• Dorombszó – mesejáték 2008 - 2009

  • Mivel napjainkban a gépzene egyre nagyobb teret hódít a gyermekek és a fiatalok körében ezért kiemelten szükség van hagyományaink ápolására, elevenítésére, amelynek eltűnése részben a fent említett ténnyel magyarázható. Nagyon fontos, hogy a gyerekek már gyerekkorban, az elemi iskolában megismerjék hagyományainkat, népi hangszereinket, meséinket, mert ők, mint a jövő nemzedéke viszik tovább ezeket az értékeket.
    A projekt célja volt az elemi iskolás gyermekekkel megismertetni a népi hangszereinket, közösen ápolni, megszeretetni velük a hagyományainkat, szokásainkat, népmeséinket.
    A projekt alatt megíródott, színpadra került egy 50 perces mesejáték, profi és amatőr színészek és népzenészek közreműködésével, a kis közönség pedig megismerkedett 9 népi hangszerrel (pásztorfurulya ,kaval, tilinka, hegedű, brácsa, bőgő, gardony, doromb, kobza).
    Az előadásban a hangszerek meg is szólaltak külön - külön, elmesélve történetüket. A legtöbb népmeséhez hasonlóan itt is megjelent a gonosz. A mese kontextusában a gépzene vált gonosszá, amit Dézsi manó személyesített meg egy báb szerepében. A mai szemfényvesztő, divatos világtrendeknek megfelelő csillogást ígérte hangszer-hőseinknek, ami a kis közösségben nézet-eltéréseket, személyes konfliktusokat generált. A történet oda vezetett, hogy a hangszerek elveszették hangjaikat, ugyanis Dézsi manó azon munkálkodott, hogy kihasználja őket és közben megkérdőjelezze létüknek, küldetésünknek fontosságát. Mivel Dézsi manó az új, a jobb, a más világot képviselte ezért annyira hitelessé vált, hogy a hangszerek napról-napra vesztették el a hitüket, az önbizalmukat. Az igazi hangok helyett a gép által produkált hangzásvilág népszerűsége került előtérben. A mesejáték a gyerekek igazságérzetére nagyban épített, ezért törvényszerűvé vált, hogy a végén a jónak, szépnek, a valódinak győznie kell. Ennek képviselője Violin mester (ugyancsak báb formájában volt jelen), akinek segítségével a hangszerek lelkükben találták meg az elveszett hangjaikat (hitüket és tehetségüket) újra szólásra bírták egymást, újra visszaállították a harmóniát.
    A műsor végén a gyerekek a hangszereket megismerésére, megtapintására, kipróbálására is kaptak lehetőséget.
    Az előadást a Kovászna megyei zenészekkel (a sepsiszentgyörgyi Folker Együttes tagjaival), fiatal kovásznai amatőr diákszínészekkel és a Tamási Áron színház két nyugdíjas színészének közreműködésével sikerült összeállítani. tájoltatni 14 hónapon keresztül, 11 Kovászna és Hargita megyei településen, 25 alkalommal
    Az előadást, 2008-2009-ben 25 alkalommal, mintegy 14 hónapon keresztül tájoltattuk 11 Kovászna és Hargita megyei településen.
    Nagyon fontos volt, hogy közel 3000 gyermekek hallja és kipróbálja a hangszereket, ezáltal közelebb kerülve a magyar népzene világához, hagyományainkhoz. Azok a gyermekek, akik megtekintették, meghallgatták a műsort, megismerkedhettek 9 népi hangszerrel, a magyar népzene dallamvilágának szépségeivel, ezáltal megszeretve népzenénket, nyitottabbá, kíváncsibbá válva néphagyományaink, népi szokásaink iránt.
    Ugyanakkor egy szemléletváltás a gyermekek körében, mely által a mai gépi zene háttérbe szorul a népzenével szemben.
    A projekt egyik főtámogatója a YOUTH IN ACTION PROGRAM.
  • Projektfelelős: Szélyes Margit – szmanyika@yahoo.com