-
Jeles Napok Háromszéken
«« vissza
Végh Antal emlékünnepség – Jeles Napok Háromszéken
Időpont: 2011. március 21.
Helyszín: Csernáton
Végh Antal öröksége
Jól dobbantott a Megyei Művelődési Központ a Jeles napok Háromszéken
indító rendezvényén, a Végh Antal-emlékünnepségen az ágyúöntő és
ezermester honvéd főhadnagy születésének kétszázadik évfordulóján,
amelyen meglepően sokan vettek részt Csernátonból meg máshonnan is. Az
ünnepi ceremóniák ilyen alkalmakkor szokásos rutinelemeit érzelmileg is
családiasra hangszerelte Végh Antal leszármazottjainak jelenléte és
fellépése, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum évtizedek alatt
összegyűjtött mezőgazdaságigép- és eszközgyűjteménye, amely mintegy
műszaki háttérként szolgálta a rendezvényt, ennek központjába a
Végh-féle vaseke kiállított példányai kerültek, természetesen és az
alkalomhoz illően szemléltetve azt a gondoskodást, amellyel a népes
Haszmann família ezeket a tárgyakat kezeli és gondját viseli.
A rendezvény kulturális műsorát a Végh Antal Általá¬nos Iskola tanulói
adták elő környezethez és alkalomhoz illően. D. Haszmann Orsolya
néprajzosnak a Végh Antal életpályáját taglaló előadása szakmai
vonatkozásban is figyelemre méltó dolgozat.
A megemlékezés színtere a temetői ceremónia után a csernátoni
múzeumkertben, a Végh Antal-portrészobor előtt folytatódott, s az
alkalomra kiállított Végh-féle vasekék szerencsésen "hozták össze" az
ágyúöntő főmester és a feltaláló ezermester személyiségének lényegét, a
negyvennyolcas szabadságharcos és a cséplőgép-, gőzgép-, vízimalom-építő
műszaki zseni arcát.
Végh Antal személyiségének és teljesítményének megbecsülését tekintve
nem volt látványosan hálás az utókor. Csernátoni leszármazottjainak
köszönhetően a 19. század fordulója táján kísérleteztek – egyébként
eredményesen – 1848–49-es szereplésének köz¬tudatba építésével.
Mellőz¬tetését sokan negatív ténysorozatként értékelik, és
szembeállítják Gábor Áron és Turóczi Mózes szerepének kiemelési
szándékával. Vélemé¬nyem sze¬rint azonban a forradalom és szabadságharc
bukása után nem lett volna szerencsés, illetve életveszélyes lett volna
azzal hivalkodni, hogy a csernátoni ezermester milyen meghatározó
szerepet játszott a kézdivásárhelyi ágyúgyártásban. Cselekedeteinek
"mellőzését" felerősítette közismert szerénysége is, hisz az 1867-es
kiegyezés utáni szabadabb légkörben sem fogadta el a találmányért
felajánlott budapesti jutalmat. Szerény¬sége és a Bach-korszak idejére
datálható visszafogottsága mel¬lőzött¬sé¬gét erősítette. A csernátoni
tájmúzeum érdeme, hogy a Végh leszármazottak, elsősorban Fe¬kete András
19. század végi rehabilitációját követően, közel száz év után újabb
mozgalmat kezdeményeztek Végh Antal örökségének erkölcsi-etikai és
technikatörténeti jogaiba helyezéséért.
Jómagam Csernáton szülötteként és Háromszék művelődési mindeneseként a
hetvenes évek elején abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy tehettem
a tájmúzeum létesítéséért, és Végh Antal ténykedésére összpontosítva a
portrészobor születésénél is bábáskodhattam. A Végh családhoz kötődő
érzelmi szálakat az ünnepség alkalmával összecsomózva említem, hogy
gépész-gazdaember apám maga is az ezermesterhajlamot örökölte. Személyes
élményeim közé tartozik az is, hogy 1940-ben, Észak-Erdély
visszacsatolásának évében valamelyik Végh csemete kinőtt Bocskai-ruháját
magamra öltve vehettem részt a bevonuló magyar honvédeket fogadó
ünnepségen Kézdivásár¬he¬lyen. Termé¬sze¬tesen, csak felnőtt koromban
jutott el a tudatomig, hogy ez a "beöltözés" szimbolikus értelmezést is
nyerhet.
(Sylveszter Lajos)
Forrás: Háromszéki napilap - 2011. március 29.