Forrás:http://www.mpgy.ogyk.hu/
    Forrás: Háromszék Napilap
  • Első  Előző  1 2 3 4 5   Következő  Utolsó