• Sajtó - 2010

  • 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6
  • 2010. április 16., péntek

    Színház

    SzÁrnyak címmel mutatnak be „tánc-vers-est” összeállítást április 17-én 21 órától a sepsiszentgyörgyi Bastion Cafeban négy tánc- és egy színművész előadásában. Az est a Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Udvarhely Táncműhely közös produkciója, József Attila születésének 105. évfordulójára készült, a rendezés és koreográfia Orza Călin munkája.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. április 15., csütörtök

    Háromszéki Diáknapok hatodszor– Kustán Magyari Attila

    Több száz fiatalt mozgat meg a rendezvény Május 6-8. között ismét feje tetejére áll Sepsiszentgyörgy, tizenhat csapat indul pontvadászatra (köztük külön fenntartott helyen baróti, kézdivásárhelyi és kovásznai is versenyzik), idén egy Hunyad megyei csapat is részt vesz, egy tatabányai pedig a szervezésben segít. A Kovászna Megyei Művelődési Központ idei versenyén 320 diák vesz részt, egyelőre azonban egy elődöntőn harcol a bejelentkezett 24 csapat. Az egyik versenyszámról már írtunk, a jelzőlámpáknál szervezett villámcsődület az egyik diáknapos csoport ötlete volt. Tíz nap alatt húsz hasonló jellegű akció zajlott le a megye városaiban, de számos további megpróbáltatás várja a jelentkezőket. Ma, április 15- én megkezdődik a szavazás is, a www.diaknapok.ro honlapon bárki voksolhat azokra a csapatokra, amelyek a legjobban tetszenek neki. Az előselejtező 19-éig tart, az eredményeket pedig 24-én hirdetik ki.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. április 15., csütörtök

    HáromszÉKünk május elsején- Kustán Magyari Attila

    Május elsején második alkalommal szervezi meg a Kovászna Megyei Művelődési Központ a HáromszÉ- Künk értékbemutató kiállítást és majálist az Óriáspince-tetőn. A rendezvény fő célja a kézműves mesterségek ismertetése. A jelentkező települések egy-egy hagyományos szekérrel képviseltetik magukat, amelyen mindazon értékeket felsorakoztathatják, amelyekkel büszkélkednek. A „leg - ötletesebben bemutatott település” címért idén is lehet vetélkedni, délután öt órától minden versenyző öt percben tárhatja a nagyközönség elé „ékeit”. A rendezvénynek gasztronómiai vetülete is lesz, a jelentkezők krumpliból készült főétellel kell előrukkoljanak a majálisra, az anyák napja alkalmából pedig lehetőség lesz arra is, hogy egy jelképes összegért a gyerekek kisebb ajándékokat készíthessenek. A találkozót a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band koncertje, majd az esti tűztánc és tábortűz zárja.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. április 8., csütörtök: Közélet

    Tengerparti hangulat az útkereszteződésben

    Meglepő jelenetnek voltak tanúi, akik tegnap délben 14.05-kor Sepsiszentgyörgy egyik forgalmas útkereszteződésénél jártak. Egyik pillanatról a másikra leállt a forgalom, a teret ellepte egy sereg fiatal, és a borús időben berendeztek egy kis tengerpartot, ahol napágyakon sütkéreztek, sátrakban pihentek, de volt, aki sört és hűsítőt árusított vagy éppen húst sütött, majd, amilyen gyorsan jöttek, úgy el is mentek, mintha mi sem történt volna. A villámcsődületet (flashmob) a hatodik Háromszéki Diáknapokra benevező huszonnégy csapat egyike szervezte, feladatuk az volt, hogy sokkoló utcai jelenetet (felvételünk) rendezzenek egy-két percben. A májusi verseny három hétig tartó előválogatásán a pályázó csapatoknak hat feladatot kell megoldaniuk — többek között versenyüzeneteket gyűjtenek tanároktól, iskolaigazgatóktól, rövidfilmet készítenek csapatukról —, amire azért van szükség, mert több mint ötszázan jelentkeztek a népszerű vetélkedőre, és csak tizenhat csapat maradhat versenyben. (fekete)
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. április 3., szombat: Húsvét

    A szépség és lelki megújulás ünnepe– Sylvester Lajos

    Próbálom összetevőire szétszedni azt a hangulatot, amely közvetlen húsvét előtt a csernátoni múzeumi portán, az épületekben és ebben a néprajzi, technikatörténeti édenkertben fogad, hogy a látványdarabokat egyenként is szemügyre vehessem, majd szavakból újra összerakjam, és ezt másokkal is láttassam. Kísérletezem. Előbb azt nézem, hogy mitől hangolódik húsvétira mindaz, amit látok, hisz alapjában véve a múzeumkert összképe olyan, mint máskor. Vagy mégsem? A múzeum parkjának pázsitszőnyegén mellmagasságra emelt cserefa gerendák tartják derekukat, hogy az egyik zömök Haszmann legény, Tóni vésővel és fakalapáccsal ide-oda indáztassa, majd felfuttassa az életfamintákat a Barátos község számára készülő robusztus falukapu kontyfájáig, mintegy öt méter magasra. Arrébb az eresz alatt, hogy eső ne verje, nap a kelleténél jobban ne süsse, a kapu gazdagon faragott, ugyancsak életfa-motívumos tükre. Tojásíró-tanfolyam kicsiknek és nagyoknak Mi abban, amit itt érzékelek, a húsvéti kötődésű? — ezt próbálom összegereblyézni abból, amit látok, és Haszmann Pali felém gurgulázó szavaiból. Mindenekelőtt, azt hiszem, a tudat, hogy néhány nap múltán ránk köszönt az egyik legkedvesebb, a feltámadás, a kikelet, a tavaszi kivirágzás ünnepe, ennek sokféle színe, szokása, íze, szépsége. A csernátoni szabadtéri faragóplaccon szinte sercen, úgy nő a fű — botlik rá nyelvem a kölcsönvett költői képre —, ennek üde zöld színe kimondottan húsvéti. Benn, a népfőiskola műhelyében az egyik lány, Éva hímes tojásokat ír, kezében a kesice, azaz az íróka, amelyet a melegített viaszba mártogat, majd a tisztára mosott és törült nyers tojás héjára ráviszi a mintákat. Ügyességét követni nem tudnám, de érzékelni tudom. Közben sorra besomfordálnak vagy belibbennek Éva lánytestvérei, lányok és asszonyok, Gabika, Orsi — ha mind itt volnának, lennének vagy öten —, körülöttük lábatlankodnak az apró legénykék, s a kutyus is, amely erősen féltékeny, ha a konkurens vasgyúrók több cirógatást kapnak, mint ő, a kedvenc... Nos, ez már konkrét kötődéseiben is igazi húsvéti hangulatú. A néprajzot és a képzőművészetet alkotásaiban összeboronáló Gabika köztük a rangidős, fogja a kesicét, és egy-két hiányzó motívumot rávisz a festetlen tojásra, miközben magyarázza, hogy az otthoniak majd a tojásfestékes hideg lében egy órán át pihentetik a viaszos nyers tojást — a forró oldat eltüntetné a viaszmintákat —, azután egy zsákvarró tűvel ki kell lyukasztani a tojás két végét, egyik felére nagyobb átmérőjű lyukat fúrunk, majd a tojásfehérjét, -sárgáját kifújjuk a héjból, s ekképpen gyönyörködhetünk húsvét után is — ha megkíméljük — örökös időkig az írott tojásokban. Ezt megelőzően Éva már felfrissítette a tojásmintákhoz kötődő hézagos ismereteimet, amelyeket, az az igazság, hogy éppen itt, Csernátonban és az évfordulóját most ünneplő időszaki kiadványból meríthettem az évek során. A Csernátoni Füzetek külön számokban is foglalkozott a tojásírás mintakincsével, a vidék és a Kárpát-medence legnevesebb tojásíróit invitálták Csernátonba. A tojásíró műhellyé előléptetett, egy egész néprajzi gyűjteménynek helyet adó tágas teremben most a hímes tojás áll a figyelem központjában, a falakon kinagyított minták rajza és neve, igen, mert a megnevezés is fontos. Éva mutatja: címeres, veszettutas, csillagos, ördögtérgye, gereblyés, fenyőágas, töltött rózsa, kankós, malmos, Borzos Kata, cserelapisok, tulipánosok, boldogszíves, ekevasas, öves... A népi élet lenyomata valamennyi, látásuk, hallásuk, színezetük rögvest képbe hozza a hagyományos népéletet, ennek eszközeit, ennek a szemléletét. A csernátoni tojásíró-iskola — mert az már hosszú évek során át — fantáziánkat kellemesen bizsergető dokumentációt és alkotó gyakorlatot mutat fel. Haszmann Orsi, a múzeumi munkamegosztáson belül az írásbelizés dolgaival foglalkozó fiatalasszony mutatja is a szemrevaló plakátot. Tojásíró-tanfolyam kicsiknek és nagyoknak a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban. A műhelyasztal borítójáról, a viaszcseppek sokaságából is következtethetnék arra, hogy itt hányan fordulnak meg óvodáskortól a nagymama korig. Idén például mintegy másfél százan. Hatalmas szám ez, amelyhez hozzá kell adnunk, hogy a számok mögött mi rejtőzik. Mindenekelőtt az eredetiség. Az itteni tojásíró-iskolában elsősorban a háromszéki mintakincset érvényesítik és terjesztik. Ezt követi rendkívül gazdag mintakincsével a honfoglalás előtti korokig, térben Ázsiáig kitapogatható gyimesi mintakincs. Nagy dolog ez, mert a tojásírás is degradálódik, ha a tiszta források eldugulnak. Összezavarodik a színvilág, eltűnik — ezek nevével együtt — a mintakincs, elkorcsosodnak a tojásíró technikák, még a locsolóversek is törvényszerűen degradálódnak ebben az új környezetben. A csernátoni gyermek édesanyja kivesz a tojástartó fonott kosárból négy-öt tojást, azt Anikó vagy Zsuzsika elviszi a tojásíró-tanfolyamra, ott, a Haszmann famíliánál megtanítják a kesice kezelésére, megismeri a mintákat, és az apróságok (még) nem is sejtik, hogy egy ezeréves népi kultúra letéteményesei ők. Lélegzetet veszek: itt a nyitja tehát annak, hogy a csernátoni múzeumban miért borít el engem, akárcsak a látogatókat, a tanfolyamok résztvevőit ebben az időszakban a húsvéti hangulat. És nemcsak átvillan rajtam, hanem bizonyosságot is nyer az a felismerés, hogy az engem lenyűgöző kapufaragás is miért válik húsvét előtt húsvéti mintázatúvá. Azért, mert az. Illetve: az is. Kapufaragó-oktató program Csernátonban Haszmann Éva finom vonalú mintákat ír a viaszba mártott kesicével a nyers tojásra, és csak úgy mellékesen mondja, hogy ő farag is. Azt tudom, többször is láttam, hogy ezek a lányok-asszonyok a népi bútorfestés mesterei is, tanfolyamokat vezetnek, de a faragás, az ácsmunka, az más, férfimunka, egy igen durva hasonlattal szemléltetve: annyi a különbség és akkora a távolság a kettő között, mint úgy bánni valamivel, mint a hímes tojással, vagy úgy, mint fát dönteni, hatalmas rönköket mozgatni — Haszmannéktól tudom, hogy egy akkora kapulábat, mint a most készülő barátosi, hat ember tud megfordítani. Csernátonban ismerem a hely szellemét, ezért előbb meglep, de aztán nyugtázom, hogy egy törékenynek tűnő fiatal lány is farag, aki egyébként szociális főiskolai képzésen vett részt Kolozsvárott, és most, szakdiplomával a kezében, a csíksomlyói Caritas alkalmazottja. A csernátoni fafaragó-iskolának messzi földig érő, kontinenseket is átfogó a híre. Van-e valami húsvéti többlet a mostani faragászatban? Természetesen van. Székelyföldön a két megyei vezetés is — Hargita és Kovászna — felkarolt egy kapuállítási programot, amely a térség egyesek által ostobán vitatott eredetiségét, önazonosságát is erősíti és szimbolizálja. A falukapuk állításának kultusza örvendetesen megerősödött, a székely kapu a székelység egyik legmarkánsabb, monumentális térplasztikai megjelenítőjévé vált. Ennek a titka nemcsak az önmagában is művészi értékeket felmutató alkotás élményt szétsugárzó képessége, hanem a nem magyar etnikumúak körében is emelkedő népszerűsége az, hogy mintakincse más nemzethez tartozók számára is vagy ismert, vagy hasonlatos a sajátjukéhoz. Éppen a csernátoni példák alapján is tapasztalhattuk a távoli Törökország legbelsőbb övezeteiben is, mint például Macarköyben — Magyarfaluban —, hogy a közös motívumokból, a székely motívumvilág Nap, Hold, csillagok mintaanyagából, a tulipánból és az életfából úgy olvasnak, mint mi. Csernátonban a Haszmann-faragóiskola most arra állt rá, hogy a Megyei Művelődési Központ égisze alatt a már faragászati ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezőket tovább képezze, és az itteni faragóiskolát végzettek sokszázas seregeit újakkal bővítse. Az idei tanfolyam harminchat fafaragója megismerkedik a fafaragás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a motívumvilággal, az ácsolási technikákkal, az arányokkal. A program tárgya és témája tehát a hagyományos és hiteles háromszéki székely kapu készítésének elsajátítása. Céljuk, hogy a falukapu-állító igénye és kedve, de az egyéni porták kapuállítói is a hagyományosan ácsolt kapuk örökségét örökítsék át a következő nemzedékekre. Erre azért van égetően szükség, mert, sajnos, egyre inkább szaporodnak az eredeti mivoltukból kiforgatott kapuszülemények, a kétlábú, négylábú torz építmények, a grandomániás túlzások, a kapukörnyezetek kialakításának hiánya, amikor a háttér, a falukép és a növényzet hiánya miatt úgy néz ki egy-egy kapu, mintha a sivár sivatag semmijének közepén állna. „A székely kapu — olvasom a csernátoni programban — a nemzetségem kapuja és bálványa, a Nap kapuja, a világra tárulkozó és nyíló kaput ezért semmiképp sem szabad kiforgatni ősiségéből." * Húsvét nagyhetén ütöttük be magunkat a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba. A húsvéti hangulatból eleve vittünk magunkkal valamennyit hazulról is, mint a tojásírást tanuló gyermekek a tyúk alól kivett, még testmeleg tojást, de ennél sokkal gazdagabb húsvétélménnyel és feltöltődéssel távoztunk onnan, mint ahogyan ezt az aznapi látogatók csoportjain is észrevehettük, akik mindezt a kikelet, a tavaszi feltámadás motívumaival írhatták és festhették át. Húsvéti hangulatot sugároztak még a megtakarított, a tartósító kenceficékben megfürdetett régi gépek és berendezések is, mert húsvét a lelki, testi és környezeti tisztálkodás alkalma is.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. április 1., csütörtök: Közélet

    Félezren jelentkeztek (Háromszéki Diáknapok)– Farcádi Botond

    Az idén hatodik alkalommal megszervezendő Háromszéki Diáknapokra huszonnégy csapat, azaz mintegy ötszáz fiatal jelentkezett. Az óriási népszerűségnek örvendő esemény idén előselejtezővel kezdődik, mely április közepéig tart, a döntő megmérettetést májusban rendezik. A hatodik diáknapokat a Regös Ifjúsági Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezi. Sport-, ügyességi, kreativitási versenyszámok során kiválasztják Há¬romszék legügyesebb és legsportszerűbb csapatát. A vetélkedőre beiratkozott csapatok a következők: Party Ponty, ,,L"éces Mókusok, Bubis Banzáj, A La Cool, RRR, Beer-cock, Bubo Cupro Penis, Dandana, ÉpKézLáb, Fantom, Gyilkos Hangyák, Hu-Morzsák, Jézus és a Haverock, PISZOK simán, RA(I)NBO(W), SoundHead, Sun K. O., Wannabees, Ződre van a..., ZomBee, DO’NGO, Csodaszarw, can’t HolD us dowN-H.D.N. és az Ördögfiókák.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. március 25.,

    Ötévesen már írt

    Képzőművészetek éve Háromszéken Már zsenge gyerekként tudott írni Barabás Miklós, a márkosfalvi származású híres festő. Akkoriban nagybátyja, aki a híres nagyenyedi kollégiumban deákoskodott, a kollégista társaival egy veder borban fogadott, hogy az egyik hazulról érkezett levelet unokaöccse, az 5 éves Miklóska írta. A kétkedő kollégisták elámultak, amikor találkoztak a gyermekkel – a bort szó nélkül fizették. Amint ebből az anekdotából is kiderül, Barabás Miklós már gyermek korában rendkívül tehetséges volt. Később ő volt az, aki többek közt Liszt Ferenc, Batthyány Lajos, Görgey Artúr jól ismert portréit megfestette. A Háromszéki Képzőművészet Évében Barabás Miklós képeit is meg lehet tekinteni.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. március 25., csütörtök: Közélet

    Összekapcsolni elszakadt kötelékeket (Kárpátaljai magyar írók Háromszéken)– Farcádi Botond

    Dupka György, Zubánics László, Vári Fábián László, Bakos Kiss Károly Kárpátaljai irodalmi karaván érkezett tegnap Sepsiszentgyörgyre: a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében lezajlott találkozón az Együtt című irodalmi lap szerkesztőbizottsága — Dupka György, Vári Fábián László, Zubánics László, Bakos Kiss Károly — mutatkozott be. Ismertették az általuk szerkesztett, előbb afféle szamizdatlapként 1965-ben kiadott, majd betiltott, végül 2002-től negyedévente megjelenő kiadványt, felolvastak műveikből, beszéltek a kárpátaljai magyarság ,,pénz nincs, alkotói szabadság van" szellemében zajló művelődési életéről, hétköznapjairól, az ukrajnai cigarettacsempészet mellett folytatott könyvcsempészetről — állományuk bővítésére ugyanis a térségbeli könyvtáraknak pénzük nincs, a hivatalosan behozott kiadványok pedig túl drágák a magas vámilleték miatt —, az ukrán nacionalistákkal vívott harcról, a ruszinokkal való együttélésről. A jelenlévők így a kárpátaljai magyarság irodalmáról, a térség múltjáról, jelenéről és — az előadók által sugárzott elszántság, derű révén — talán jövőjéről is megtudhattak egyet s mást. ,,Így élünk mi, egyik szemünk sír, a másik nevet" — fogalmazott Dupka György a kellemes, meghitt hangulatú beszélgetésen, amelyen minden bizonnyal sikerült is megvalósítani azt, ami Zubánics László szerint a találkozó egyik célja volt: az elszakadt kötelékek összekapcsolását.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. március 24., szerda: Közélet

    Kárpátaljai magyar írók estje (Ma)

    A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében ma 18 órától a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében, csütörtökön 13 órától a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben várják író-olvasó találkozóra az érdeklődőket. Meghívottak a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának érdemi tagjai és az Együtt folyóirat munkatársai: Dupka György Julianus-díjas író és kultúrpolitikus, Vári Fábián László József Attila-díjas költő, néprajzkutató, főiskolai tanár, Zubánics László újságíró, közíró, lapszerkesztő, valamint Bakos Kiss Károly költő, műelemző.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. március 22., hétfő

    Kárpátaljai szerzők irodalmi estje

    A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Bod Péter Megyei Könyvtár szeretettel meghív minden érdeklődőt a Kárpátaljai Magyar Írók estjére március 24-én, 18 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermébe. Másnap, március 25-én 13 órától a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben kerül sor az íróolvasó találkozóra. Vendégek a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának érdemi tagjai, és az Együtt című folyóirat munkatársai: Dupka György Julianus - díjas, író és kultúrpolitikus, Vári Fábián László József Attila-díjas költő, néprajzkutató és főiskolai tanár, Zubánics László újságíró, közíró, lapszerkesztő, valamint Bakos Kiss Károly költő, műelemző. A rendezvény támogatója a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. március 17., szerda

    Diáknapok

    A Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület szervezésében május 6- 8. között hatodszor kerül sor a Háromszéki Diáknapokra. A rendezvény mottója: Verseny, ami nektek és rólatok szól! Vetélkedj, ismerkedj, szurkolj Te is a csapatodért! is azt sugallja, hogy minden évben van három nap, ami a küzdelemről, kitartásról, versenyzésről, barátságkötésekről és a csapatszellemről szól. Iratkozni március 24-26. között naponta 15-18 óra között lehet a Kovászna Megyei Művelődési Központ székhelyén (Kossuth Lajos u., 10. sz.). Ezt követi egy háromhetes „előselejtező”, amely különböző ügyességi- és tesztfeladatokból áll, és szigorú kritériumrendszer alapján pontozzák. A meghirdetett helyek száma 16, így 12 sepsiszentgyörgyi és 4 KOBAKÉ (kovásznai, baróti és kézdivásárhelyi) csapat vetélkedhet. A benevezési űrlap és a szülői igazolás formanyomtatványai letölthetők a www.diaknapok.ro/letöltés 2010 oldalról. Az előselejtezővel, vetélkedővel kapcsolatos bővebb információkat a www.diaknapok.ro-n, a Háromszéki Diáknapok hivatalos honlapján olvashatnak. Az esemény társszervezője a Kovászna Megyei Művelődési Központ, főtámogatója Kovászna Megye Tanácsa.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. február 20., szombat: Közélet

    Először szervezik a Székelyföld Napokat– Váry O. Péter

    Bár költségvetésük még nincs, azért már napra s percre pontosan tudják a Kovászna Megyei Művelődési Központnál, milyen rendezvényeket szerveznek idén. Zömmel a már bejáratott kulturális eseményeket folytatják, egyikét-másikát a tapasztaltakhoz igazítva, de néhány újdonságot is kínálnak a közönségnek. Idei terveiket Imreh Marton Istvánnal, az intézmény igazgatójával néztük át. Tavaly több alkalommal is szerveztek afféle honismereti kirándulásokat, s ezek igen sikereseknek bizonyultak, a Kulturális Örökség Napján például nem várt túljelentkezéssel szembesültek ― ebből vonták le az egyik fontos következtetést: hogy az ilyen tematikus kirándulásokat minden alkalommal érdemes megszervezni, természetesen a továbbiakban is szakavatott vezetőt biztosítva, hiszen ez olyan mozgalommá nőheti ki magát, melyre a háromszékiek igenis vevők. S ha ezek időpontja még nincs rögzítve, néhány nagyobb lélegzetű rendezvényé viszont igen: legelső e sorban a Barabás Miklós 200. születésnapjára, február 22-re időzített márkosfalvi megemlékezés s folytatásaként a szülőfaluban egy emlékszoba berendezése ― ennek avatására valamikor az ősz folyamán kerül sor. A május lesz rendkívül sűrű rendezvényekben, minden hétvégére, de még az első júniusira is jut egy-egy. Sorrendben: május 1-jén a már többé-kevésbé bejáratott HáromszÉKünk az óriáspince-tetői szekértáborral, ezúttal tömörebb szervezésben, de az előző évekhez hasonlatosan gazdag programmal. A következő hétvége a fiataloké, ekkor zajlik az immár hatodik alkalommal szervezett Diáknapok, ennek újdonsága, hogy idén ― szintén az előző évek tapasztalataiból okulva ― előselejtezőt is tartanak, illetve szórványvidéki csapat is részt vesz a vetélkedőn. Következik az év legnagyobb rendezvényének ígérkező Székelyföld Napok egész hetes és egész Szé¬kelyföldet átfogó és megmozgató eseménysorozat, mely Sepsiszentgyörgyön az első Székelyföldi Grafikai Biennáléval kezdődik 18-án, és Csíksomlyón a pünkösdi búcsúval zárul 23-án. A kettő közötti programon most dolgoznak, remélhetőleg a kultúrcserét támogatják a finanszírozók, így hát a háromszéki közönség megismerkedhet a csíki, udvarhelyi, gyergyói s talán marosi színjátszók, táncosok, zenészek, népművészek, képzőművészek előadásaival, alkotásaival. Aztán május utolsó hétvégéjén a turisztikai napok, témája a ló a turizmusban. Ennek zárórendezvénye a Felső-Háromszék településein két napon át zajló huszártoborzó. Június első hétvégéje szintén a fiataloké, ekkor szervezik a Perkőn a gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozót. Aztán a nyár a táborokkal telik el, besegítenek az Incitato képzőművészeti alkotóműhely szervezésébe, illetve a rétyi fúvóstáborokéba is, folytatják a néptáncosok és amatőr színjátszók számára szervezett táborok sorát. Az év utolsó nagy rendezvénye az Őszi Közművelődési Napok ― bár ez egyre zsugorodik, s itt is a tapasztaltak tanulságait leszűrve annyit módosítanak, hogy inkább a vidékre összpontosítanak számosabb, de kisebb rendezvénnyel, hiszen falvakon hálásabb, ugyanakkor éhesebb-szomjasabb a közönség. Néhány kiadvány megjelentetését is tervezik, húsvétra Kakas Zoltán több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményéből egy „tojásalbumot", Zakariás Attila szintén több évtizedes kutatásából pedig a Népi építészet Háromszéken címmel igényes könyvet.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. február 18., csütörtök: Mi, hol, mikor?

    Megemlékezés

    Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Központ február 22-én megemlékezést tart Kézdimárkosfalván, a festőművész szülőfalujában. A program 16 órától kezdődik a Barabás Miklós-szobornál, a kulturális műsor és a koszorúzás után a helyi kultúrházban folytatódik a megemlékezés, ahol 16.30 órától Jánó Mihály Barabás Miklós, a nemzet festője címmel tart vetített képes előadást. A Kovászna Megyei Művelődési Központ autóbuszt indít Sepsiszentgyörgyről az ünnepségre, amelynek költségeit fedezi. Indulás a Bod Péter Megyei Könyvtár elől 15 órakor, vissza 17 órakor. Mivel a helyek száma korlátozott, kérik a részvételi szándékot péntekig bejelenteni (ma 9—16 óráig, holnap 9—13 óráig) a 0267 351 648-as telefonon vagy személyesen a titkárságon (Kossuth Lajos utca 10. szám).
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. január 25., hétfő: Mi, hol, mikor?

    Könyvbemutató

    Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár Gábor Áron Termében kedden 18 órától vetített képes előadáson mutatják be a csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában, a Magyar Állatorvosok Világszervezete, valamint a Kovászna és a Hargita megyei tanács és a Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával megjelent, Ha az lónak tetemi reszketnek... című, a székelyföldi állatgyógyászat történetéről szóló szakkönyvet. A könyv első részében egy 16. századi csíksomlyói, állatgyógyászattal foglalkozó kézirat olvasható, a második rész dr. Sikó Barabási Sándor, a Kovászna Megyei Állat-egészségügyi Igazgatóság vezetője mintegy huszonöt évi gyűjtőmunkáját összegezi. A kötet külön fejezetekben mutatja be Háromszék népi gyógyászatának hagyományait, megőrizvén a jellegzetes népies és tájjellegű kifejezéseket, felfogásokat, hiedelmeket, amelyek a modern tudományosság eredményességével is vetekszenek.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. január 23., szombat: Közélet

    Híd a Vajdaságból

    A Magyar Kultúra Napjának rendezvénysorozatába illeszkedik a Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja és a Kovászna Megyei Művelődési Központ által szervezett, a Híd folyóiratot bemutató erdélyi körút. Eelső állomásként szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban a sepsiszentgyörgyi közönség előtt mutatkoztak be a Vajdaság egyetlen havi rendszerességgel megjelenő irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratának munkatársai: Faragó Kornélia főszerkesztő, Végel László Kossuth-díjas prózaíró, Maurits Ferenc festőművész, költő és Virág Gábor prózaíró, költő. A folyóirat bemutatását követően a szerzők műveikből olvastak fel, bevonva — mintegy meglepetésként maguk és a jelen lévők számára egyaránt — Bogdán Lászlót is, aki a Híd ez évi januári számában közölt verset. (vop)
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. január 19., kedd: Gazdakör

    Hírlugas — Ferencz Csaba

    Az állatgyógyászat története A csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában, a Magyar Állatorvosok Világszervezete, valamint a Kovászna és a Hargita megyei tanács, a Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával Ha az lónak tetemi reszketnek... címmel szakkönyv jelent meg a székelyföldi állatgyógyászat történetéről. A könyv első részében egy 16. századi csíksomlyói, állatgyógyászattal foglalkozó kézirat olvasható a csíkszeredai dr. Rácz László, valamint a budapesti állatorvos-tudományi egyetem címzetes tanára, dr. Karasszon Dénes és a Magyar Állatorvosok Világszervezetének elnöke, dr. Szieberth István úttörő munkájának eredményeként. E rész igen nagy szakmatörténeti jelentőséggel bír, hiszen ez a Székelyföld legrégebbi írásos állatgyógyászati feljegyzése. A könyv második részében dr. Sikó Barabási Sándor, a Kovászna megyei állat-egészségügyi igazgatóság vezetője mintegy huszonöt évi gyűjtőmunkáját összegezi. A témakör felöleli a 16—17. századtól egészen 1928-ig terjedő időszakot, de kiemelten kezeli az ozsdolai Bende Árpád, a gelencei Bálint Mihály, a málnási Török György és még sok más állatgyógyász 1950—1980 közötti sors- és témameghatározó szerepét. A kötet külön fejezetekben mutatja be Háromszék népi gyógyászatának hagyományait, megőrizvén a jellegzetes népies és tájjellegű kifejezéseket, felfogásokat, hiedelmeket, amelyek a modern tudományosság eredményességével is vetekszenek. A könyv bemutatására január 26-án 18 órakor kerül sor Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár olvasótermében vetített képes előadással egybekötve.
    Forrás: Háromszék Napilap