• Sajtó - 2010

  • 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6
  • 2010. május 8., szombat: Magazin

    Jókedvű zenészek a tetőn– Mózes László

    Az Óriáspince-tető színpadán a Bohém Ragtime Jazz Band A huszonöt éves születésnapját nemrég ünneplő kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band koncertje telitalálat volt a múlt hét végén az Óriáspince-tetőn bemutatott zenés produkciók között. Egyszersmind jó példa arra, hogy a hagyományőrző műfajok szerencsésen vegyíthetőek más stílusokkal, akár egy kifejezetten népi értékeket felvonultató rendezvényen is, ugyanis az egész esszenciáját maga a hely határozza meg. Az Óriáspince-tető csak egy biztos mércét követel: a minőséget. Ráadásul ez esetben ezt mi állíthatjuk fel saját magunknak, e hegy ugyanis megbízható szűrőként távol tartja a zenei s más tájidegen elemeket. Nem elhanyagolható tényező, érdemes jól sáfárkodni vele. Ezért volt jó választás a negyedszázados múltú, világszerte számos koncerten, dzsesszfesztiválon fellépő Bohém Ragtime Jazz Band, amely napnyugta után játékos, könnyed zenéjével bemutatta, hogy rendkívül tágas műfajpalettán otthonos. Nem véletlenül írta róluk Matisz László, hogy „a XXI. század szétfolyó érték(v)iszonyai között a Bohém zavarba ejtő iskolapéldát mutat ártatlanság, vitalitás és optimizmus című tantárgyakból; a neurotikus fél világnak orvosilag kellene őket felírni". A zenekar 2009 elejéig tizenöt albumot adott ki, repertoárjukban egyaránt szerepel ragtime, New Orleans-dzsessz, dixieland, korai szving, a capella spirituálé, régi magyar slágerek és saját szerzemények. A trombitán játszó Lebanov József nagyon jónak nevezte mind a koncert hangulatát, mind a közönséget. „Gyönyörű ez a táj, én nagyon szeretem Erdélyt, mindig nagyon szívesen jövök vissza, itt mindig szelídek a hegyek, nem úgy, mint Nyugaton. Sokat utazunk, 60—80 fellépésünk van egy évben, de mindig nagyon kedves nekünk ez a vidék és ezek az emberek, mindig nagyon szívesen jövünk." Zenei hitvallásukról úgy fogalmazott, „az a legfontosabb, hogy ezt a tradicionális dzsesszes, dixielandes zenét örömmel játsszuk, szeretettel adjuk tovább, nagyon lényeges ennek az önkifejező, improvizatív része, ahol mindenki kiteljesíti azokat a gondolatokat, amelyeket egy-egy dallamról, erről a muzsikáról érez". S hogy bohémak-e az életben? „A személyisége mindenkinek olyan, hogy ehhez a zenéhez illeszkedik, ez vidám baráti társaság, amellett, hogy komolyan dolgozunk azon, hogy színvonalas zenét hozzunk létre. Sok nehézséggel küszködünk valamennyien, de éppen ezért is fontosak ezek a pillanatok, ezek a koncertek, hogy egy kis energiát adjanak, hogy felfrissüljünk egy kicsit, felejtsük a problémákat, és egy kicsit lazítva, feltöltődve tudjuk folytatni a munkánkat" — összegezett Lebanov József.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 8., szombat: Kultúra

    Tűztánc a tetőn–Mózes László

    Hangulatában és színvonalában egyaránt jó záróakkordja volt az Óriáspince-tetőn tartott kulturális rendezvényeknek a Tűztánc. A Háromszéken tavaly nyáron először bemutatott, színház és cirkusz között egyensúlyozó produkciót Dávid Attila, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színművésze rendezte. Az igen látványos, tűzszínházi kísérletként is említett szabadtéri produkciót Dávid Attila és Pál Gecse Ákos temesvári bábszínész kezdeményezte, kiindulási pontnak az M Stúdió Ünnep című cirkuszszínházi előadását tekintik, már abban használták a zsonglőrködést, az akrobatikát. Első tüzes bemutatójukat 2009-ben, Szent Iván éjjelén tartották. Az előadást folyamatosan bővítik: különféle tűzzsonglőr eszközökkel ,,fogalmazzák meg a tűz táncát". Önálló, a szereplők cserélődése miatt is változó, zenével kísért, veszélytelennek egyáltalán nem nevezhető produkció, melyet a sepsiszentgyörgyi Moira Kulturális és Ifjúsági Egyesület támogat. Nem konvencionális színházi előadás, hanem olyan produkció, amely másfajta megközelítést vár a nézőtől, sokkal inkább megérinti, mert ott áll közel, érzi a tűz melegét — magyarázza Dávid Attila. Az előadóművészeteknek olyan része, amely Nyugat-Európában igen elterjedt, sokan nagyon magas szinten művelik ezt a színház és cirkusz közt húzódó műfajt. A nézőben megszülető pillanatnyi hatás a fontos, az embereket az fogja meg, ahogyan uralni próbáljuk a tüzet — teszi hozzá. Az előadás ívét az adja, ahogy a tűz megszületik, majd kialszik, ennek van egy ritualitása. ,,Ahány helyen játsztuk, mindenütt más volt, a tér adottságai miatt. A Pincetető azért volt szerencsés, mert nagyon szép a környezet, ott, kint inkább megszületett a ritualitás, városban nem volt annyira intim, bensőséges. Nem a színész a fontos — hangsúlyozza Dávid Attila —, hanem a tűz, én a háttérben vagyok, kiszolgálom ezt az eszközt, ez egy másfajta játékstílus."
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 7., péntek: Közélet

    Három napig áll a bál (VI. Háromszéki Diáknapok)– Farcádi Botond

    Műanyag palackokból épített hatalmas ,,trójai faló", farka helyén csapatzászló, kürt, síp, trombita, dobok, cintányér, lábasok, színes mezbe öltözött, a szivárvány színeiben pompázó, festett arcú bohócok, ördögök, különbnél különb jelmezbe bújtatott kabalafigurák... ...bevásárlókosarak és minden elképzelhető zajkeltő eszköz, hatalmas zenebona, zsivaj, énekszó, kiáltás, mindenünnen felcsendülő kacagás, közel félezer fiatal, a Székely Mikó Kollégium ablakából vágyakozva kikandikáló arcok, a diákcsapatot kíváncsian nézegető idősebbek és fiatalok, csodálkozva fényképező turisták — nagyjából ez a látvány tárult a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkba látogatók elé tegnap délben, a hatodik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok nyitányán. Az előválogatás, selejtezők után összesen tizenhét csapat maradt versenyben, ezek többsége sepsiszentgyörgyi, de két kovásznai résztvevője is van az idei vetélkedőnek, újdonságnak számít továbbá, hogy a szórványprogram részeként dévai vendégcsapat is jelentkezett a megmérettetésre. A parkbeli gyülekezőt követően a csapatok kivonultak a 4-es kilométerkőhöz, ahol estig a majális zajlott. Háromszék legnagyobb ifjúsági rendezvénye ma a kulturális és a sportvetélkedőkkel folytatódik, szombaton a gála után derül ki, melyik a legügyesebb diákcsapat, ugyanakkor választják ki a legsportszerűbb és a legjobb nem sepsiszentgyörgyi résztvevőket.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 7., péntek: Nyílttér

    Nagyrendezvények hangulata és összhangja (Környezetünk)– Sylvester Lajos

    Az Óriáspince-tető emelkedett majálisos hangulatát indokolatlan és botorság lett volna előbb azzal elrontani, hogy beszámolóinkban kákán csomót keresve a hatalmas tömeget a Lármafa-hegyre vonzó rendezvény visszásságait sorolni kezdjük. Utólag viszont kötelességünk ezt megtenni a hagyományteremtő helyszín és a következő rendezvények sikere végett. Május elsején az volt a legfurcsább, hogy a nagyszámú kivonuló immár hagyományossá vált ételféleségekkel, csórékolbásszal, flekkennel, csapolt sörrel való kiszolgálását a kivonuló kereskedelmi egységek csak részben biztosították. A Tribel vendéglő kiszolgálópultjai előtt órákig is várakozni kellett, amíg a messzire elkígyózó sorok végén lévők harapni- és innivalóhoz juthattak. Több ezer ember kiszolgálására egyetlen kereskedelmi egység képtelen. Az, hogy a tömött és hosszú sorokban mégsem látott dühtől eltorzult arcokat az ember, elsősorban a ragyogóan szép időnek, a szemet gyönyörködtető panorámának, valamint annak volt köszönhető, hogy a kézművessátrak sokasága is magához vonzotta a tömeget, no meg édességekből — kürtőskalács, mézespogácsa stb. — nagy volt a kínálat. A kereskedelmi vállalkozók közönyére azért sincs magyarázat, mert az ehhez a rendezvényhez időben közel eső Szent György-napokon ezekben a „műfajokban" szinte túlméretezett a kínálat. A teljesítmények elbírálására felkért zsűri munkáját, amely idén például a szekértáboros bemutatók értékelésére volt hivatott, az egyetlen díj odaítélése nehezítette. A fődíj egyértelműen Csernátont illette meg. De ennek elnyerésén mintegy félszáz ember tíz napig dolgozott. Ehhez hozzáadandó, hogy az „alapeszközök" — például a szekerek — felújításán évek óta munkálkodnak. Ezzel szemben az árkosi Bálinth Zoltán egyedül alkotta meg a maga fantasztikus értéket képviselő tájmúzeumát. Summa summarum: az egyéni teljesítményt is kellene erkölcsileg jutalmazni. Külön zsűrizni és díjazni lehetne a kézművesek teljesítményét is, amely tulajdonképpen a vásáros kivonulás alapértékeihez tartozik. Ami a rendezvényszervezést illeti, évek óta a megyei szintű koordináció hiányát hangoztatjuk. Nincs egy megyei egyeztetőfórum, amely arról próbálna gondoskodni, hogy az érdekeltekkel egyetértésben a nagy súlyú rendezvények egymásra torlódását elhárítsa. Május elsején a falunapok sokasága „üti egymást", és ezek nemcsak a nagyrendezvények résztvevői számát apasztják, hanem a protokolláris feladatok ellátására felkért személyiségek a megye egyik sarkából a másikba száguldozva a programba foglalt időpontokra nem jelennek meg, ilyenkor a várakozók méregzsákja kihasad, és nemkívánatos jelenetek iktatódnak a műsorba. A nagyrendezvény lebonyolításában fontos szerepük volt a forgalmat irányító rendőröknek. Az egyirányúvá alakított forgalommal, a kocsipihenő kijelölésével elkerülték a torlódást, az ezzel járó hangulatrontást. Persze, akinek ez a tiszte, száraz idő esetén kirendelhetne egy locsolókocsit, hogy a makadámmal borított útszakaszok porképződését elkerüljék. Az Óriáspince-tető nagyrendezvényei megérdemelnek minden figyelmet és a megyei művelődési központ munkájának kiemelt értékelését.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 6., csütörötök

    Rajtol a Diáknapok!– Kustán Magyari Attila

    Start Ma délben a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, a „csillagnál” veszi kezdetét a hatodik Háromszéki Diáknapok a REGÖS Ifjúsági és Közművelődései Egyesület, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében. Az évről évre bővülő versenysorozat szombatig tart, 24 csapatban 320 diák versenyzik, köztük kézdivásárhelyi, kovásznai, baróti tanulók, valamint egy dévai vendégcsapat is jelen lesz. A pénteki felvonulás a 4-es kilométerkő színpadához vezet, ott kerül sor a Majális-versenyszámokra, később a Szarka-estre a város területén. Pénteken rendezik meg a kulturális vetélkedőt a Tanulók Házában, délután az új sportcsarnokban pedig a sportversenyt. Szombaton a park melletti taximegállóban indul a vadászat, délután hat órától a hagyományos gála van beütemezve, ezúttal a Szakszervezetek Művelődési Házában. Itt az öt első csapat harcol majd a Háromszék Legügyesebb Diákcsapata címért, az eredményhirdetésre, díjátadásra is itt kerül sor.
    Forrás: Székely Hírmondo
  • 2010. május 5., szerda

    Gelencei értéktérkép

    Nem a híres templom a község egyetlen értéke Az Óriáspince-tetőn szervezett HáromszÉKünk értékbemutató kiállításon 2009-ben Gelence különdíjban részesült, nyereménye a Kovászna Megyei Művelődési Központ által készített, Gelencét bemutató zsebkalauz, amelyet az idei rendezvényen adtak át. A zsebkalauz három nyelven: magyarul, románul, angolul ismerteti a települést, és tartalmazza a 15 panzió elérhetőségét is. A kalauzban kiemelt helyet kap a település értéktérképe, amelyen a köz intézmények, látnivalók, nevezetességek, vendéglátás kategóriákban vannak feltüntetve a Gelencére érkező turisták számára fontos helyszínek. A térképet a Művelődési Központ a polgármesteri hivatalnak digitális változatban is átadta, így lehetőség adódik annak továbbszerkesztésére. A térkép elkészítésénél gelenceiek is közreműködtek: Balogh Károly, Kelemen Dénes és Kovács Attila járult hozzá az anyag összeállításához. Az 1000 példányban elkészített zsebkalauz szerkesztője Szőts Papp Zsuzsa, grafika: Kolumbán Hanna, a fotókat Henning János, Hlavathy Károly, Horváth Szilveszter és Kovács Attila készítette.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. május 4., kedd

    Újra majális az Óriáspince-tetőn–Kustán Magyari Attila

    Maksai lányok a tavalyi rendezvényen, a zsűri döntésére várva Második alkalommal kerül sor a HáromszÉKünk rendezvényre, május elsején a Maksa melletti Óriáspince- tetőre várják az érdeklődőket a szervezők. Délután egy órakor kezdődik a műsor, a rétyi Kováts András Fúvós - egyesület Zenekar előadásával, ezt követően szabadon meg lehet tekinteni a szekértábort, ahol minden jelentkező bemutatja települése jellegzetességeit fényképek, ételek, különböző tárgyak kiállításával. Végig lehet járni a kézműves kiállításokat, valamint a vásárt, a gyerekeknek fenntartott játszóházat, a fotó- pikniket. A kisbaconi Bodvaj Egyesület vetélkedőket tart, a gyerekek számára külön anyák napi ajándékkészítési lehetőség is lesz. Délután kettőkor a nagyajtai citerazenekar szórakoztatja az összegyűlteket, ezt a Kelekótya Együttes előadása követi, majd a Perkő Néptánc Együttesé. Fél négytől ötig családi vetélkedőre kerül sor, ezt követően a tavalyi rendezvény győztesének, Gelencének átadják a díjat. Következik a települések bemutatója és vetélkedője, ahol a „legötletesebben bemutatott település” címért idén is lehet küzdeni. Hét órától a szentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes lép fel, nyolckor a Kecskemétről érkező Bohém Ragtime Jazz Band koncertezik. A napot fél tíztől tűztánc-bemutatóval, valamint a hagyományos tábortűzzel zárják. Sepsiszentgyörgyről a törvényszék előtt indulnak buszjáratok Maksára 12.00, 14.30 és 19.30-kor, Maksáról a megyeszékhelyre 13.00, 15.30, 22.00 és 22.40-kor. Egy jegy ára 3 lejbe kerül, az oda-vissza járatra 6 lej.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. május 4., kedd: Nemzet-nemzetiség

    Sokadalom az Óriáspince-tetőn– Sylvester Lajos

    A HáromszÉKünk Értékbemutató Kiállítás és Majális igazi maradandó ékessége az Óriáspince-tetőre kigyalogoló, kikocsikázó és kiszekerező hatalmas tömeg volt. Ekkora közönsége tudtommal a perkői Szent István-napi búcsút és az ugyancsak a Pince-tetőn szervezett augusztus 20-i rendezvényt kivéve egyetlen háromszéki szabadtéri ünnepségnek sincs. A tömeg összetétele generációs bontásban tekintve is figyelemre méltó, pince-tetői majálisos hagyományt alapító: rendkívül sok volt a gyermekapróság, ők majd belenőnek a szüleik, nagyszüleik szeme láttára és bábáskodásuk révén születő Hagyományba. A pince-tetői majális valósággal rehabilitálja az átkos korszak politikai manifesztációvá züllesztett népünnepélyeit. Eszmeileg ez az ünnepség figyelemre méltó hozadéka. A HáromszÉKünk másik, minden egyéb megyei rendezvénytől megkülönböztető ékessége a szekértábor, a kézművesvásár helyi hagyományokra épülő eredetisége. Nagy rendezvényeinket általában felveszi a bóvliáru, a giccs. Az igazi értékek idei seregszemléje ebben a vonatkozásban meggyőző, képletesen szólva némely falunapi kirukkoláson tapasztalható vitatható értékű szokások, versenyek, szórakoztató műsorszámok fölé, az Óriáspince-tető magasába emelkedett. Szekérdíj Csernátonnak Az Óriáspince-tető idei (ráfos) Szekérdíjasa Csernáton. Bölöni Dávid polgármester, a néprajzos és népes Haszmann família, valamint a többi szervező egyedi módon magát a szekértábor fogalmát is megjelenítette kiállításán: a két gyönyörű, mintaszerűen konzervált, pengő tengelyű ünnepi kocsiszekér táborszerűen lezárta a legnagyobb kiállítási teret, s ezen a téren az értékteremtő Csernátont a maga gazdagságában, változatosságában és szépségében jelenítette meg. A figyelemre méltó szakmai illetékességgel kialakított kiállítótér jelentős közösségi munka eredménye: Haszmann Pál múzeumvezető szerint a nagyközség polgármesterével együtt tíz napon át mintegy félszáz csernátoni nő és férfi készült erre a majálisos bemutatóra, amelynek főhőse a ráfos szekér volt. A polgármester az egyik szekér bemutatása közben vázolta ennek előtörténetét. Apja a második világégés ,,szovjet bejövetele" előtt hírét vette az orosz zabrálási szokásoknak, és szekereit hatalmas mennyiségű szalma alá, a csűr odrába rejtette. A szekerek a kritikus időket ott vészelték át. Évek múltán az egyik felsőcsernátoni férfi ötlete volt, hogy a csűr oldalát bontsák ki, és úgy vegyék elő a szekereket. Ebben az esetben nem kell a nagy mennyiségű szalmát kihordani. A két szekér révén körbefogott teret egy állványokra helyezett vándorkiállítás pannói zárták le, amelyek szöveges, fotós megjelenítéssel Cserná¬ton négy településének, Alsó- és Felsőcserná¬tonnak, Albisnak és Ikafalvának a történelmi és kortársi értékeit mutatták be. A pannók míves asztalosmunkával erre az alkalomra készültek. A csernátoni alkotómunka minőségét szemléltette a szekerek mellett a másik sztárvendég, a csernátoni származású, nyugdíjaséveire Brassóból szülőfalujába hazatelepedett Mántó Béla maga készítette cimbalma. A Szekérdíjas csernátoniaknak a legapróbb részletekig kidolgozott kiállítás szervezésére, alkotói hozzáállásukra, gazdag fantáziájukra jellemző, hogy semmiféle témaidegen tárgy, eszköz nem zavarta a látványban gyönyörködő seregletet. Még egy modern ülőalkalmatosság sem. A versenyzők mezőnyéből kiemelkedő minőséget nyújtó pityókás berbécstokány elkészítéséhez még a tűzhely peremét is hazulról, a Csernáton patakának görgetegköveiből alakították ki. Az emlékezetes látványhoz tartoztak a székely ruhás csernátoni menyecskék is, akik az étkeket, a hagyományos italokat bemutatták és felszolgálták. Még a saját készítésű mézet is. A stilizált szabású asszonyi viselet a csernátoni múzeum mintaanyagából került elő. A csernátoniak kiemelkedő teljesítményét jelzik a Szekérdíj kritériumaitól függetlenül megjelenített saját kézművessátrak is, amelyekben a népi bútorfestést, a híres csernátoni fafaragászatot a Haszmann família fiatal nő- és férfitagjai mutatták be. Csernáton idei óriáspince-tetői bemutatkozásával ismételten bebizonyította, nem csak saját községe alkotóképességének bemutatására alkalmas, hanem bárhol és bármikor Szé¬kelyföld megjelenítésére is képes. E sorok írója azon sem csodálkozik, hogy a csernátoni turisztikai panziók és a táborozási helyek annyira kapósak, Kárpát-medencei szórásúak, mert azokat a látvány-, íz- és hangulati élményeket közvetítik, mint amilyent az Óriáspince-tetőn megismerhettünk.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 3., hétfő: Közélet

    Majális az Óriáspince-tetőn– Mózes László

    Jól választott, aki szombat délután a maksai Óriáspince-tetőn szervezett HáromszÉKünk értékbemutató kiállítást és majálist kereste fel: az egymást követő kulturális programok mellett bemutatkozott néhány település, de főként bő kéttucatnyi kézműves. De ami legalább ennyire fontos: a népes gyermeksereg számára is bőven akadt egészséges foglalatosság. Noha szekértábornak nehezen lehet nevezni a fél tucatnál alig több — igaz, többnyire mívesen elkészített — szekérre pakolt értékkollekciót, annál többen voltak a figyelemre méltó kézművesmunkákkal előrukkoló háromszéki mesterek. Igazi gyönyörűség látni a gonddal és hozzáértéssel elkészített munkáikat, s nem csak a portéka az ékesség, hanem az is, hogy a helyszínen faggatható a titkokról a mester. Akiket mind köszönet illet, hogy munkáikat felcipelték az Óriáspince-tető misztikus terébe, nem is feltétlenül a nyereségért, hanem az ismerkedési lehetőségért s a rendezvény hangulatáért. Ruhák, apró bizsuk, bőrből készített nyergek, szíjak, táskák, kézzel szőtt szőnyegek, csontékek, kovácsolt, dombormű-finomságú vasdarabok sorakoztak, s ezt ráadásként egyéni bemutatók is színezték. A barátosi Bartók Erzsébet szövőszékén kicsinek-nagynak egyaránt megmutatta a mesterség fortélyait, Nagy György olaszteleki kovács pedig fáradtságot nem kímélve üllőt, hevítőszerkezetet is felcipelt, és a látogatók szeme láttára formázta a vasat. Nem mindennapi látvány, miként a nyolcvanegy esztendős, életét rendületlenül kosárfonással töltő besenyői Kovács József szorgoskodása sem. Pincetetős, néhol balzsamszerű kuriózumok sora fogadta az arra járót: falvak színes névjegyei között szélben hancúrozó zászlók, kovásznai borvízcímkék, melyek szinte fotókiállításként mutatták a fürdőváros egykori és mai arcát. Újonnan elkészült cimbalmát hangoló mestert láthattunk, az árkosi tájmúzeum ismerős darabjait, az emlékmű oszlopai közé feszített madzagra aggatott, jobbra-balra dőlő fotográfiákat, hátukon gyermekeket hordozó paripákat, édesanyjuknak szorgosan ajándékot bütykölő aprósá¬gokat. Mert miként Imreh-Marton István, a rendezvény főszervezője is elmondta, az idei, sikeres majális jelleg mellett másik nagy meglepetésük az volt, hogy a sátrakba, ahol a gyermekek kézműves-foglalkozáson anyák napjára apró figyelmességeket készítettek, nem győzték hordani az alapanyagot... Jó, hogy a pincetetői rendezvény egészében családbarát jellegű, hiszen számos lehetőség várta a kicsiket, számukra az egyik legkelendőbb csemege az ingyenes lovaglási lehetőség volt. Kora délutánra már megtelt a tető rögtönzött parkolója, a színpadon egymást váltották a zene- és tánckarok, este pedig bejelentették: idén két település — Csernáton és Kovászna — viszi el a pálmát. Az előadások közül a nap fénypontja a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band vidám koncertje volt, amelyet bravúros tűztánc követett a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színművészei előadásában. Arról, hogy ezt éppen itt és most, az Óriáspince-tetőn láthattuk, Uray Péter, a társulat művészeti vezetője úgy vélekedett, hogy akárcsak a színházi előadás, egy ilyen produkció is mindenhol más: a színház mindig ott születik meg, ahol éppen van. A több száz fős, zsibongó tömeget vonzó rendezvény a Pince-tetőre jellemző hatalmas tábortűzzel ért véget.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. április 28., szerda: Közélet

    Majális és szekértábor az Óriáspince-tetőn– Sylvester Lajos

    Május elsején idén is szekértábort szerveznek az Eresztevény és Maksa fölötti, kenyér alakú hegyre. Mondják, szekértábort. Minden, részvételét jelző település szekérre vagy szekerekre rakja a rá legjellemzőbb népművészeti, kézműves-mesterségbeli tudással készített portékáját, odarendeli mutatós leányait és dali legényeit, de az alattuk és felettük lévő korosztályok képviselőit is beöltöztetik a helyi népviseletbe, a magukkal vitt, vagy a helyben elkészített ételek és italok is a helyi ízeket és aromákat osztják meg a pincetetői összejövetelen. Így, a maga változatosságában és sokszínűségében áll össze Háromszék, tágabb értelemben egész Székelyföld látvány-, íz- és aromaatlasza, amelynek lapjait faluról falura haladva lehet nyitogatni. A szekeres, lovas kivonulásoknak nálunk két rendkívüli alkalmát figyeltem meg. Az egyik a március 15-i nemzeti ünnep. A másik augusztus 20. vagy valamelyik, e körüli munkaszüneti nap. Egyszerűen elragadó az, amikor Kézdivá¬sárhely főterén az órás-másfél órás ünnepi rendezvényen felvonulnak a felső-háromszéki szekerek. Évről évre egyre több felújított vagy ,,újbatett" hagyományos pengő tengelyű szekér és kocsi. Kocsiszekér. Idén Csernátonból, ahol a Haszmann Múzeum szekér- és kocsigyűjteménye talán egész Erdélyben a legteljesebb, öt eredeti, kasos, saroglyás szekér vonult ki. Ennél már csak az Óriáspince-tetői teljesebb, ahol több tucat szekér táborba szervezésével a székely ezermesterség és leleményesség példatárát láthatjuk. A régi tárgyak, eszközök, szerkezetek bemutatása több, mint divat. Bár az sem mellőzendő, hogy Európa-szerte felújított régi szekereket állítanak ki a szálláshelyek, fogadók elé. Az utazás szimbólumait. Mi több, különösen Székelyföldön egyre több szekértúrás kirándulást szerveznek az urbánus körülmények között a természetből kirekesztődött kirándulók számára. Székelyföld csodálatos tájainak egy-egy darabját így körbeszekerezni, közben a hagyományos helyi ételeket-italokat fogyasztani, és a hely szellemét ennek emberei révén megismerni, van, akinek nagyobb élmény, szellemi és kulturális feltöltődésre alkalmasabb, mint a nagyvilági giccsparádékon elkölteni a pénzt. Természetesen az Óriáspince-tetőn szervezendő majálisnak akkor van foganatja és lesz sikere, ha értékmentő jellegét és szerepét felismerik a helybéliek, főleg azok, akiknek sokféle eszköz és forrás áll rendelkezésükre, ha értik és érzékelik ennek a sokat ígérő kezdeményezésnek az üzenetét.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. április 19., hétfő: Közélet

    SzÁrnyak tánc-vers est

    Különleges helyszínen, a sepsiszentgyörgyi Bastion Caféban Orza Călin koreográfus rendezésében érdekes produkciót mutatott be szombat este az Udvarhely Táncműhely négy táncosa és Posta Ervin, a Tomcsa Sándor Társulat színésze. A Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Udvarhely Táncműhely József Attila születésének 105. évfordulója alkalmából mutatta be a SzÁrnyak című tánc-vers estet, amelyen a szavalatokhoz Jim Morrison és a The Doors zenéje, a táncosok mutatványa társult, így a kocsmai helyszín is igen természetesnek tűnt. (Farcádi)
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. április 17., szombat: Közélet

    Diáknapok előpörgetve– Váry O. Péter

    Fura jelenségek zajlottak az elmúlt napokban Sepsiszentgyörgyön. Némely fiatalok csak úgy lesátoroztak az útkereszteződésben, rendőrök terelték el a forgalmat, még jó, hogy az egész csak három-négy percet tartott. Aztán más fiatalok nekiálltak felsikálni a gyalogátjárót, kész szerencse, hogy az egész csak három-négy percet tartott. S akkor megint más fiatalok addig mentek oda s vissza a Transilvania Bank előtti gyalogátjárón, egyesek hajukat is szárítgatva, mások telefonálgatva, míg az autósor egyik felől a Széchenyi térig, másik felől a Mikóig ért, s hogy a már-már türelmüket vesztett sofőrök csúnyákat nem kezdtek mondani (hangosan legalábbis), az annak köszönhető, hogy az egész csak három-négy percet tartott. Ennyi ugyanis egy villámcsődület (flash mob) nevű megmozdulás időtartama, s ezúttal nem valami elleni sorozatos tüntetésként, hanem egy verseny előselejtezőjének részeként történt. Az idei ― sorrendben hatodik ― Háromszéki Diáknapok ugyanis oly hatalmas népszerűségnek örvend, hogy a túljelentkezés miatt a versenyt lebonyolító Kovászna Megyei Művelődési Központnak előselejtezőn kell kiválogatnia a huszonnégy benevező csapatból azt a tizenhatot, amely majd május 6―8. között részt vehet a középiskolás szinten a Kárpát-medencében egyedülálló megmérettetésen. Az előselejtező további feladatai a(z avatatlan) nagyközönség számára már nem annyira látványosak, a csapatok elkészítették kampányvideójukat (ezekre viszont bárki szavazhat a www.diaknapok.ro oldalon, ahol természetesen meg is nézhetőek), aztán majd mennek megyeszerte épületrészleteket azonosítani, s könyvtárakba háromszéki hírességek mondásait kikeresni. Az előselejtező eredményét április 24-én tudják meg a résztvevők, a tizenhat helyből négy Kovászna, Barót, Kézdivásárhely csapatait illeti meg (persze, ha megfelelő pontszámot össze tudnak gyűjteni), s újdonság, hogy idén egy Hunyad megyei csapat is részt vesz a vetélkedőn.
    Forrás: Háromszék Napilap