• HMVT sajtóvisszhang

  • 1 | 2
  • 2007. augusztus 21: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója: sikeres kezdet

    Sikeres volt a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója, amelynek eredményeképpen - a szervezők reménye szerint - a több ezer résztvevő megértette: nagyon komoly összefogás szükséges ahhoz, hogy a székelyföldi magyarság megfelelő életminőséget teremtsen magának. Az először megrendezett eseményre a világ számos országából hazalátogattak a történelmi Háromszékről elszármazott székelyek, akik az otthon maradottakkal együtt, az esemény záróakkordjaként hétfőn este látványosan fejezték ki összetartozásukat: a hajdani lármafák mintájára láncban gyújtottak tüzet, amely körülbelül ötven településen égett egyszerre. A rendezvényt kitaláló Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke elmondta: a háromszékiek megértették a világtalálkozó lényegét, s együttes erővel mindent megtesznek szülőföldjük felemeléséért. Reméli, hogy szemléletváltás kezdődik el bennük, s felmérik: a mai világban csak nagyon komoly összefogással lehet fejlődést elérni. A legalább 425 programot felsorakoztató rendezvény csúcspontjának bizonyult a háromszéki magyarok emlékparkjának a felavatása, illetve az azt követő színpadi bemutató: Szörényi Levente Egy a nép, egy a magyar című rockoperája, amelyet Demeter szerint több mint százezren tekintettek meg. A háromszéki vezetőben ez a találkozó is megerősítette azt a meggyőződést, hogy a vidék emberi erőforrásban hallatlanul gazdag, amit az eddiginél jobban lehetne hasznosítani. Demeter szerint az esemény konkrét hozadéka lehet az, hogy az emberek - jobban megismerve egymást - közös gondolkodásba kezdenek.
    Forrás: Magyar Nemzeti Online, www.mno.hu
  • 2007. augusztus 20: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója - Békésen ünnepeltünk

    Rendbontás nélkül zajlottak le a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának rendezvényei. Az eseményekre a rendőrség kivezényelte teljes állományát — kivéve a szabadságukat töltőket —, a csendőrség 120 munkatársát. Azaz mintegy nyolcszázan felügyelték a rendet és a közlekedést. Laurenţiu Todoran megyei rendőrfőkaptiány szerint az Óriáspince-tetőn legfennebb tizenhétezren lehettek csúcsidőben, az Egy a nép, egy a magyar című Szörényi—Bródy-produkció idején. A csendőrség a fontosabb rendezvényeken volt jelen — közölte Sorin Barbu alezredes, a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség szóvivője.
    Forrás: HUN-INFO hírszolgálat:: www.hun-info.hu
  • 2007. augusztus 20: Összefogtak Háromszék hazatérő világpolgárai

    „Szent helyszínt“ avattak tegnap a maksai Óriáspincetetőn A Kárpát-medencében egyedülálló magyar világtalálkozót tartottak a hét végén a háromszéki települések. A csúcspillanatnak számító tegnapi, maksai emlékműavató helyszíne a háromszékiek és az innen elszármazottak „szent helyeként” fogható fel immár, hiszen Székelyföldnek az együvé tartozás szimbólumának kell lennie a továbbiakban – fogalmazott a kizarándokolóknak Demeter János. Háromszéki, de erdélyi, vagy inkább Kárpát-medencei szinten is első ízben szervezett magyar világtalálkozót a múlt hét végén Kovászna megye közel hatvan települése. Ojtozban nem kisebb vendég volt jelen az 1917. augusztusi csata emlékműve hasonmásának avatóján, mint dr. Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke. A házigazda községekben és városokban több mint négyszáz különböző programmal fogadták a vendégeket. Három helyszínen tartott istentiszteletet Tőkés László nagyváradi református püspök is szombaton és vasárnap. A sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő két estén keresztül színészkocsmává változott, ahol a helybeli és a határokon túlra szakadt háromszéki művészek zsidvei borfajtákat szolgáltak fel, és sanzonokkal, kiselőadásokkal kedveskedtek vendégeiknek. A svéd és Heves megyei, testvérmegyei küldöttségnek műemlékvédelmi és mesefalu-projektet mutatott be partnerkeresés céljából a háromszéki önkormányzat. Kovászna fürdővárosban folytattak eszmecserét a háromszéki orvosok, és Orbaiszék változó társadalmáról és kultúrájáról tanácskoztak a néprajzosok dr. Pozsony Ferenc néprajzi magánmúzeumában, Zabolán. Kézdivásárhelyen a kistérségek napján hagyományos esküvőt tartottak kézdiszéki vőfélyek közreműködésével. A szervezők becslése szerint több ezer helyi, belföldi és külföldi látogató fordult meg a találkozón. Ma délelőtt a felső-háromszéki Kézdiszentlélekről indulnak a zarándokok a Perkő-hegytetőn lévő kápolnához, ahol a szentmise után kézművesvásár, néptáncelőadás lesz, majd este a TransylMania etnorockegyüttes adja elő a Mert tudnom kell... című produkcióját, illetve éjjel 11 órakor őrtüzeket gyújtanak a megye településein. Az ötletgazda Demeter János megyei önkormányzati elnök azzal a céllal hozta tető alá – munkatársaival – a nagyarányú rendezvényt, hogy egyfelől erősítse a külföldre elszármazott háromszéki magyarok szolidaritását, másfelől ismertesse a potenciális befektetőkkel a térség gazdasági és idegenforgalmi vonzatú adottságait. „Valamelyik internetes fórumon valaki azt írta, hogy választási kampány része lenne a világtalálkozó. Szó sincs erről, az érdekel, hogy nagyon jól sikerüljön” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek tegnap Demeter.
    Domokos Péter – Új Magyar Szó
  • 2007. augusztus 20: Dombtetői rockopera

    Egy a nép, egy a magyar: minimális díszlet, mélyen kivágott ruhák, irdatlan mennyiségű smink a színésznők arcán, pirotechnika, problémás kivetítő és végre normális hangosítás. Már a feljutás is kalandos volt azok számára, akik vasárnap este a Maksa melletti domb felé vették az irányt. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának keretein belül ugyanis itt kezdődött a Szörényi–Bródy alkotópáros Egy a nép, egy a magyar című, négy korábbi rockoperájából készült műsora, mely – a szervezők előzetes reményeit beigazolva – rengeteg embert vonzott. A kocsisort és a parkolási nehézségeket sikeresen megoldó felnőttek a dombtetőre felérve szembesültek persze a legnagyobb „problémával”, mivel igen sok kakas-, flekken- és kürtőskalácsárus volt, amit a gyerekek rögtön ki is szúrtak. De nemcsak ők csábultak el, hiszen volt itt fafaragó mester, szőttes-, zászló- és könyvárus, valamint gyöngyből készült ékszereket kínáló kereskedő is. Este nyolc órakor már a szekeres felvonulásról és a rockoperák előkészületeiről forgatott anyagokkal igyekezett közelebb csalogatni a közönséget a Duna Televízió műsorvezetője, s végül az Attila, Isten kardjával kezdődött el az erdélyi és magyarországi táncosokat és színészeket egyaránt felvonultató műsor. Minimális díszlet, mélyen kivágott ruhák, irdatlan mennyiségű smink a színésznők arcán, pirotechnika, problémás kivetítő és végre normális hangosítás, hogy a távolabb állók is megfelelően hallják az előadást. Az Óriáspince-tetőt beborító tömeg az István, a királyra kezdett először reagálni, valószínű a mai napig is ez a legismertebb Szörényi–Bródy-rockopera. Sokan énekeltek együtt a színészekkel, s a tapsmennyiségből ítélve ez nyerte el leginkább mindenkinek a tetszését. A Veled, Uram és az Árpád népe csöndben eltelt, sokkal inkább ismerkedett mindenki a darabbal, mintsem bulizott volna. A táncosok produkciójára nem lehetett panasz, igaz, a színészekére sem – azt pedig mégsem lehet nekik felróni, hogy nem Vikidál Gyulának, Varga Miklósnak vagy épp Deák Bill Gyulának hívják őket. Az előadás végi tapsnál a közönség a minimális udvariasságon túl nem volt igazán lelkes, annál inkább örült azonban, amikor Szörényi Levente és Bródy János is megjelent a színpadon, hogy némi ölelkezés után a produkcióban közreműködőkkel együtt énekeljék el az Egy a nép, egy a magyar című dal néhány sorát. Már épp elindult volna a „nép” hazafelé, amikor némi fáziskéséssel valakinek eszébe jutott, hogy azért csak illene elénekelni a himnuszokat, s „visszaparancsolta” a színészeket a színpadra. A produkció után a sötét domboldalon lefelé botorkáló közönség lassan hazafelé vette az irányt. Persze attól függően, hogy ki hol állt meg, ugyanis a feljebb parkolók hosszú késéssel indulhattak csak haza, hogy némi pihenés és munka után készülhessenek a tegnap esti – lapzártánk utáni – Transylmania zenekar Kárpát-medencei magyarság sorsát bemutató előadására.
  • 2007. augusztus 27: Tematikus etnobalett rockzenére. Mi tudjuk, mi történt a Perkőn idén nyáron

    „Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – a rendező magyaráz. Erdélyszerte divat lett szabadtéri óriásprodukciókat szervezni, amelyek soktízezres vagy még nagyobb tömegeket mozgatnak meg. A magyar nemzettel, a magyarság sorsával, megmaradásunkkal kapcsolatos tematika miatt általában sikerre ítéltetett előadások sorában rendhagyónak látszik a kézdiszentléleki Perkőn augusztus 20-án este bemutatott „Mert Tudnom Kell” című produkció, amely méreteiben és elképzelésében a csíksomlyói István, a király-hoz mérhető. Alkotói, a TransylMania zenekar és a köréjük csoportosuló szakemberek minden jel szerint új műfajt teremtettek. Rockkoncert keveréke a színházzal, a mozgás-színházzal és a néptánccal, ilyet eddig sem Magyarországon, sem Erdélyben nem láthattunk. A hagyományos búcsújáró hegyen, a Perkőn, az I. Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záróeseményére több, mint tízezer ember gyűlt össze. A „Mert Tudnom Kell – barangolás a magyarság múltjában, jelenében és jövőjében” című koncert-előadást élőben közvetítette a Duna TV. A produkció létrejötte időközben egyik TransylMania tag kiváláshoz vezetett, az alapötletét hozó Ségercz Ferenc - úgy tűnik -, végleg elköszönt társaitól. A konfliktusról és az esemény sikeres és kevésbé jól sikerült oldaláról kérdeztük az érintetteket és az alkotókat.
    ► Hozzávalók Egy darab etno-rock zenekar (TransylMania), három színész (Derzsi Tímea, Fehérvári Péter, Pálffy Tibor), mintegy nyolcvan frissen tartott táncos (az Ördögtérgye-, a Belice- és a Perkő néptáncegyüttesek) és egy darab regős (Csibi Szabolcs).
    ► Elkészítés módja A téma a zenekar számainak egymásutániságából, a dalszövegekből és a színpadon zajló mozgásinstallációk összeolvadásából születik meg: a magyarság sorsának alakulását látjuk a múltban és a jelenben, de a jövőre is vonatkozó sugallattal. A színészek, a regőst leszámítva, egyetlen hang nélkül játsszák végig a másfél órás darabot, csupán mozdulatokkal kommunikálnak.
    ► Aki kifőzte A rendező (Nagy Kopeczky Kálmán), a koreográfus (Orza Călin), az animációk készítője (Dávid Eszter) és az, aki állta a végül ötvenezer lejre felduzzadt költségeket (Kovászna Megye Tanácsa) és a szervezésben segédkező kovászna megyei Művelődési Központ. Nagy Kopeczky Kálmán, sepsiszentgyörgyi bábrendező szerint „a jó és a rossz örökérvényű harcáról van szó. A tisztaságot, a fehérséget, de akár a magyarságunkat a fehér ruhás lány jelképezi. Állandó veszélyforrást jelent a két ördögi figura, amelyek a mindenkoron ránk leselkedő veszélyeket jelenítik meg: idegen hatalmakat, trianont, de saját magunkat is ebbe a kategóriába sorolhatjuk” – mondta el a maszol.ro-nak. Szerinte ebben a darabban nem az a lényeg, mit értünk belőle. „Nem az emberek értelmére akarok hatni, nem a ráció a cél, hanem a megélés. Különféle érzeteket akarok előbányászni belőlük egy-egy jelenet egy-egy történés kapcsán. Elsősorban nem megérteni kell, hanem megérezni valamit magunkból” – tanácsolja a rendező.
    „Én bábszínházi rendező vagyok. A színház és a bábszínház között az a különbség, hogy az egyik érzelmi síkon, a tudatalattira hat, a másik a racionalitásra. A Mert Tudnom Kell is a tudatalattit célozza.”
    ► Vizualizálni a zenét „A zene eleve absztrakt műfaj, kivéve, amikor szöveg is társul hozzá, és a szöveg meséli el, hogy miről is szól. Ebben a rendezői vízióban az történt, hogy a klasszikus zene és a klasszikus balett mintájára valamilyen szinten vizualizáltuk a zenét. Amit hallottunk, azt láttuk. A zenei hangulat által megteremtett atmoszférához próbáltunk képeket társítani és nem pedig a zenéhez társított szöveget ábrázolni” – mondta el lapunknak Orza Călin, aki a produkcióban nem csak a táncos jelentek koreográfiájáért felelt, hanem a teljes színpadkép megkomponáltságához is jelentősen hozzájárult. A darabot ért kritikák többsége a közérthetőséget kéri számon a készítőktől, Orza ellenben még elvontabbra alakította volna a jeleneteket. „Talán túlságosan is akartunk valamit közölni, ahelyett, hogy hagytuk volna a zene hangulatát és mellé társított színpadi mozgás lehetőségét önmagában létezni. Több sejtetés kellett volna, mint prezentálás és több kérdés, mint kijelentés. Végig meg kellett volna tartani a jelenteket metaforikus síkját” – gondolja a koreográfus.
    ► Mégis miről szól? A darab nyitánnyal kezdődik, melyben máris világossá válik az alapkonfliktus. A két fekete-pirosba öltözött ördög meg akarja szüntetni a fehér ruhás lányt. A második jelenetben egy farsangi mulatságot látunk, a Bonchidai menyecskék című számra, ami a rendező szerint hétköznapjainkra utal. „Egy büdös nagy forgatagban élünk, alakoskodva, szerepeket játszva. Ezt tesszük” – vallja Nagy Kopeczky. Utána két óriásbáb foglalja el a teret, egy férfi és egy nő, akiket pap esket össze. Ez szintén a máról szól, a rendezői elképzelés szerint a házasság szentségének felszámolódását akarták színre vinni. Az ártatlanság elvesztését egy másik jelentben szerelmi csalódással kapcsolták össze. A fehér ruhás lány szerelmes lesz, megjelenik a szexuális vágy, majd a csalódás és a bűnbánat, ami megszüli a keresztet. „Tény, hogy az ördögök hozzák fel a színpadra, de ha belegondolunk nem biztos, hogy Istentől kapjuk egyen-egyenként saját keresztünket, amit cipelünk, hanem lehet, inkább az ördögtől. Nem féltem, hogy megszentségtelenítjük ezzel. Az ördögök attól ördögök, a lány attól olyan, amilyen, ahogyan viszonyulnak a szimbólumhoz” – magyarázza a jelenetet a rendező. Majd csata következik, nem tudhatjuk, ki az ellenség, avagy kik a harcoló felek, a háborút a konkrétumoktól letisztítva önmagában láthatjuk. A kereszttel, a kereszténységgel eljutunk az újkorba, lassan megszületik a nemzeti öntudat. Népviseletedbe öltözve, néptánccal érzékeltetik a régiók kialakulását a Hazám, hazám című szám alatt. Majd jön a felnégyelt haza, ami Trianonról szól. „De nem csak az önsajnáló trianoni bánatról, hanem a saját bűneinkről is beszél. Saját fehér ruhás lányunkból, magyarságunkból disznót csinálunk” – magyarázza a rendező. Ekkor szűnik meg a metaforikus szál, hiszen a fehér ruhás lány egy humorosan felvezetett bűvészmutatvány keretében (nyilván a két ördög játssza a bűvészeket) konkrét, hús-vér negyed disznóvá varázsolják. A népviseletes párok elszakadnak egymástól. A férfiak a disznóból (a fehér ruhás lányból, a hazából) származó kis csomagokkal útnak indulnak, elvándorolnak, eltűnnek a színről. A teljes apátiát a Tiszteld a gyermeket című szám fordítja át pozitívabb kicsengésű finálévá. Nagy Kopeczky Kálmán szerint ez mégsem megoldás, nem garancia semmire. „Nem tartom helyesnek és művészinek azt, amikor a színház konkrét megoldásokat kínál. A gyermekek jelenléte a színpadon és ahogy lesöprik a két gonoszt pusztán a reményt jeleníti meg.”
    ► A zenekar – belső konfliktusok „Nagyon régi vágyunk az, hogy ne sörös-miccses hangulatú rendezvényeken lépjünk fel. Komolyabbat kellett csinálni, ez most jött össze” – mondta a maszol-ro-nak a TransylMania frontembere. Cseresznyés Szilamért arról is kérdeztünk, mi lesz a zenekarral, miután a hegedű mellett a hangzás népi jellegét adó, fúvós hangszereken játszó Ségercz Ferenc bejelentette, kiválik az együttesből. Ségercz szerint, aki közben a Fabatka és a Tündérground zenekarok oszlopos tagja, a TransylMania nincs tekintettel a együtteseinek koncertprogramjára. „Olyan szervezési alkalmazásokat gyakorolnak, ami mellett nem lehet más zenekarokat csinálni. És bizalmatlanul viszonyultak a perkői produkció dramaturgiájához, aminek az alapötletét én írtam” – állítja Ségercz, akinek neve a dvd-n a rendezője mellett szerepel majd, mint ötletgazda és dramaturg. Cseresznyés azonban másként emlékszik. „Nem igaz, hogy ő hozta volna az alapötletet, igaz, volt egy rész, amikor sokat segített. Én inkább azt mondanám, hogy közös munka volt” - meséli a frontember, majd hozzátette, „Ségerczről kiderült, hogy nem szereti ezt a zenét, sok munkája nem is látszik benne.” Közben Kelemen István, a hegedűs is kiszállt egyetemi tanulmányai miatt, a helyén augusztus 24-én, a nagyszebeni koncerten már Fazekas Albert muzsikált. A bejelentés és a vita ellenére ekkor Ségercz még együtt zenélt a bandával.
    ► Körbevinnék Nagy-Magyarországon „A kezdeti száz millió lejes keretet hamar túlléptük, de már nem lehet visszafordulni. Két hónappal a fellépés előtt már nagy lendülettel dolgozott mindenki. Eleinte szentgyörgyi hivatásos táncosokra gondoltunk, de az István, a király miatt nem értek rá. Ekkor még nem volt rendező, sem koreográfus, csak tervek. Nagy Kopeczky Kálmán szentgyörgyi bábrendező azonnal elvállata. Orza Călin elfoglaltságai miatt habozott, de végül belement. Azt mondta, azért vállalja el, mert születik valami, ami a miénk, erdélyieké, Székelyföldé” – idézi fel az indulás pillanatait a basszusgitáros. Cseresznyés Szilamér elmondta, valami egyénivel akartak előállni az import rockoperák erdélyi térnyerésének közepette. „Rengeteg energia és pénz van benne, a végére ötvenezer lejnél is többe került. Persze voltak bajok és hibák, a múlt-jelen-jövőképek nem úgy jelennek meg, hogy érthető legyen. Érzelmileg hatott az emberekre. Nagyon kevés idő alatt raktuk össze a műsort, mégsem nem érzem, hogy mellényúltunk volna. Tovább fogjuk vinni. Nagy-Magyarország területén mindenhol, egy évben kétszer szeretnénk előadni ezt a műsort” – vázolta terveiket a TransylMania vezetője. „Sokan mondják, hogy ezt még látni kell, mert ha nem, akkor idézőjelben mondom, kár volt ennyit dolgozni rajta” – teszi hozzá a rendező, aki szintén optimista a produkció jövőjét illetően, konkrétumokat azonban ő sem tud mondani. „Tízezer néző volt kint és színházi atmoszférát éreztem, az emberek tapsoltak egy rockkoncerten” – mondja Kopeczky. „Misztériumi állapotot láttam, a színházi csoda megtörtént. Függetlenül attól, hogy dvd-n is megjelenik az előadás, erre a csodára: a színház és nézőtér valódi összeolvadására szükség van. Hiszem, hogy megismételjük a produkciót. Jó helyszín és időpont kell hozzá. És ismét sok-sok munka.”
    Stanik Bence – Új Magyar Szó